Kísértetek ideje

289

Emlékeznek? Kilenc nappal ezelőtt éppen ezeken a hasábokon üdvözöltem Mădălin Hodor történész néhány nappal korábban közzétett 200-as listáját. Egy együttműködő névsor volt, amelyet azóta már illik idézőjelbe tenni, mert a sajtó (és persze a listatagok jó része) vehemensen rátámadt a történészre, kivizsgálás indult ellene, és még börtönbüntetéssel is sújthatják, mondván, hogy visszaélt a CNSAS-nál, vagyis a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Bizottságnál betöltött alkalmazotti státusával, amikor kutató történészként közzétette az amúgy autentikus 1985-ös dokumentumot, no meg, persze, „személyiségi jogokat” sértett. Az „együttműködők” személyiségi jogait, azokét az értelmiségiekét (történészekét, újságírókét, tanárokét, mérnökökét), akiket az emigránsok, a külföldön élő román értelmiségiek megfigyelésére (más emberek személyiségi jogainak megsértésére) használt (vagy használt volna?) fel a Securitate.
Az érintett listatagokból néhányan felháborodottan felhördültek, gúnyolódtak – mint például a Román Akadémia újonnan megválasztott elnöke, Ioan-Aurel Pop – vagy azzal fenyegetőztek, hogy beperelik a névsort közzétevő történészt – mint Gheorghe Vlăduțescu akadémikus –, azaz támadásba lendültek, tudván, hogy az a legjobb védekezés.
Nem ez volt Hodornak az első listája, közölt már arról is névsort, hogy kik vételeztek fel fegyvereket 1989 decemberében, foglalkozott behatóan Iulian Vlad szerepével is, de minden bizonnyal mostani közzététele okozta a legnagyobb hír- és hullámverést, ez osztotta meg a közvéleményt – mondjuk, az ötven év fölöttiek véleményét –, és ugyanakkor ez bizonyította be ismét, hogy harminc év után is van hatalma a Securitaténak, és úgy manipulálja a sajtót, a közvéleményt, az embereket, ahogyan neki tetszik.
Mădălin Hodor saját bevallása szerint azért tette közzé a listát a nevek letakarása nélkül, abban a formában, ahogy a CNSAS kutatószolgálata rendelkezésére bocsátotta, hogy ezáltal a többi kutatónak is segítségére legyen, mintegy „kiugrassa a nyulat a bokorból”, mivel, szerinte, mindenféle törvényes alapot nélkülözve tiltják meg a kutatóknak nevek közlését. Mert a „CNSAS egyik emelete dekonspirálja, miközben a másik emelete védelmezi a Securitatét”. Mădălin Hodor szerint itt lenne az idő ennek véget vetni és éppen most, a centenárium évében, jó lenne megvitatni, milyen szerepet töltött és tölt be a Securitate Romániában.
Csakhogy, úgy tűnik, még mindig nem jött el ez az idő. Látszatszabadság idejét éljük, az országot pedig a néhai bértollnok, Adrian Păunescu szelleme lengi be. Éppen ma, április 25-én érkezik Kolozsvárra a 2017 novemberében feltámasztott Cenaclul Flacăra, amelyre a jegyeket már az első plakátok megjelenése előtt eladták. Ez a folkzenéből és versekből álló koktél november óta az ország 37 településén megfordult, mindenütt nagy sikernek örvendett, és szervezője Andrei Păunescu (Adrian Păunescu fia) szerint, egyre fiatalabb közönséget vonz. Nem mellékes, hogy a Cenaclult fenntartó alapítványt a Művelődési Minisztérium 2017-ben 150 000 lejjel finanszírozta. Ez kell a népnek, úgy tűnik, mint ahogy ez kellett a kommunista Romániában is, amikor – a korszak történészei szerint – a Cenaclul Flacăra a művészeti szabadság látszatát jelentette, miközben Ceaușescu és az egypártrendszer dicsőítését szolgálta, s míg felfedezett, híressé tett tehetséges fiatalokat, addig a befutott írók, művészek részvétele révén a diktatúrát legitimálta. S most ismét itt van. A kísértetjárásnak, úgy tűnik, sosem lesz vége. Mindig akad, aki szponzorálja, s az is szabja azokat a fránya lepedőket.

Daczó Katalin

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.