Karácsony öröme

30

Év vége felé mindig elhatalmasodik az országon egyfajta kiemelt költekezési láz. Azért egyfajta és azért kiemelt, mert ez intenzitásában eltér, és – ha lehet – még ráfejel arra a másfajta, csillapíthatatlan vásárlási, fogyasztási szenvedélyre, amiben a kommunista diktatúra üres pultjainak nyomasztó emlékétől szabadulni kívánó közép- és kelet-európai ember az elmúlt harminc esztendő alatt nem bírt még eléggé elmerülni, eleget tobzódni, nem tudta magát eléggé kiélni. Pedig három évtizede, a vágyott nyugati jólétet szimbolizáló termékek kéznyújtásnyi közelségbe kerülése óta konokul törekszik rá, csak ne lenne ünneprontó akadály a pénzhiány. De év vége felé ez se számít, megszokott napi anyagi nehézségeinken is felül tudunk emelkedni. Tartalékokat élünk, kölcsönöket kérünk, fontos számlák rendezését halasztjuk, csak most helyt tudjunk állni, csak illendően szeretteink, ismerőseink kedvébe tudjunk járni. Mintha a költekezés kötelező elvárás és az örömszerzés más módon nem teljesíthető feladat volna.
Decemberben nincs az az ajándékbolt és nagyáruház, melynek parkolója ne telne meg autókkal, polcsorai hömpölygő, tülekedő, hatalmas csomagokat cipelő, földi javakkal roskadásig tömött bevásárlókocsikat terelgető fogyasztókkal. Ilyentájt évről évre azért költekezünk szakadatlan, hogy a közelgő ünnepet szebbé, jobbá tudjuk varázsolni. Mintha az élet a valóságban is a reklámokban látott módon működne, lüktetne. Úgy teszünk, mintha a költekezés valóban kárpótolna. Mintha az év utolsó napjaira beszerzett ajándékokkal helyrehozhatnánk vagy bepótolhatnánk azt, amit az év többi részében elrontottunk vagy elmulasztottunk. Ajándékhalmokkal feledtetni a családtól távol töltött időt, a gyermekeinktől, idős szüleinktől év közbeni rohanással megvont törődést, figyelmet. Mintha a pénzzel vásárolt holmikkal, eszement mennyiségű étellel és itallal megváltható lenne az év közben elhanyagolt gondoskodás és szeretet. Mintha a karácsony nem az Úr Jézus születésnapjáról, nem az egyszerűségről, az elcsendesedésről, a lelki megalázkodásról és töltekezésről, hanem a harsány magamutogatásról, a díszes fenyőfa alá betuszkolt csomagok számáról, súlyáról és értékéről szólna. Úgy viselkedünk ilyentájt, mintha karácsony után többet holnap nem volna. Mintha advent nem a közeledő Megváltó várásáról, karácsony nem az élet kezdetéről, hanem a fogyasztás világünnepéről szólna.
Ne hagyjuk becsapni magunkat! A betlehemi csillag fényét, ünnepi melegét, tisztaságát, meghittségét a legegyszerűbb gyertya világa is képes behozni az otthonainkba, nem szükséges ehhez villogó-vakító LED-égők sora. A rohanásban se felejtsük: karácsony valódi öröme a szívekben ér célba, nem a csomagolópapírban.

Domján Levente

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek