Kápolnásfalut ellepték az önkéntesek

Közösen egy közösségért

3 070

Ma egy hete délután akkora csinnadreattával rajtolt az önkéntes tábor, hogy a falu apraja-nagyja kiállt a kapuk elé, és bámulta a Kápolnásra összesereglett fiatalokat, akik mindenféle kölcsönkapott eszközzel csörömpöltek, miközben szállt az önfeledt nevetés – meséli Tatár Előd főszervező. A lányok, fiúk dolgozni jöttek, a Caritas hagyományos programja pénteken zárult.

Munkában ismered meg a társad. Edit Csíkszeredából Fotók: Asztalos Ágnes

Múlt héten szerda reggel érkeztünk Kápol­násfaluba, a művelődési háznál várakoztunk a főszervezőre, mert még néhány csoport esetében zajlott az aznapi eligazítás. Aztán Előd megmutatta az apró ideiglenes irodát, ami tulajdonképpen a fő irányítópont, majd leültünk a színpadon felállított asztalok mellé beszélgetni.

Hogy kerülnek a színpadra az asztalok?
Itt ebédeltek, vacsoráztak a résztvevők (a nézőtéren pedig a délutáni foglalkozások zajlottak), a reggelit a szálláson, a homoródfürdői 6-os villában költötték el. Tízórait is kaptak, azt vagy elvitték magukkal munkába induláskor, vagy később vitték ki nekik.
Közösen egy közösségért – idén ez volt a mottója az immár másfél évtizedes múlttal rendelkező Work Camp – Caritas Önkéntes Tábornak. Előd elmesélte, hogy minden évben más település ad otthont a táborozóknak, tavaly például Tusnádfürdőn tevékenykedtek a fiatalok. Voltak évek, amikor a Caritas pályázatára jelentkezhettek azok a települések, amelyek szívesen fogadnák a tábort, idén pedig épp azért esett Kápolnásfalura a választás, mert már három ízben is kimaradt a programból, mivel nem sikerült megfelelő időpontot találni. Több mint 80 önkéntes vett részt, 80 százalékuk lány, a többség 15–25 év közötti. Voltak „örök visszatérők”, olyanok is, akik már kilencedszer vették fel a minden táborlakónak járó, színes „caritasos” pólót.
– A többség Hargita, Maros, Kovászna és Brassó megyéből érkezett, de néhányan a Hunyad megyei Petrozsényből jöttek, sőt 3 németországi és egy magyarországi önkéntes is erősíti a csapatot – sorolja Tatár Előd.
A részvételi díj 90 lej, a szállást, a munkához szükséges eszközöket, anyagokat, és – természetesen – a munkát a fogadó fél, a helyi önkormányzat adta, az étkeztetést pedig a szervező, a Gyulafehérvári Caritas és a Young Caritas állta.
– Szép gesztusként a vacsorát is átvállalta tőlünk az önkormányzat, a helyi asszonyok önkéntesek segítségével minden este bográcsétellel kedveskedtek a fáradt „munkatáborosoknak” – tudjuk meg Elődtől.

Vakációs foglalkozás a helyi gyerekeknek. Önkéntesek tartják ezt is

Szebb lesz a falu
Dörzspapírt, papírtörlőt kellett vinni az egyik munkapontra. Mikrobuszba pattantunk, és elindultunk a sok kis utca egyikén, hogy megtaláljuk az összesen 9 játszótér közül azt, ahol már várták a segítséget. A 15 éves Albert Zsuzsa Sepsiszentgyörgyről érkezett, épp az egyik játékelem simításával foglalkozott.
– Nekem ez szórakozás. Úgy érzem, hogy minden ilyen programban magam is fejlődöm, gyarapodik a tudásom, és szerintem sokkal könnyebben tudok majd érvényesülni később. Nagyon szeretek segíteni másokon, és élvezem, mikor így együtt lehetek valakikkel – vallja a fiatal lány, akit teljesen meghódított Kápolnás, mert szép, de főleg azért, mert – mint mondja – kedvesek, közvetlenek az emberek.
Az önkéntesek egyébként mindegyik játszóteret felújították, megszépítették, lecsiszolták, faápolóval, festékkel kenték be az elemeket, utcai kutakat tettek rendbe. Egy csapat „otthon” maradt, azaz a 6-os villa környékét, illetve a villa közelében lévő Borvíz-utat tette rendbe. Voltak, akik a Homoródlokán, a helyiek kedvelt piknikezőhelyén varázsolták újjá a szabadtéri színpadot és amit még lehetett. Lányok dolgoztak a katolikus templomnál, illetve a plébániánál, a csiszoláson már túl voltak, épp a kerítést festették. Itt két helyi fiatallal álltunk szóba. A 17 éves Zsuzsa első alkalommal vett részt ilyen programban, akárcsak a 14 éves Orsolya. Mindketten lelkesen mázoltak, és jó szórakozásnak tartották az egészet, főleg azt, hogy munkájuk révén szebb lesz a falu.

