Kilencen tizennegyedszer

14

Tizennégy éve állandó szereplője a csíki – de tágabb körben akár a székelyföldi, erdélyi – képzőművészeti életnek a csíkszeredai Studio 9 csoportosulás. Szerda este a Csíki Székely Múzeumban állították ki legújabb munkáikat a csoport tagjai. A tárlatnyitó vendégeit Gyarmati Zsolt múzeumigazgató köszöntötte, a kiállított munkákat dr. Bucur Nicolae és Sarány István méltatta. Az alábbiakban ez utóbbinak szövege olvasható.

Stúdió szavunk elsődleges jelentése: művész dolgozószobája, műterem. A filmművészet megjelenése után a szó jelentése kiegészült, s jelöli azt a műhelyt is, ahol filmeket, rádió- vagy televízió-műsorokat készítenek. Az eredeti olasz szó azonban tanulószobát jelent.
A numerológiában a 9-es a szellemiség száma, legfőbb hozzá társuló tulajdonságok pedig az érzékenység, a segítőkészség, az idealizmus, a maximalizmus, tökéletességmánia, a mély lelkiélet, az alkalmazkodás, az önzetlenség és önfeláldozás, az együttérzés és az empátia. A csíkszeredai Stúdió 9 képzőművészeti csoportosulás tizennégy esztendővel ezelőtt alakult, s létrejötténél, névadásánál bizonyára nem vették figyelembe sem a szemantikai, sem a numerológiai szempontokat, csupán annyit, hogy alkotóművészek és kilencen vannak.
A társaságot nem az életkori kötődések, az azonos iskolához való tartozás vagy az azonos szellemiség, világlátás kovácsolta egybe, hanem gyakorlatias szempontok: a megmutatkozás lehetőségének megkeresése, a kiállításszervezés nyűgének vállalása. Kezdetben Botár László látta el ezt a munkát, aztán a csoportosulás társ-alapítójára, Xantus Gézára hárult a feladat. A csoport eredeti összetétele megváltozott, volt, aki kilépett, de sajnos olyan is akadt, aki az öröklétben álmodja tovább a színeket és formákat. Helyüket fiatalok vették át, szervesen beilleszkedve a csoportba, annak arcélébe.
Joggal feltehető a kérdés, hogy mi tart össze kilenc különböző életkorú, habitusú, érdeklődésű, vérmérsékletű művészt, aki megannyi kifejezési móddal él, megannyi technikát használ, megannyi stílus művelője? Legidősebbjük 66 éves, az utána következő is elhagyta a 60-at, a legfiatalabbja pedig… felháborítóan fiatal.
A kiállított anyagot nézve erre a kérdésre újabb kérdéssel kell válaszolni: mi fogja össze zenekarrá a különböző, egyéni hangzású hangszereket? A válasz egyszerű: a harmónia. Ha körülnéznek, láthatják, hogy ez a kiállítás is olyan, mint egy remekül megkomponált szimfónia: a zenemű egységes, s közben minden hangszer önmagát adja benne.
De vegyük sorra, mit láthatunk:
Xantus Géza – képein a transzcendencia jelenik meg, egy új dimenzió, amelyben eltűnnek a megszokott korlátok. A mozgás elemeire bomlik, a mozdulatsor egymásra tevődő képeiből áll össze – legyen az függőleges, a lépcsőn való mozgás, vagy az őrült pörgés. Megfigyelhetjük, hogy az utóbbi időszakban a meleg színeket kedvelő művész legújabb alkotásain visszatért a korábbi korszakaira jellemző kék és zöld használatához.
Gergely Miklós Csaba – képein arcok, alakok jelennek meg, érdekes módon ötvöződik bennük a realisztikus felfogásban gyökerező fotográfiai hűség az áttetszéssel, a síkok egymásra helyezésével. Az arcok, a kezek éles körvonalai olykor feloldódnak a háttérben, sejtelmessé válnak, a mögöttes tartalmakra vezetik a szemlélő tekintetét, vezérlik gondolatait:
Kristó Róbert – Pár éve láthattuk először a most felvonultatott technikával készült alkotásait, most csak ilyen műveket hozott, mintegy jelezve, hogy mennyire foglalkoztatja ez a kifejezési mód. Paradox módon a holt fa erezete – amely meghatározza képei látványvilágát – mégis az élő anyagot idézi, barázdái, miként az öregek arcának ráncai, bölcsességet sugároznak.
