Kedvtelésből derűs képek

38

Hangulatos tárlat látogatható még ma és holnap Csíkszeredában, a Művészetek Háza emeleti csarnokában: Miklós Imola kedvtelésből készült akrilképei díszítik a falakat. A tárlat anyagát
Bács Béla János mutatja be.

Miklós Imola és Bács Béla János a kiállítás megnyitóján
Miklós Imola és Bács Béla János a kiállítás megnyitóján

Csíkszeredában él, dolgozik és alkot. Mindennapi munkája nem kötődik a festészethez, de festészete sem mindennapi. Tanulmányait nem a képzőművészet terén folytatta, tipikusan az autodidakta alkotók közé tartozik. Ahogy nálunkfelé előszeretettel használják: amatőr festő. Az amatőr francia eredetű szó, s arra utal, hogy valaki szereti azt, amit végez, azaz kedvét leli benne. Ezzel már egy rendkívül jó kezdőpontnál vagyunk, hiszen ha a képeket megtekintjük, sugárzik róluk, hogy igényességgel vannak elkészítve, alkotójuk a színfol­toknak, vonalaknak és ritmusnak kölcsönzi idejét, figyelmét, gondolatát, ügyességét. És az eredményt itt láthatjuk. Szeretettel végzett alkotómunka.
Képeinek legfontosabb jellemzői közé tartozik – a már korábban említett igényes kivitelezés mellett – a sokszínűség. Értem ezalatt a színvilág, a témák és a képek hangulati világának sokszínűségét. Próbáljuk meg első lépésben távolról és összességében nézni a munkákat. Első látásra feltűnhet a szemlélőnek, hogy Miklós Imola kiterjedt színskálát használva festi képeit, talán csak számára felfedett titkok alapján, talán hangulata által vezérelve vagy éppen aszerint, hogy a feldolgozott témához az alkotás folyamata alatt, mely színeket találja a legkifejezőbbeknek. Így aztán találunk életerős, már-már harsány színeket – ne feledjük, fiatal nő az alkotó –, de találunk olyan alkotásokat is, melyek színvilágukat tekintve inkább a nyugalom, az elcsendesedés és a sugárzó harmónia követei a felsorakoztatott festmények között. Hasonlóan sokszínű a tárlat a képek tematikáját tekintve. Elsőként említeném az alkotó szűkebb hazáját bemutató képeket. A csíkszeredai látogató azonnal felismeri a csíksomlyói templomot, az Egyeskőt és talán még a csobotfalvi erdő melletti rendhagyó formájú építményeket is. A táj viszont ennél sokkal szélesebb körben jelen van a képein. Tengert, tengerpartot ábrázoló képei mesebeli tájakra kalauzolnak el minket, szemlélőket, és ezeken a képeken sokszor távol-keleti hangulatot vélhetünk felfedezni és nemcsak úti beszámolóként jelennek meg ezek a képek, hanem ugyanakkor vonzó erővel bírnak a festmények befogadóira, mintegy hívnak minket is ezen misztikusnak tűnő vidékek meglátogatására, vagy akár meglátogatásuk nélkül is, különös érzések átélésére.
A természetet ábrázoló képek, az évszakokat tekintve is sokszínűséget nyújtanak, hiszen a virágzó környezettől a téli tájig több momentumát rögzíti a természet változásának. Erre az átfogó bemutatásra egyik beszédes példa az évszakokat bemutató alkotás, melyben az alkotó négyes ablakban bemutatva tárja elénk a természet változó arcát.
A képeken azonban nemcsak a természet jelenik meg, hanem az utcarészletek és házsorok, valamint az ember, aki nyomot hagy maga után az épített környezet révén is. Képeinek hozzáadott értéke, hogy nem kívánnak az általa látottak hű másolata lenni, hanem az alkotói folyamat alatt, egyedivel, sajátjával gazdagítja mindazt, amit megörökítésre alkalmaznak és méltónak talált. És végül, de nem utolsósorban a bemutatott képek sorában a csendéletek is helyet találtak.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.