Kipróbált hit

29

Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék. (1 Pét. 1.7)

Péter apostol Isten országának megvalósulása érdekébe tett felhívását, figyelmeztetését olvastam fel. Kipróbált aranyhoz hasonlítja a jézusi mélységű hitet, amelynek megélését példaadó élettel lehet megvalósítani. Az apostol azért fogalmaz így, mert meg van győződve arról, hogy Jézus is ezt várná el követőitől. Jézus maga így kezdi evangéliumát „Térjetek meg, keressétek először Isten országát.” Ő nemcsak tanította, de virágvasárnap és nagypéntek között be is bizonyította, hogy végig lehet menni azon az úton anélkül, hogy elveszítené hitét, bizalmát. Vállalni lehet a hitet, a bizalmat amelyről ő beszél a Gondviselővel kapcsolatban, a töviskoronával, kereszttel terhelt úton is. Ezért tudott így szólni a kereszten: „Atyám, a te kezedbe teszem le lelkemet.” Boldogságra vágyunk mi is, Isten országának polgárai szeretnénk lenni, és azok is lehetünk, ha rendelkezünk jézusi mélységű hittel. Isten kezében tartja a mi életünket is. Kipróbált hit, amit Jézustól örököltünk. Ő végig tudott menni az Isten felé vezető úton anélkül, hogy összeomlott volna, lelkében kárt vallott volna. S ez a hit nemcsak nekünk, hanem az egész keresztény világ rendelkezésére áll. S mégis, amikor modern világunkat szeretnők úgy berendezni, hogy megvalósuljon egy magasabb szintű életforma, elbizonytalanodunk, hitünk lankadozik. Bár lelkünk mélyén úgy érezzük, hogy nagy szükség lenne rá, nem állunk ki kellőképpen mellette. A gond az, hogy csak nagy bajunkban hangzik ajkunkról jézusi mélységű imádság, de távol állunk, mint a gazdag ifjú a követéstől, hitünknek a cselekedetekben való megnyilvánulásától. Túlságosan kötődünk az anyagi világhoz, még akkor is, ha az bajt hoz ránk, mint az alábbi Jézus-legendában is: Jézus egykor Galileába vándorolt, volt egy útitársa is. Közös tarisznyájukban Jézusnak csak egy kenyere, a társának pedig kettő volt. Jézus kérdésére azt hazudta, hogy neki is csak egy volt. Mikor egy magányos helyhez értek, Jézus három homokdombocskát halmozott fel, amelyek arannyá változtak. Akkor így szólt: Az első az enyém, a második a tied, a harmadik azé, aki megette a kenyeret. Emberünk ekkor bevallotta, hogy ő ette meg. Jézus szelíden megdorgálta hazugságáért, de mégis ráhagyta mind a három halom aranyat, maga pedig továbbment. Az ember hiába próbálta felemelni az aranyakat, azok olyan nehezek voltak, hogy nem bírt velük.
– Hagyd az aranyakat! Ahány csomó, annyi emberhalál. Inkább kövess engem! – intette akkor Jézus.
Alig mentek tovább, három idegen érkezett az aranyakhoz, és megegyeztek: testvériesen elosztják egymás között. Mivel hárman sem bírták azokat mozdítani, egyik társukat élelem és szekér után küldték a városba, mert már későre járt az idő. A másik kettő ottmaradt, hogy őrizze a kincset. Ezek elhatározták, hogy eltávozott társukat megölik. De ugyanilyen gonosz szándék töltötte el az eltávozottat is, és megmérgezte a magával hozott ételt, hogy társait megölje. Amikor megérkezett társaihoz, azok agyonütötték és aztán vacsoráztak, de a mérgezett ételtől maguk is rettentő kínok között elpusztultak. Az arany mind a hármuk halálát okozta. Sajnos bizonyos értelemben ilyen kegyetlenül anyagias a mi világunk is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a ma embere nem tud elszakadni a pénz, a jólét bűvöletétől, s mennyire nehezére esik a jézusi út követése. Sokan az anyagi javak s a hatalom megszerzése érdekében mindent megtesznek, hogy lerombolják a keresztény értékeket, és az azon felépülő civilizációt. A jézusi hit cselekedetekben való megnyilvánulására megmaradásunk érdekében nagy szükség van. És hogy mit jelent jézusi szellemben cselekedni? A nyikómenti árvíz utáni segítőkész cselekedetek mutatják a példát. Hány ember vesztette el otthonát, lett tanácstalan a jövőt illetően, vesztette el reményét?
Magam is reményvesztett lettem. Láttam sötét függönyként leereszkedni az erdő sarkánál a felhőt, láttam a rettenetes zúgással a völgyön aláhömpölygő áradatot, amint magával ragad mindent, ami útjába kerül: a hatalmas fákat, szénaboglyákat. Hatalmas értékeket láttam elúszni, mert láttam elúszni két kezem munkáját, s a fiamét, az otthonteremtés reményét, a családom otthonteremtési esélyét. De a jézusi lelkülettel segíteni kész emberek láttán visszanyertem azt. Úgy éreztem, a bajban is csodálatos az isteni gondviselés, erőt ad veszteségek elviseléséhez, hogy megszülethessen újból az élet továbbvitelének, az otthonteremtésnek a reménye. Hit nélkül ez nem megy, ezért kell megbecsülni a hitet, a tiszta jézusi keresztény hitünket. Nemcsak megbecsülni, hanem úgy megtartani, hogy dicséretre, tisztességre, dicsőségre méltónak találtassék.
Ez csak akkor teljesül, ha követni tudjuk Jézust, akárcsak a legendában szereplő ember, aki megmutatkozó gyarlóságai ellenére ott tudta hagyni a földi gazdagságot jelképező aranyakat, azokkal ellentétben, akik csak a jólétre, gazdagságra, hatalomra vágytak.
Őrizzük hát jézusi hitünket, Jézus-követőként védjük meg kereszténységünket, hogy el ne elvesszünk, hanem, hogy megmaradjunk.
Ámen

Kiss Gergely nyug. unitárius lelkész

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.