Királyocskák

382

Azt tanítja nekünk a fogyasztói társadalom, hogy a fogyasztó a király. Ennél népbutítóbb, parasztvakítóbb tanítás nem sok van, mert lovat ad a pincért ugrató, az ügyfélszolgálatost szidalmazó, a takarítónőt megalázó, és frusztrációit hasonló megnyilvánulásokban kiélő „királyok” alá. Angliában gyakran volt alkalmam „királyosdit” játszani, és már-már rosszuleső volt az a nyálas-nyalós, jópofizó kiszolgálás, ami azt célozta, hogy tényleg elhidd, többet érsz nekik az otthagyott pénzednél.
Nálunk meglepően sok helyen a másik idegesítő véglet érhető tetten: amikor emberszámba sem vesznek, nemhogy királyként tekintsenek rád.
A Nagy Román Barkácsáruházra például jellemző volt – ismerőseim is osztják ezt a tapasztalatot –, hogy még szemkontaktus után sem kérdezték meg a kuncsaftot, hogy vajon mit vásárolna. Néha-néha betértem olyan termékekért, aminek még magyarul sem tudom a nevét, és majdnem nyugdíjba mentem, mire valaki románul megkérdezte, hogy segíthet-e. Újabban változást vélek felfedezni: egyrészt mintha többen megszólalnának magyarul, másrészt pedig jelentősen lerövidült a reakcióidejük is. (Bár a legjobb módszert nemrég fedeztem fel: zárás előtt 5 perccel sirültem be az ajtón, rögtön hárman álltak körbe, hogy mi a francot akarok venni, csak menjek már el.)
Sokkal előrehaladottabb állapotban van ilyen szempontból az egyik nagyáruház, ahol már évek óta két nyelven köszöntik a kasszánál a vásárlókat. Itt viszont van egy „különszoba” leszállított árú termékekkel, amelyekkel nem mehetsz be az áruházba, hanem kívülről kell megközelítened a kasszát. Mire az elárusító észrevesz, máris azon aggódhatsz, hogy elküld-e melegebb éghajlatra teljesen jogosan az a vásárló, aki elé kénytelen vagy beállni a külön helyiségből vásárolt áruddal. Mert ugye ő is egy „király”.
Arról nem is beszélve, hogy egyes őrző-védők milyen hangnemben közlik veled, hogy nemsokára záróra…
Nincsenek nagy igényeim, mert nem olyan helyen nőttem fel, ahol elhihettem volna ezt a hülyeséget, hogy a fogyasztó a király. De azért maradjunk annyiban, hogy az elárusító, az árufeltöltő, sőt az üzlettulajdonos sem király. Ne hozzuk egymást kényelmetlen helyzetbe, és ne legyünk lekezelők egymással szemben!

Kovács Hont Imre

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek