Ki a legény a gáton?

29

A költségvetés végrehajtási jelentést elemző és értékelő múlt heti sajtónyilatkozatában újólag és erőteljesen követelte Klaus Johannis államelnök a kormányfő lemondását. Aki olvasta az államelnöki nyilatkozatot, az könnyűszerrel számot adhatott a felszólítás parancsoló jellegéről, hangvételéről. Amint arról már beszámoltunk, erre a felszólításra azon nyomban reagált, de nem az érintett személy, hanem a kormánykoalíció (de egyben a kormány) szellemi atyja, Liviu Dragnea pártelnök, aki többek között hazug és téves állítások pufogtatásával vádolta az államelnököt, nyomatékolva azt is, hogy semmi oka nincs a lemondásra a kormányfőnek, s az továbbra is élvezi az ő és a kormánykoalíció fenntartás nélküli támogatását. Egyébként arra is utalt, hogy másnap (azaz május 8-án) a költségvetés-végrehajtás helyzete kapcsán a kormányt ért vádakat szám- és tényadatok felsorakoztatásával egy sajtóértekezlete során meggyőző módon fogja visszaverni Viorica Dăncilă. Visszaverésre a kormányfő részéről nem került sor, de igen visszalépésre: kedden este megtartották a beharangozott sajtóértekezletet, de a kormányfő helyett Viorel Ştefan kormányfőhelyettes állt ki a pulpitusra, ám nem volt képes kirukkolni „perdöntő” tényadatokkal, sem pedig érveléssel, arról nem is beszélve, hogy az államelnök által kifogásolt és elmarasztalt háromhavi számadatokkal a négyhavi számadatokat állította szembe. Igaz, a kormányfői reagálás utólag bekövetkezett, például a múlt csütörtökön, amikor is együtt Liviu Dragneával találkozott a kormánypárt nyugdíjas „szárnyával”, és azon többek között azt hangoztatta, hogy még élvezi pártja elnökének, a kormánykoalíciónak a támogatását és a PSD-s nyugdíjasok bizalmát, nem fog lemondani. Feltételezzük, hogy főleg ez utóbbiak beléje helyezett bizalma okán…
Időközben ismét célkeresztbe került a kormányfő gyanús és kalandos körülmények között megszervezett, illetve lezajlott izraeli látogatása, amelynek során, ha elvi síkon is, de terítékre került országunk nagykövetségének áthelyezése Tel Avivból Jeruzsálembe. Meleşcanu külügyminisztert kérették be a szenátus külügyi bizottságába, hogy ismertesse a látogatás körülményeit. Egy igen nagy tapasztalatú, rafinált diplomata érdemben, illetve részletesen nemigen számolt be, inkább ködösített, azt is hangoztatta, hogy nem sérültek az államelnöknek az alkotmány által szavatolt jogkörei, mármint a román állam külpolitikájának vonatkozásában, és arról, mármint a látogatások és a megbeszélések céljáról nem volt köteles tájékoztatni az államelnököt. Mi több, úgy futólag olyasmit is emlegetett, hogy a hatalmi ágak közti esetleg feltételezhető konfliktusok okán ez az ügy netalántán az alkotmánybírák asztalára kerülne, véleménye szerint nem az államelnöknek adnának igazat…
Majd tartott egy kis kitérőt is, arra utalva, hogy ő maga készít elő egy látogatássorozatot is a kormányfő számára, amely során a közeljövőben hat közel-keleti országba látogatna. Lehet, hogy túlozunk, de volt egy olyan érzésünk, miszerint amolyan közvetítő, békéltető szerepkört töltene be esetleg a román kormányfő Izrael és a meglátogatandó országok között, illetve ez utóbbiak között. Másabb látogatásról Meleşcanu egy szót sem ejtett, de a következő napon a kormányfő váratlanul bejelentette, hogy még aznap a Vatikánba utazik, ahol a pénteki nap folyamán fogadja őt a római katolikus egyház feje, Ferenc pápa. Ez a bejelentés állítólag még egyes kormánytagokat is meglepett, mi több, a kormányülést követően megtartott sajtóértekezleten arra az újságírói kérdésre, hogy kik is kísérik el a vatikáni látogatásra Dăncilă kormányfőt, a kormányszóvivő nem tudott választ adni. Tehát ugyancsak titokzatos körülmények között és mindennemű előzetes bejelentést mellőzve utazott a Vatikánba csütörtökön délután Viorica Dăncilă. Meg mernénk merészelni egy másabb feltételezést: rátartiságból, kivagyiságból kezelték, kezelte a kormányfő és annak szűk köre ennyire bizalmasan és diszkréten a mostani látogatást is. (Ilyenképpen pedig akár borsot is törhetnek az államelnök orra alá.) Lehet, hogy eltúlozzuk a dolgokat, de lehet, hogy nem. És nem egyedi esetről van szó, mert nagyvonalakban hasonló történést jelentett a szenátus elnökének távolmaradása a Cotroceni-palotában az államelnök által május 9-én megrendezett hivatalos fogadásról is. Spekulációkba bocsátkozva akár azt is feltételezhetnénk, hogy a maga során néha-néha amolyan válaszként egyes kormányzati vagy törvényhozási lépésekre az államelnök is betart. Például akkor, amikor túlontúl keményen és a sulykot eldobva fogalmaz bizonyos elemző, értékelő jellegű sajtónyilatkozataiban, továbbá akkor, amikor eltúloz bizonyos történéseket vagy bizonyos állásfoglalásokat, s akarva, nem akarva oda lyukad ki, hogy a káka tövén is csomót keres. Egyes pártsemleges és tárgyilagos elemzők szerint is vitatható az a mód, ahogyan viszonyul egyes törvények kihirdetéséhez, illetve, ahogyan dönt egyik-másik kihirdetésének elnapolását illetően. Amúgy az utóbbi időben elszaporodott azon törvények száma, amelyeket újratárgyalásra visszaküldött vagy alkotmányossági aggályok okán a taláros testületnek továbbított. Azok között bizonyára vannak olyanok is, amelyek esetében megalapozottnak, indokoltnak bizonyul(hat)nak az államelnöki kifogások, fenntartások, de lehet, hogy olyanok is, amelyek esetében a jelek szerint nemigen volt, amit kifogásolni, például a sertéstenyésztés, illetve a baromfitenyésztés fellendítésével kapcsolatos törvények esetében, amelyekről tekintélyes szakelemzők és szakjogászok is úgy vélekednek, hogy nemigen kifogásolható. A felsoroltak ellenére is merjük remélni: nem arról van szó, hogy „ki is a legény a gáton”…

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.