Vakációs program
A közeli Szelterszfürdőn zajlott a szentegyházi Szent Gellért Alapítvány tábora, oda is kiment segédkezni néhány önkéntes mindennap, de itt, Kápolnáson is tartottak vakációs gyermekfoglalkozásokat, és hiába, hogy az volt a vakáció első hete, mégis több mint félszáz gyerek rohanta le az iskolát a játék, a vidámság, az együttlét kedvéért.
– Most cseréljen helyet az, aki volt már szerelmes! – épp erre nyitottunk be az egyik terembe, s a körben ülő kisiskolások felbolydultak, majdnem mindenki felugrott, és valaki elkiáltotta magát: én most is az vagyok!
A fiatalok reggel 9-től délután fél 3-ig dolgoztak, akkor összegyűltek ebédelni. Ha már jóllaktak, elfuvarozták őket a szálláshelyre egy kis pihenésre, felfrissülésre. Délután 6 körül kezdődtek a közösségi programok: hallgathattak már helytörténeti előadást, volt népdaltanulás, kézműves-foglalkozás, esténként pedig táncház a kultúrházban. Előd kiemeli, hogy nagyon fontos szempont a helyi közösség bevonása az eseményekbe, ezért idősek és családok napját is tartottak, érdekes foglalkozásokkal, előadásokkal, közös sütéssel és játékkal.

Szervez, dolgozik és nagyon lelkes. Molnár Zsuzsánna önkéntes koordinátor

Palacsinta és sok kedves szó
A helyi vezetők ezúttal is elmondták, hogy nem lesz könnyű megmozdítani a közösséget. Bár az önkéntesség iránt tömeges érdeklődés nincs, de mégis napról napra nőtt a helyi csatlakozók száma.
– Tegnap jött négy általános iskolás diák, s ma még két legény megjelent. Nem kell elfeledni azt sem, hogy hétköznap van és a gazdaságban „dologidő” – mondja Előd.
Bevallja azt is, hogy általában aggódnak a helyiek az elején, hogy milyen munkát fognak végezni a tizenévesek, de mindig bebizonyosodik, hogy a minőségben nincsen hiba.
– Számukra ez egy vállalás. Ugyanakkor hatalmas sikerélmény is – jegyzi meg a főszervező.
Az általunk megkérdezett résztvevők nagyban dicsérték a helyiek kedvességét. László Katalin, az önkéntes program vezetője meséli el, hogy első nap egy idős néni elsírta magát, annyira meghatódott, látva a sok fiatalt, akik segíteni jöttek. Kedden egy másik idős asszony palacsintát sütött, máshol pedig üdítőt vittek a dolgozóknak.
– Ma reggel is jöttek a nénik, hoztak nekünk textildarabokat, kávét főztek, mindenki olyan lelkes és kedves – ezt már a sepsiszentgyörgyi Molnár Zsuzsánna önkéntes koordinátor mondja az egyik szépülő játszótér mellett.

A polgármester a sofőr
A majdnem kétezres lélekszámú falu rendezett főterére több utca fut össze, itt parkolnak az autók, körben a művelődési ház, a helyi tűzoltók szertára, községháza, kicsit tovább a Kriza János Általános Iskola. Itt futottunk össze az önkéntesek pólóját viselő polgármesterrel, akitől egy helyi munkavezető újabb adag festéket kért. Hamar megoldották a problémát. Benedek László elsősorban az önkéntesség, a kaláka nevelő jellegéért tartotta fontosnak, hogy most náluk zajlik a tábor.
– A lakosok is tanulhatnak abból, amit látnak – jelenti ki, majd elmondja, hogy a faluban van, aki szkeptikus, de a többség pozitívan áll a dologhoz, és megjegyzi azt is, hogy jó lett volna, ha a helyiek közül még többen csatlakoztak volna a programhoz.
A községháza több munkatársa dolgozott egész héten a programban, akárcsak az önkéntes tűzoltók és a helyi ifjúsági szervezet tagjai.
– Ma délután én leszek az egyik pilóta, aki kirándulókat visz ki a Madarasi-Hargitára – közli Benedek László polgármester.

Jó példák
Katalin, a programvezető azt ecsetelte, mennyire fontos a fiataloknak annak a megtapasztalása, hogy milyen segíteni önkéntes módon, miközben egyre inkább olyan világban élünk, hogy szinte senki sem tesz ellenszolgáltatás nélkül semmit. Másrészt pedig szórakoznak, ismerkednek, és a tábor nagyon jó alkalom arra, hogy megosszák a helyi programokban szerzett tapasztalataikat.
A csíkszeredai Erőss Edittel is a templomnál találkoztunk. A 18 éves lány másodszor vesz részt a Caritas önkéntes táborában, de otthon is aktív. Elmesélte, hogy amikor a barátnője utolsó pillanatban visszalépett, kissé megijedt, hogy milyen lesz egyedül jönni a sok idegen ember közé.
– Annyira jó, hogy együtt vagyunk, sok embert megismerhettem Brassóból, Udvarhelyről, Vásárhelyről. Szerintem ez a lényege, a varázsa a tábornak, hogy a közös munka által jobban megismerjük egymást – összegezte tapasztalatait Edit.


Már elmenőben, de még a templom előtt két kápolnási asszonnyal, Ráduly Annamáriával és Lőrincz Margittal elegyedtünk szóba. Nézegették a szorgoskodó fiatalokat, mint mondták, nagyon hálásak jelenlétükért. Három kisgyerekkel vágott át a téren Szőcs Gizella. Azt mondta, hogy a falusiak jónak tartják, örülnek a tábornak.
– Nekem nagyon tetszik, s ha majd a gyerekek akkorák lesznek, szeretném, ha ők is önkénteskednének – tette hozzá a fiatalasszony.

Asztalos Ágnes

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.