Karantén gyermekszemmel

263

Karantén és kényszervakáció, ahogyan a székely­udvarhelyi Tamási Áron Gimnázium másodikos diákjai látják és megélik. A fogalmazásokat és rajzokat Jakab Tünde Emese tanítónő küldte be.

Karantén
A szüleim mondták, hogy a világon még sosem volt ilyen helyzet. A híradóból is hallottam, hogy ez a karantén nagyon rossz. Számomra semmi rossz nincs benne, sőt nagyon jól telik. Soha nem voltam ennyit együtt a családdal. Megtanultam kipakoló römizni és a családdal sokat játszunk. Gyakran járunk biciklizni, kirándulni erdőre, mezőre. Segítek anyának a házimunkában és együtt sütünk új sütiket. A szomszéd gyerekekkel minden délután játszunk. Szóval semmi okom panaszkodni. (Lőrincz Ábel, II. osztály)
Az idei karantén
Régebben nem tudtam, mi a karantén. Márciustól itthon vagyok, nem járok iskolába és máshova sem. Délelőtt megoldom a feladatokat, amit a Tanci küld. Délután legózom, társasjátékozunk a testvéremmel, és néha sütit is sütünk. Mikor anya főz, én szállítom a kellékeket. Az a jó a karanténban, hogy megtanultam römizni. Sokat kártyázunk, az udvaron biciklizem és pingpongozom a testvéremmel. Azért nem szeretem a karantént, mert nem mehetek sehová és nem találkozhatom senkivel. Az elején még rosszul indult a karantén, de mostanra megszoktam. (Sata Balázs, II. osztály)

Péter Eszter rajza

Karantén alatt
A karantén alatt sokat olvastam. A reggeli után nekiláttam a házi feladatnak. Amikor befejeztem, megebédeltünk. Sok időm volt játszani. Amikor szép idő volt, a teraszon olvastam, vagy bicikliztem az udvaron. Néha elmosogattam és porszívóztam. A ruhaszárítóról is segítettem leszedni a ruhákat. Mindennap frisset főztünk. Sok sütit és tortát sütöttünk. Esténként nagyon hamar elaludtam. (Pál Krisztina, II. osztály)

A kényszervakációban
Az a jó a kényszervakációban, hogy sok új dolog történik: sütit sütünk, házi fagyit készítünk, kosarazunk, focizunk, edzünk a fűben, ugrálunk. Együtt van a család, társasozunk, a kerti csappal locsoljuk egymást. Tornászunk az új mászkálónkon, egymásnál alszunk, játszunk az új szomszédokkal, fogócskázunk, bújócskázunk, színezünk. A barátaimmal csak online találkozom. (Mester Tamás, II. osztály)

A karanténban
Az elején még örültem, hogy nincs suli. Annak is örültem, hogy sokat lehet aludni. A karantén alatt sokat ugráltam az ugrálómban. Ott megtanultam szaltózni előre-hátra. Bicikliztem és sétáltam a szüleimmel. Segítettem apukámnak a ház körül barkácsolni, édesanyámnak segítettem mosogatni, sütni, főzni. A végén már untam. Hiányzik már mindenki. Mikor meghallottam, hogy szeptemberig nem lesz suli, akkor nagyon elkeseredtem. Már nagyon várom, hogy találkozzunk. (Székely-Domokos Szabolcs ,II. osztály)

A karantén
A karantén egy unalmas időszak, de vannak benne jó dolgok. A rossz dolgokról nem beszélek, felsorolom a jókat. Például: voltunk a Balatonon, ahol nagyon sokat horgásztunk. Jó sok keszeget fogtunk. Most az unokatestvéreimmel vagyok. Itt sokat játszunk. De már hiányzik az iskola. (Szász István-János, II. osztály)

Az én karanténom
A karanténidőszak elején nagyon örültem a váratlan vakációnak. Végre több időt tölthetek itthon, a családommal. Kialakítottunk egy új napirendet: reggeli után itthoni iskolát tartottunk, testvéreimmel együtt. Mindenki elvégezte a napi házi feladatait. Ebéd után kicsit pihentünk, majd az udvaron labdáztunk, fogócskáztunk és bicikliztünk. Este olvastunk és tornáztunk. Néha kimentünk a közeli mezőre sétálni. Pár hét elteltével nagyon hiányoztak az osztálytársaim és a tanító néni. Sikerült beszélgetni velük videóhívással. A nagyszüleimmel és az unokatestvéreimmel szintén így beszélgettünk. A születésnapomat sajnos nem ünnepelhettem meg a barátaimmal, ezért kicsit szomorú voltam. Nagyon várom már, hogy minden úgy legyen, mint régen! (Mihály Johanna, II. osztály)

Magyari Anna rajza

Karanténos életem
Már két hónapja itthon vagyunk. Itthon tanulunk, itthon játszunk, itthon eszünk, itthon iszunk, itthon olvasunk, itthon sátrazunk, itthon alszunk, itthon főzünk, itthon sütünk, itthon focizunk. Igazából mindent itthon csinálunk. Itthon nagyon jó, de szívesen hívnék már barátokat. Hiányzik a tanci és az iskola. Szívesen megölelném a nagyszüleimet. Ebben az időszakban az a legjobb, hogy sokat vagyok együtt a családommal és sokat játszom a kutyámmal, Sophie-val. De azért rossz, hogy nem találkozhatunk másokkal. Ezt már nem bírom sokáig. Ezért a tegnap megkérdeztem édesanyámat, hogy elmehetek-e lovagolni. Azt mondta, igen. Ennek nagyon örültem. Beültünk az autóba és mentünk a Csicser lovardába. Áront is vittük, de ő nem lovagolt.
Amikor megérkeztünk, megpillantottam két barátnőmet. Örömünkben szaladtunk egymáshoz. Ők is lovagolni jöttek. Körülnéztem. Sokan leszünk – gondoltam. Végignéztem a barátnőmet, hogyan nyergeli fel Karamellt, a lovát. Én ma Olgán fogok lovagolni. Mind bementünk a pályára és lépésben tettünk öt kört. Aztán könnyített ügettünk, majd átügettünk a járóiskolán. Felállították az X-es ugróakadályt. Megrémültem, de örültem is. Ez lesz életem első ugratása. Négyszer ugrattam át Olgával a nem túl nagy akadályt. Fantasztikusan éreztem magam. Miután leszálltunk a lóról, almát adtunk neki. Ez a nap csodálatos volt, remélem, hogy hamarosan egyre többször mehetek szabadon mindenfelé. (Szabó Leila-Krisztina, II. osztály)

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.