Kilencven

119

Rövid ideig tartó – de annál tartalmasabb és élménydúsabb – könyves pályafutásom alatt ismertem meg a könyves Dávid Gyulát. Azonnal megfogott végtelen szerénysége, visszafogottsága, halk szava – amelyre nem lehetett nem odafigyelni. Azelőtt hírből, olvasmányaiból ismertem az irodalomtörténész Dávid Gyulát, az ötvenhatos elítélt Dávid Gyulát, a közéleti szerepet vállaló Dávid Gyulát. Illetve ismertem könyvszerkesztői munkájának eredményét. A könyves Dávid Gyula azonban mély benyomást tett rám. Egyrészt – mint említette – a végtelen szerénységével. Holott ő az erdélyi könyves szakma doyenje, egyik legtapasztaltabb, legfelkészültebb, s talán a legnagyobb empátiával rendelkező képviselője. Másrészt megragadott azzal, hogy egész lényéből sugárzott a tudás, az, hogy a könyvszakma a kisujjában van, önmaga iránti igényessége nemcsak a könyvek tartalmában, a szerkesztési munka minőségében, a kiadói tevékenység levezénylésében nyilvánult meg, hanem az általa vezetett kiadó témaválasztásában. Kiadói munkássága egyik legnagyobb eredményének a Bánffy-sorozat kiadását tartom, ennek felkutatásához, gondozásához és közzététe-
léhez, az olvasóhoz való eljuttatásához az ő hozzáértésére és megnyerő, rokonszenves személyiségére volt szükség. De ugyanennyire fontos kezdeményezése az erdélyi 1956 események feltárása, feldolgozása és a nagyközönséggel való megismertetése, vagy a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon, amelynek szerkesztését a harmadik kötetnél vette át Balogh Edgártól.

Dávid Gyula 1928. augusztus 13-án született a háromszéki Árapatakon. Azaz a kolozsvári Polis Könyvkiadó ma is tevékeny, örökmozgó könyves embere 90 évet tölt pár nap múlva. Tíz évvel ezelőtt írta róla a hat évvel fiatalabb Pomogáts Béla: „Dávid Gyula emberi és írói sorsának valójában példázatos jelentősége van: azt tanúsítja, hogy a tehetség, szorgalom és az elhivatottság képes magának leginkább érvényt szerezni a leginkább mostoha körülmények között is.” Pomogáts kitér arra is, hogy Dávid Gyula a Polis Könyvkiadó vezetőjeként „igen tevékeny és színvonalas irodalomszervező munkát” végez, s „ez a munka most is zavartalanul folyik”, „Dávid Gyula a jelenben is fáradhatatlan szervezője és gondozója az erdélyi irodalmi kultúrának és tudományos kutatásnak”.
Ehhez a munkához kívánok én is erőt, egészséget, szellemi frissességet és kitartást – mindannyiunk örömére. No meg azért, mert szükségünk van példaképekre.
Sarány István

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.