Szabó Árpád – Képei olykor kilépnek a síkból, az alkotás térben terjeszkedik, a felület megnyílik, mintegy csábítva a szemlélő tekintetét, hogy a felszín alá nézzen, az egymásra tevődő olajrétegek térbelisége, az érdes felületek játéka egészíti ki a színek harmóniáját, mintegy hangsúlyozva, aláhúzva a képek mondanivalóját.
Ráduly Piroska – Az ő alkotásai is lebegést, levitációt, súlytalanságot sugallnak, felülemelkednek a valóságon, az elmosódó foltok és éles kontúrok együttélése egyensúlyt teremt, alkotásait kivételesen aprólékos műgond, harmónia jellemzi. S mint eddigi szereplései is bizonyítják, mindig képes megújulni, valami újjal és izgalmassal lepni meg közönségét.
Váncsa Mónika – Ő is mindig tud újat mondani, meglepni, megörvendeztetni a közönséget a valóság és a mesevilág határán elhelyezkedő, játékos munkáival: tájai, ember- és állatalakjai, csupasz ágú fái, hervadt rózsája legpozitívabb érzéseinket csalják elő belőlünk, s mint egyik méltatója mondta volt róla, képeit mágikus erő hatja át.
Turcza László – Benne sem lehet csalódni, ugyanis mindig a tőle megszokott, meghökkentően színes képi világot, igényességet, kidolgozottságot hozzák alkotásai – s az is megszokott tőle, hogy munkái frissek, mindig újat nyújtana. Most többek között a turczai mitológia állatai vonulnak fel a hímek parádés, hivalkodó pompájában: kakas, kan, kos.
Gergely Zoltán – Térplasztikája lenyűgöző, szolid, elegáns. Kivételes formaérzékre és tökéletes mesterségbeli tudásra, a felhasznált anyag kínálta lehetőségek ismeretére vall, nem esik túlzásokba. A forma mellett jelentős szerepet kap a felület megmunkálása, s a hatást a különböző textúrájú felületeken visszaverődő, játszó fény fokozza.
Bara Barnabás – Kivételes műgonddal, aprólékossággal dolgozta ki plasztikáit, bizonyítva, hogy tökéletesen uralja az agyagot, együtt él és érez vele, képes szóra bírni. És képes nemcsak gyönyörködtetni a szemlélő tekintetét, hanem megmozgatni fantáziáját is. Érdes, mintegy elnagyolt felületű munkája lendületet – nála is megjelenik a lendület fogalma! –, erőt sugall.
Műtermi hangulatot áraszt a Stúdió 9 tárlata. Bizonyára a számmisztika által a többi számnak tulajdonított jellemzői is találnának e társaságra, de maradjunk a 9-hez társított szellemiségnél. Igen, ennek a csoportnak, ennek a tárlatnak szellemisége van. Éljék át Önök is.

Xantus Géza: A Végtelen felé                                                                                        olaj, vászon, 100 x 100 cm, 2018

Bara Barnabás: Megzavart lélek                                                                                                       égetett agyag, 2018

Gergely M. Csaba: Ember ember ellen                                                                           olaj, vÁszon, 25 x 30 cm, 2019 Gergely Zoltán: Forrás                                                                                                                           fa, fém, márvány

Kristó Róbert: Torzó                                                                                                      szénrajz, papÍr, 2018

Ráduly Piroska: Ingerküszöb                                                                                         vegyes technika, papír, 2019

Szabó Árpád: Szaturnusz                                                                                   vegyes technika, vászon, 60 x 60, 2019

Turcza László: Szólj rám, ha hangosan énekelek                                                        olaj, lemez, 60 x 60, 2019

Váncsa Mónika: Csúcs                                                                                                 vegyes technika, papír, 2019

 

 

 

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek