Keretek és prizmák

559

Amikor az ember azt hinné, hogy vége, akkor kezdődik el minden. S így történt ez most a koronavírussal is. De nem akarok magáról a vírusról beszélni, hiszen arról lépten-nyomon lehet mindenfélét olvasni. Sokkal fontosabb viszont az, hogy milyen következményekkel járt a járvány, főleg a karantén. Egyelőre még azon szerencsés emberek közé tartozom, akik nem betegedtek meg, és akiknek home office-ban is jól megy a munka. Hiányzik a társasági élet, hiányoznak a barátok, a koslatás. Rá kellett jönnöm, hogy mennyi minden volt a birtokomban, apróságnak tűnő dolgok, amelyek jelenléte nem, de hiánya annál inkább feltűnik. A sok szabadidő és takarítás mellett megpróbáltam önmegismerő terápiaként tekinteni az itthon töltött időre. Átgondolni tetteket és mondatokat, gondolatokat és azok következményeit. Érdekes felfedezéseket tehet így az ember.
Az évek múlásával, a megannyi tapasztalat segítségével kifejlődik egy szűrő bennünk, ami abban segít, hogy tisztábban lássunk és érezzünk. És ez a prizma, amelyen megtörik a fájdalom, a nehézség, a gyász, olyan sokféle lehet. Állhat akár szeretetből, barátságból, humorból is. És azt hiszem, az itthon ülés közben mindenre bőven jutott idő. A legfontosabb, amit megtanultam, azt hiszem, az volt, hogy mennyire elégedetlen voltam mindig az élettel. Talán a korból adódik vagy a vérmérsékletből. Többet és jobbat akar az ember. Meg akar felelni a nagyvilágnak, a divatnak, az előírásoknak. Folyton azon vagyunk, hogy valahogyan bepasszírozzuk magunkat a szűk keretbe, az elit körbe. Pedig az már zsúfolva van. Abban a körben van mindaz, amit mindenki tud, ami magától értetődő.
Azon kívül esik a más, a furcsa, az ismeretlen. Ezért mindenki igyekszik elkerülni, átugrani. Úgy vélem, a karantén alatt kevesebb idő jutott az ismert dolgokra, és több az ismeretlenre. Talán szükség is van erre. Talán segít rájönni, hogy a tökéletes nem mindig a legjobb, hogy a tökéletlen is lehet szép és értékes. Nem kell kifordulni a bőrünkből ahhoz, hogy elfogadjanak és szeressenek. Elég, ha az ember csupán megpróbál jó lenni, önmagához képest.

Fülöp Orsolya

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.