Kájoni ürügyén

85

A Hargita Megyei Kulturális Központ nagyszabású vállalkozásba kezdett: Kájoni-emlékévet hirdetett. S ennek jegyében szervezi meg évente ismétlődő másik nagyszabású vállalkozását, a Csíkszeredai Régizene Fesztivált. A fesztivál maga is egy Kájoni-évfordulón való fellépés eredményeként jött létre, az eseményről lapelődünk, a Hargita tudósított 1979. szeptember 22-i, szombati számában: „Remekbeszabott előadásnak tapsolhatott csütörtök délután a csíkszeredai Mikó-vár udvarán összegyűlt népes közönség. A Kájoni János születésének 350. évfordulója tiszteletére rendezett hangverseny megnyitójaként Boros Zoltán, a Román Televízió magyar adásának zenei szerkesztője (az előadás egyik kezdeményezője) kimerítően és lényegretörően ismertette Kájoni János életművét, gazdag egyéniségének meghatározó vonásait.” Orbán Balázs beszámolója felsorolja a fellépőket és kitér a bemutatott művekre is. Sorra léptek színre az erdővidéki Camerata, a ma Barbarossa művésznéven ismert Márkus János, majd a Barozda együttes Györfi Erzsébet énekesnővel. A cikkíró megjegyzi: „Beigazolódott, hogy a várudvar kiváló hely hangversenyek, fesztiválok, sőt várjátékok megrendezésére, megfelelő térrel és akusztikával rendelkezik. Gyakrabban élhetnének a kiváló lehetőségekkel, s akkor még a csíkszeredai, éppen Kájoni nevét viselő együttes is újraéledne, s talán meghonosodna az állandó hangversenyezés gyakorlata a vár termeiben és udvarán egyaránt.”
Nos, a vátesz szólt Orbán Balázsból, mert már a következő esztendőben megszervezték a Régizene Fesztivált, éppen az általa említett helyszínen, s a Kájoni nevét viselő együttes is a nagyon hamar népszerűvé vált rendezvény állandó résztvevőjévé vált. 1986-ban az utolsó pillanatban betiltották a fesztivált, amely aztán a rendszerváltás után éledt újra.
A tudósításból kiderült, hogy a negyven évvel ezelőtti emlékkoncert egyik kezdeményezője Boros Zoltán, a televízió magyar adásának zenei szerkesztője, a rendszerváltás után újraéledt adás első főszerkesztője volt. Az utóbbi időben gyakran találkoztam a nevével – sőt szerencsémnek tartom, hogy személyével is – pár, ugyanannak a kornak a művelődési életét boncolgató beszélgetés kapcsán. S e találkozások egyre jobban megerősítenek abban a meggyőződésemben, hogy a hetvenes évek legvégétől a nyolcvanas évek közepéig terjedő időszak hazai magyar művelődési életét gyakorlatilag néhány intézmény, s azokban pár ember munkássága határozta meg. Nincsenek olyan sokan, fel lehet sorolni: a Román Televízió magyar adása, A Hét és az Ifjúmunkás hetilapok, valamint a Kriterion Könyvkiadó. Az Ifjúmunkás kivételével valamennyien az 1968-as nyitás következtében jöttek létre 1969-ben, illetve 1970-ben. A Bukarestben működő intézmények számos közművelődési eseményt szerveztek, illetve vállaltak szerepet a szervezésben. Nélkülük nem lett volna Siculus Fesztivál, amely megteremtette az erdélyi magyar táncdalt; nem lett volna táncházmozgalom a Kaláka műsorok nélkül; nem lett volna Régizene Fesztivál Boros Zoltán nélkül; nem lettek volna rockegyüttesek a televízió rendezvényei és az Ifjúmunkás-matinék nélkül. Csak a fontosabbakat, ismertebbeket említem, holott a sor hosszú. S ezeknek az intézményeknek a jelenléte védelmet jelentett a helyi – többnyire magyar pártaktivisták – kiskirályok túlbuzgóságával szemben, a televízió pedig a képernyő révén létjogosultságot biztosított ezeknek a mozgalmaknak, együtteseknek, alkotóknak. Nem véletlenül szüntették meg egyazon időszakban, 1986-ban a Régizene Fesztivált is, meg a magyar adást is – több más nemzetiségi intézménnyel együtt. De a hétévnyi áldásos működés annyi lendületet adott közművelődési életünknek, hogy az eltartott egészen az 1989. végi rendszerváltásig.
Kájonira emlékezve, Kájoni ürügyén erről se feledkezzünk meg. S míg még élnek az akkori történések főszereplői, igyekezzünk összeszedni minden adatot, hogy dokumentáljuk azt a kort, a felsorolt intézmények áldásos működését.

Sarány István

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.