Kapcsolatok

40

haromszeki_eszter_szerzokep_szÉpp ma egy hete, hogy szinte egy teljes napig némák voltak az egyik ingyenes videohívást biztosító alkalmazás „vonalai”. Szerte a nagyvilágban automatizált, ún. okos házak tulajdonosai bosszankodtak, hiszen a hiba miatt nem tudtak bejutni otthonukba, üzletemberek bosszankodhattak, akik ezen a fórumon szerettek volna tárgyalni, amiért az üzemzavar miatt nem tudták legyőzni a távolságot, és nem tudtak egyeztetni távol lévő partnereikkel. Este pedig hazaérve óvodából vagy egy hosszú sétából, sok kisgyerek hiába mutatott a számítógépek, laptopok megfelelő gombjára, nem szólalt meg a jól ismert hívást jelző hang, és nem jelentek meg a képernyőn a nagyszülők, rokonok, akikkel rendszerint ezen a felületen találkoznak fürdés és lefekvés előtt. Apák ültek fáradtan, csendben munkásszállókon vagy albérletekben, és kénytelenek voltak belenyugodni, hogy feleségüket, gyerekeiket, akiket a külföldi bérből igyekeznek eltartani, nem láthatják aznap este…
Talán nem is lenne szükség általános felmérésre arra vonatkozóan, hogy hányan keresik külföldön a boldogulást, elég lenne azt tanulmányozni, hányan használják rendszeresen az alkalmazást, és hány meglett korú szülő, nagyszülő barátkozott meg a számítógéppel csak azért, hogy idegenbe szakadt gyermekeivel, unokáival tartani tudja a kapcsolatot. Akár virtuális családegyesítésnek is nevezhetnénk azt a jelenséget, amikor egy-egy jelesebb alkalommal egy laptop is helyet kap az ünnepi asztalnál azzal a szándékkal, hogyha a finom falatokban nem is tudnak osztozni, legalább társalgás szintjén ott legyen mindenki. Szétszakadt székelyföldi családok szokták meg, nyugodtak bele, és fogadták el látszólag, hogy egyes esetekben a boldogulás ára a távollét, amely csak néhány hét együttlétet engedélyez a nyári hónapokban, a fennmaradó időben pedig marad a virtuális kapcsolat.
De több százezren vannak most Európában, akik nem a fenti mintára szeretnék berendezni életüket, számukra nem a család távolról való segítése a cél, hanem szeretnék biztonságban, maguk mellett tudni szeretteiket. Biztonságpolitikai szakértők sokasága pedig máris megkongatta a vészharangot, hogy kő kövön nem marad Európában, miután elkezdődnek a családegyesítések. Hiszen a most érkező migránshullámban a hónap elejéig a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet adatai szerint 700 ezer menedékkérőt regisztráltak az Európai Unióban, az év végéig pedig ez a szám meghaladhatja az egymilliót is. A német menekültügyi hivatal 2015 első féléves adatai szerint a menekültek döntően fiatalok: egynegyedük gyermek, másik negyedük 16–25 éves, további egynegyedük pedig a 25–35 éves korosztályba tartozik, és a férfiak aránya kétszerese a nőkének. Ennek elsősorban az lehet az oka, hogy a családok a hosszú és veszélyes utazásra általában a legerősebb családtagot küldik. A fiatal korosztálynak van esélye arra, hogy ha megtanulja a nyelvet és munkát talál, egzisztenciát építsen például Németországban. És ha már megtanult németül, van keresete és igazolni tudja, hogy van megfelelő méretű lakása, családegyesítéssel érkezhetnek a feleségek, gyerekek, kiskorú testvérek a törökországi vagy libanoni menekülttáborokból. Addig pedig számukra is a kapcsolattartás eszköze az internet.
A külföldön munkát vállalók és a migránsok között azonban van egy jelentős különbség: míg a Székelyföldet elhagyó fiatalok legfennebb saját kortársaiknak tapossák ki az utat idegenbe, szüleiknek a legritkább esetben jut eszébe a kiköltözés. Lehet, hogy elmennek látogatóba, esetleg huzamosabb ideig tartózkodnak ott az unokák születésekor, de mindig hazavágynak. S nemcsak azért, mert idegenben más a kenyér íze, hanem olyan egyszerű okokból, mint az ingatlan, a földtulajdon, a nyelv és a kapcsolatok. Azonban mi várja haza azt, aki egyszer már mindent feladott és otthagyott?

Háromszéki Eszter

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.