Kinek a medvéje? Kinek az Európája?

229

A múlt hétvégén egyéb hírek mellett többek között az is fontos eseménynek számított, hogy Graţiela Gavrilescu környezetvédelmi miniszter Tusnádfürdőre látogatott és – végre – nyilatkozott arra vonatkozóan, hogy újdonság van a medvék frontján. Egyelőre négy anyamedve és kilenc bocs áthelyezéséről, valamint két hím lelövéséről beszélt. A tusnádiak viszont még legalább hat állatot szeretnének eltávolíttatni a település kül- és belterületéről. Hogy ez sok-e vagy kevés, azt én nem tudom megítélni, csupán azt látom, hogy a régi, a Schengenen túli EU-s országok illetékeseit megkérdezték, hogy nekik hány kellene belőlük. Nem nagyon tülekedtek a medvék örökbefogadását illetően, még állatkertbe sem kellett belőlük, hadd ne beszéljünk a cirkuszokról, amelyek egy ideje betiltották az idomított emlősállatok szórakoztatás céljára való használatát. A medvék ugyan nem menekültek, nem migránsok, de úgy tűnik, hogy mégiscsak igen fontosak azokon a helyeket, ahonnan ez az állat immár évszázadok óta kipusztult. Az emberi beavatkozásnak köszönhetően. Hogy ilyen sok medvénk van kies honunkban, az ugyancsak emberi beavatkozásnak köszönhető. Az Unió alapszabályzatát kidolgozó nyugatiak igencsak megfeledkeztek arról, hogy a törvény okozta ezt a túlszaporodást. Vannak bizonyos körülmények, természeti jelenségek, szabályok, amelyek betartásával el lehetne érni az optimális medvelétszámszintet. Azt mondják a szakemberek, hogy korábban, amíg a medvevédők be nem avatkoztak, nem volt annyira gyakori a két-három felnevelt ivadék. A külső behatás magyarázza a túlszaporulatot, a tenyésztést, amely kizárja a szelekciót. A mi medvéink korábban az erdőben, bokros területeken, olyan életterekben laktak, ahol ember nem nagyon élt. Nem igaz, hogy oly drasztikusan megfogyatkoztak az ilyen élőhelyek, hanem a medvék viselke­dése változott. Nem természetes módon viselkednek, nem ismerik a vadon „etikettjét”, hiszen ők európai medvék, akik világra sem jöhettek volna, ha nincs ez a fura szabályozás. Itt emberek védelméről lenne szó, úgyhogy nyugodtan cselekedhet a miniszter asszony életünk védelmében. Egyébként az áttelepítésükben magam sem hiszek.

Simó Márton

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.