Keresztelés Keresztelő Szent János ünnepén

Glóbusszal a vállamon (25.)

113

Sousse a tunéziai tengerpart kulturális központja. Múzeuma az antik Róma emlékeinek míves tárháza, katakombája a kereszténység első századába viszi vissza a betérőt. Feleségemmel számos alkalommal jártam a városban, s gyakran mentem vasárnap szentmisére a város katolikus, Szent Félixről elnevezett székesegyházába.
A plébánia múltja 1832-re nyúlik vissza, amikor kapucinusok érkeztek a városba, s elvetették a kereszténység magvait. 1911-ben már felszentelték a neoromán katedrálist.
Az istenháza a XX. század történelmének lenyomata. A nagy háború hőseinek nevei a templom oltáránál vannak kőbe vésve. Érdekes, hogy a félszázas listában mennyi olasz név olvasható. A második világégés harcosainak emléke a bejáratnál kapott helyet.

Kórus a keresztelőn Fotók: Csermák Zoltán

Két évtizede jártam először a szent helyen, akkoriban viszont éppen tatarozták a templomot, így a misét a szomszédos garázsban tartották. Karácsony előtt vettünk részt a szertartáson, a lerobbant helyiség kicsit a betlehemi istálló hangulatát árasztotta.
Idén ismét szentmisére érkeztünk Keresztelő Szent János ünnepén. A biztonsági intézkedések megleptek először, a templom körüli utcákat lezárták, több rendőrautó állt az épület előtt. Nem véletlen, hiszen az utóbbi évtizedben számos atrocitás érte a helyi keresztény közösséget.

Szent Félix-templom

Talán nem is a templom bemutatása motivált a tollfogásra, hanem egy lelki élményem. A templom az ünnepen zsúfolásig megtelt itt lakókkal, turistákkal s fekete afrikaiakkal. Az egykori Francia Egyenlítői-Afrika utódállamaiból, mint Gabon, Kongó, Csád nagyon sok fiatal tanul a frankofon Tunéziában, így Sousse egyetemein is. A hívő ifjak találkozóhelye a katedrális, most is lehettek vagy ötvenen. Ez alkalommal a madagaszkári fekete atya fogadta az ünneplőbe öltözött betérőket, s megtudtuk, hogy Keresztelő Szent János ünnepén négy fiatal nyeri el a keresztség szentségét. Mindegyikük már a húszas éveiben járt, a keresztszülők sem voltak idősebbek. A szertartáson egy ötfős énekkar szolgált, kitűnően, repertoárjukban francia zsoltárok taizéi énekek és spirituálék szerepeltek. A mise egyébként többnyelvű volt, az evangélium franciául és angolul hangzott el, de arab nyelven is szóltak a hívőkhöz, s a kórusban számos ének törzsi nyelven csendült fel.
A lélekemelő keresztelő után, a mise végén a katolikus egyház új tagjai meleg szavakkal köszönték meg az értük mondott imádságot, többüknek beszéd közben megcsuklott a hangja. A záróénekkel ugyancsak ők kedveskedtek a tapsoló tömegnek.

Csermák Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.