Kisebbségben élni mindenhol nehéz

158

Sem walesinek az Egyesült Királyságban, sem lappnak Norvégiában, sem baszknak Spanyolországban nem könnyű lenni, a többség mindenütt keresztbe tesz a kisebbségnek – derült ki többek közt az Európa Tanács He­lyi és Regionális Önkormányzatok Kon­gresszusának bálványosfürdői konferenciáján elhangozott előadásokból.

Nyelvi jogok Európában. A walesieknek és a lappoknak sem fonják kolbászból a kerítést…Fotó: László F. Csaba

Ötszáz évet kellett várnunk, amíg ismét hivatalos nyelv lett Walesben a walesi – magyarázta Meri Huws, a walesi nyelvek biztosa, így fordulhatott elő, hogy az Egyesült Királyságban viszonylag kevés walesi beszéli ősei nyelvét.

Ismerik és tanítják is A walesi bárdokat
Mint részletezte, a walesiek 1536 óta kizárólag angol nyelven intézhették ügyes-bajos dolgaikat, nem használhatták anyanyelvüket az adminisztrációban. Hozzáfűzte: mivel 500 évig tiltva volt a walesi nyelv hivatalos használata, ezért neki is – walesi létére – felnőtt korában, utólag kellett megtanulnia walesiül, azaz kimru-ul. Ma már a walesi nyelvet használhatják az adminisztrációban, az egyetemeken, a rendőrségen. A következő lépésként pedig az egészségügyi szolgáltatások is elérhetők lesznek walesi nyelven. Ez ugyanis kulcsfontosságú a nyelv megőrzése szempontjából. Hangsúlyozta: egy kisebbségi nyelv hivatalos nyelvvé válása kulcsfontosságú ahhoz, hogy azt az emberek magabiztosan használhassák.
– A törvénykezésnek igenis fontos szerepe van e tekintettben, amióta a walesi is hivatalos nyelv lett, 50 százalékkal nőtt a különböző hivatalokkal walesi nyelven folytatott telefonbeszélgetések száma – mutatott rá a hivatalos elismertség fontosságára Meri Huws. Jelenleg ott tartanak, hogy sikerült a nyelvüket megőrizni, láthatóvá tenni, most már a gyakorlatban is gyakrabban használhatják. Később a Hargita Népe kérdésére elmondta, a walesi nyelv megnevezés kiejtése walesiül – fonetikusan leírva megközelítőleg – úgy hangzik, hogy: kömráik. A walesi nyelvbiztos lapunk kérdésére azt is elmondta: a walesiek valóban ismerik Arany János A walesi bárdok című költeményét, és tanítják is a gyerekeknek az iskolában.

A jogszabály önmagában kevés
Paul Bilbao Sarria, a spanyolországi Baszk Kontseilua civil szervezet főtitkára ugyanakkor arról értekezett: a nyelvhasználati jog a demokratikus politikai gyakorlat alapja kellene legyen mindenütt. Az erdélyi magyarság helyzetére átfordítva, szemléltetésként kifejtette: például a rendőrségen nem elég biztosítani a tolmácsot, mert az nem megoldás, a rendőrnek tudnia kellene magyarul.
– Az adminisztrációnak beszélnie kell az állampolgára nyelvét, mert csak így teremtheti meg a kölcsönös bizalmat – szögezte le Paul Bilbao Sarria. Hozzáfűzte: szociálpolitikai kérdés a nyelvhasználati jog, ezért önmagában nem elég a kisebbségek nyelvét védő jogszabályokat elfogadni, társadalompolitikai intézkedéseket is kell hozzá rendelni.

A norvégok sem szeretik a többnyelvű helységnévtáblákat
Kaisa Rautio Helander, a Guovdageaidnu Egyetem számi (lapp) és finn nyelveket oktató egyetemi docense ugyanakkor arról értekezett, hogy bizony Norvégiában is iszonyatosan nehéz rávenni a hatóságokat arra, hogy számi nyelven is kiírják a helységneveket, sőt, akárcsak Erdélyben, náluk is előfordul, hogy a többnyelvű helységnévtáblákat megrongálják, lefestik, kisatírozzák a számi feliratot. Mint részletezte: gyakori többségi kérdésfelvetés Norvégiában, hogy „a számik miért nem tanulnak meg norvégul, hát nem norvég állampolgárok?” Gyakran hangzik el az az érvelés is, miszerint: „az állam nyelve a norvég, minden más nevetséges”. Bár elvileg a törvény előírja a többnyelvű helységnévtáblák kihelyezését, a norvég önkormányzatok mégis trükköznek, vagy egyszerűen csak figyelmen kívül hagyják azokat. Szívesen alkalmazzák a halogató taktikát, előfordult, hogy 1995-ben egy helyi önkormányzat elismerte, hogy számiul is ki kell írni a település nevét, a többnyelvű helységnévtábla azonban csak 2007-ben került ki.

Kiss Előd-Gergely

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.