Két kanyar és egy mérlegház

15

Nagyon talál Verebesre, Alcsík egyik legkisebb falujára a címül írt sommás jellemzés, noha a kanyarok minden átutazónak feltűnnek, a mérlegház talán már nem annyira.

Először kisgyereként jártam Verebesen: a falu elején még ugyan nem, de néhány lépés után már láttam a falu végét is, hossza hozzávetőleg 300 méter. Gyakorlatilag két kanyart foglal magában, ezek közé ékelődik egy, a termelőszövetkezet korából fennmaradt, lepusztult mérlegház, amely egyben annak a ténynek a bizonyítékául is szolgál, hogy régen aktív élet zajlott a faluban. A kistelepülés utcáin sétálva felfedezhetünk néhány olyan épületet, amelyek a jólét, anyagi biztonság benyomását keltik az emberben.

Verebes, amely önálló település, korábban egyházi vonatkozásban Csíkkozmáshoz tartozott, közigazgatás szempontjából Tusnádhoz kapcsolódott. Mára már minden szempontból Tusnádhoz tartozik.

Múlt és jelen tükrében Csíkverebes számos érdekességgel szolgálhat a kirándulni vágyó és szerető emberek számára, akár egy alcsíki biciklitúra keretein belül is érdemes elidőzni itt néhány órát, a helyiek nagy vendégszeretettel viseltetnek az arra kirándulók iránt.

Én is efféle kóborlás alkalmával találkoztam ifj. Molnár Lászlóval és családjával. Múltidéző beszélgetésbe kezdtünk. S hogy kíváncsiságomat még inkább kielégítse, Laci bemutatott egyik rokonának, Molnár Józsefnek, „Józsikának”, aki részletesebben mesélt a falu életéről. Általuk ismertem meg a település nevéhez fűződő történeteket.

Mint mondták, a település ne­vének eredetét illetően két elfogadott elmélet is létezik. Az első szerint az Olt-folyó felé vezető úton el lehet jutni egészen a szomszédos Kovászna megyében található Kisbacon és Nagybacon településekre, ez nagyon fontos kereskedelmi útvonal volt. A Felcsíkról vagy éppen a Gyergyói-medencéből érkező fáradt emberek, akik fával kereskedtek a szomszédos megyében – fenyőt cseréltek bükkre –, itt pihentek meg. Ezen a helyen húzták fel azokat a pihenésre szánt építményeket, amelyeket „verebesnek” hívtak. Minden egyes kereskedőnek megvolt a saját „verebese”, ahol megpihenhetett.

A másik, sokak szerint kevésbé helytálló elmélet szerint a falu közelében bánya működött és a településen vasfeldolgozással foglalkoztak, egy vasverető üzemelt itt. Bár erre nincsenek írásos bizonyítékok, a „verető” szóból származtatják a Verebes nevet. Beszélgetőtársaim hajlottak arra, hogy a két elmélet közül az első az elfogadhatóbb.

Az idegenvezetéssel felérő falumustra alkalmával elvezettek és bemutatták a verebesi templomot, amely egyben a falu legrégebbi épülete is. 1560 és 1570 között épült, az 1700-as évek táján az akkoriban meglévő fatorony helyére egy újat építettek a falu lakói. A templom gótikus és barokk stílusjegyeket visel. Az alcsíki templomok együttesen fontos funkciót is betöltöttek: vész idején tornyukból az emberek tudtak kommunikálni a szomszédos falvakban élőkkel. Ily módon a tusnádi, a verebesi, el egészen a szentkirályi templomig egymással párhuzamosan helyezkedik el, így különböző fényjelzések segítségével tudtak hírt adni egymásnak veszély idején.

Galamboskapu. Maga az élő hagyomány


A főoltáron egy 1773-ban készült festmény látható, amely angyalokat ábrázol. A templomot nagyban meghatározzák az angyalmotívumok, ami nem a véletlennek köszönhető, hiszen az istenházát a Szent Őrzőangyalok tiszteletére szentelték fel, és ehhez kapcsolódik a falu egyetlen ünnepe, a búcsú, amelyet minden év szeptember első vasárnapján ül meg a közösség. A templom udvarán, a temetőben sok az 1800-as években állított kősír, ami a kőfaragás mesterségének magas szinten való gyakorlására enged következtetni. Napjainkban emlékművet is állítottak azon verebesiek emlékére, akik hősi halált haltak az első és második világégés folyamán. 

Két útikalauzom rávilágított arra, hogy a faluval a történelem nem bánt túl kíméletesen. Számtalanszor dúlta a tatár, ennek köszönhetően többször leégett, és arra is volt rá példa, hogy az Olt-folyó szinte elmosta a teljes települést. Helyiek elmondása szerint ősszel gyakran égett a rétláp, viszont ez napjainkban már nem fenyegeti a lakosság biztonságát. Verebes rendkívül gazdag természetvédelmi kincsekben. Többek között négy rétláp található a falu határában: a Benes-rétláp, a Nyírkert-rétláp, a Varsavész-rétláp és a Kicsi-Csemő-rétláp. Ugyanakkor a település gazdag ásványvízforrásokban, szinte minden udvaron a kútból borvíz bugyog fel. Laci mesélte, hogy a nagyapja tehenei borvízen nőttek fel, mert a kútból csak azt lehetett felhúzni, és amikor eladta őket a szomszéd községbe, azok nem voltak hajlandók inni az édesvízből –  jót nevettünk ezen.

Igaznak bizonyul itt is a mondás, miszerint „kicsiben rejlik a nagy erő”, hiszen a falu számos római katolikus egyházi elöljáróval szolgált a történelem során, mind közül a leghíresebb Sándor Imre gyulafehérvári nagyprépost, püspöki helynök, a római katolikus egyház mártírja, akit nem sikerült megtörni a hatalomnak, és a börtönben vesztette életét: halálra fagyott.

Beszámolóikból kiderült, hogy a közelmúltig összevont elemi iskola működött a faluban, ők maguk is ott tanultak, sőt mi több, Laci volt a legjobb tanuló saját évfolyamán, mivel az egy-négyet egyedül kellett teljesítenie. Aztán később már ez a csekély lehetőség is megszűnt. A falu gyerekei, akik szó szerint sajnálatos módon csupán ketten-hárman vannak az amúgy is kevés lelket számláló faluban, a szomszéd településeken járnak iskolába, óvodába. A falunak egyetlen boltja van, útjai viszont korszerűek, ráadásul nemrég javították az Olt-hídat. Továbbá számos, a székelység hagyományait őrző galamboskapu található a régi és új házak bejáratainál egyaránt. Mint említettem, a közelmúltban még malom is működöt a településen, de napjainkra ez sajnos már bezárt. Verebest is fenyegeti az elöregedés veszélye, ugyanis a mezőgazdasági tevékenységet leszámítva nem sok lehetőség kínálkozik az amúgy is kis számban élő fiatalok számára. A településen kevesebb, mint száz ház található, mindenki mindenkit ismer. S azt is megtudtam, hogy a falu legidősebb embere 1916-ban született, tehát a 95. életévében jár – erőt, egészséget neki!

A falu lakóit a segítőkészség jellemzi, no meg az elkötelezettség kis szülőfalujuk mellett. Annak dacára, hogy nem látszik belőle csak két kanyar és egy mérlegház, de annak tudatában, hogy „Csíkban a veréb nem madár”.

Hozzászólások lezárva.