Ki jár iskolába?

75 015

Anyuka este fél tízkor idegesen telefonál a másik anyukának, hogy vajon matekből tényleg nincs házi feladat? Mellette toporog a másodikos csemete, akinek már rég ágyban kéne lennie, hogy bírja a holnapot, de anyu nem hisz neki, s ha netán kiderül, hogy mégis volt valami írnivaló, akkor még el is kell végezni. Ja, és hátravan még a bepakolás, de azt anyu úgyis megcsinálja.
Reggel az autóban a román szavakat ismételteti az aggódó szülő az álmos gyerekkel, akinek egyszer csak beugrik, hogy otthon maradt a tornafelszerelés. Kis hiszti következik anyu részéről, majd nagy szervezés, hogy hogyan tudná bevinni a hiányzó dolgokat – még a tornaóra előtt – a gyermeknek.
Az elsős aranybogár délután morcosan kéri számon anyukáját: miért nem tette be az anyanyelv munkafüzetet a táskájába? Megszidta a tanító néni, még az üzenőfüzetbe is beírt, s a tízórai is otthon maradt.
Tulajdonképpen ki jár iskolába? A gyermek jár, mert elviszik, ott is tölt néhány órát, lehet, hogy jól is érzi magát, tanul is valamit, de mégis, mintha passzív résztvevője lenne ennek az egésznek. Aztán hazaviszik, s még ide-oda elviszik, miközben a felnőttek sokkal nagyobb felhajtást csinálnak körülötte, olyan, mintha anyué, apué lenne a feladat, a tanulás oroszlánrésze.
Pedig nem az övék. Ők kijárták az iskolát. És az is lehet, sőt, majdnem biztos, hogy nekik még saját maguknak kellett bepakolniuk másnapra, észben tartani a tornafelszerelést és a tízórait. A házi feladatot is nekik kellett megjegyezniük, ha meg elfelejtettek valamit, felhívták az osztálytársat vagy másnap lemásolták szünetben, amit kell. Vagy egyszerűen vállalták – mert vállalniuk kellett – a felelősséget feledékenységükért. Mivel saját bőrükön tapasztalták meg a büntetést, a szidást, lehet, hogy egyre ritkábban feledkeztek meg iskolás dolgaikról. A saját dolgaikról.
Persze, a szülőnek segítenie kell csemetéjét az önállóvá válásban. Csak ha észre sem veszi, és a ló túloldalán találja magát, akkor már a gyereke helyett bepakol, észben tart, megold, megszervez, megkérdez, lebonyolít, odavisz mindent. S a gyermek hátradől(het).
Eközben – biztos vagyok benne – a szülők azt szeretnék, hogy talpraesett, magabiztos, önálló legyen a gyerekük. Csakhogy ez felelősségvállalás, saját feladatok és megélt kudarcok nélkül nem igazán szokott összejönni…

Asztalos Ágnes

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.