Ki az úr a házban?

30

Van egy közös vonása a futószalagon gyártott amerikai romantikus filmeknek: a főszereplők ötpercenként ismételgetik, hogy mennyire szeretik egymást. Ott valami baj van (gondolom én), ha ilyen gyakran kell bizonygatni valamit.
Rögtön ez a hasonlat jutott az eszembe, amikor az úzvölgyi eseményekről tudomást szereztem. Ha nem is ötpercenként, de szinte naponta megtapasztalhatjuk azt a többségi nemzet részéről érkező bizonyítási kényszert, amellyel arra emlékeztetnek, hogy ki az úr a házban. A történelmi tények rideg valósága egyszerű: 100 éve (egy rövid megszakítással) az erdélyi magyarok kisebbségi sorban élnek. A többségi nemzet százféle módon, állandóan erre emlékeztet, hogy erről a tényről egy percig se feledkezzünk meg. Így volt ez a két világháború között, így volt a Ceaușescu-érában, és így van napjainkban is. Ezeregy példát lehetne felsorolni, és nemcsak a múltból, hogy mennyi jogfosztás és megaláztatás ért minket. Románia 2007-től az EU tagállama lett és velem együtt nagyon sokan azt hitték, az Unióban az erdélyi magyarok is egyenrangú állampolgárai lesznek a román államnak és az európai közösségnek. Helyette a brüsszeli irányítást egyáltalán nem érdekli a sorsunk, szerintük is példásan meg van oldva a nemzetiségi probléma Romániában.
Hát nincs megoldva, mert most már a halottainkat sem hagyják békében nyugodni az anyaföldben. Szerintem ennél mélyebbre már nem lehet süllyedni.
Isten látja lelkemet, én szeretnék békességben, szeretetben élni a szülőföldemen, ahol a szüleim, nagyszüleim és minden felmenőim éltek. Az ő sírjaik számomra biztosítják azt a jogot, hogy ezt a földet a sajátomnak érezzem. És bár békés természetű, katolikus ember vagyok, mégis csak azt mondom: aki megbolygatja apáim sírját, örök nyugodalmát, az tőlem ne várjon se szeretetet, se megbocsátást, azt meg pláne ne várja el senki, hogy ha arcul csaptak, tartsam oda az arcom másik felét is egy újabb pofonra…

Gál Péter, Csíkszereda

Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek