Jósággal teljes szív

72

Gyermekkorom óta tudom és szeretem, hogy június Jézus Szíve hónapja. Családunkban többen is voltak szívbetegek, többször aggódtam: mi van, ha én is örököltem? A félelmem részben csökkent, amikor kezdett foglalkoztatni: de mi van benne? Mi van a szívemben? Jószívű ember vagyok? Szívesen adok, kapok? A szív békéje? Mindez számomra fontossá vált. Jézus Szíve forrás. Egy szív, ahonnan élet áramlik szét a történelemben zarándokló emberek szívébe. Ez „jósággal és szeretettel teljes Szív”. Minden erénynek mélysége. Az irgalom központja. Aki ismeri a Jézus Szíve litániát, kiemelheti azt a megszólítást, amely foglalkoztatja, őt jobban megszólítja. Én is ezt teszem: „Jósággal és szeretettel teljes Szív”. Jósággal teljes Szív. Mi a jó? Nem az elvont jó, hanem az emberben lakozó jó. A szívben levő jó. Szív-jóság… Egy filmet láttam. Jó filmet! Az utolsó hegycsúcs. Ez a címe. Egy spanyol papról készült dokumentumfilm. 42 évesen halt meg, a hegyekben. Pablo Dominqueznek hívták. Szerintem lenyűgözően érdekes, döbbenetes és rendkívüli üzenettel megáldott film. Ajánlom. Keressétek meg és családilag nézzétek meg egyszer. Megfigyeltem, milyen hatást gyakorolt rám ez a nyolcvan perc. Felvillanyozott, bátorítást adott, belelkesített. És mi a legfőbb üzenete számomra? Egyszerű, s mégis számomra több mint érdekes. Tanulságos. Küldetésünk a jót kutatni, észrevenni, felszínre hozni. A jóról beszélni, egymásnak továbbadni. A jó dolgok megmutatása, a jónak megismerése, a jó hír terjesztése általában felvillanyoz, bátorítást ad, belelkesít. A jó papról szóló film megnézése serkent, hogy jó pap legyek. Tényleg és valóban. Aztán továbbgondolom. Figyeljük csak Jézust! Jó hírt hoz. Jó hírt hirdet. Az evangélium, Jézusnak minden szava a jóról való beszéd. Jó hír! Az Atya jóságáról, gondviseléséről és irgalmáról szóló örömüzenet. Jézus békét, kiengesztelődést, a megbékélést hirdeti. Bízik az emberben. Nem ítélkezik, nem támad senkit. Nem kelt pánikot. Szavai döntően derűt, nyugalmat árasztanak… Nincs erőszak szavaiban, tetteiben, mégis erő áradt ki belőle (Mk 5, 30). Mert az igazi erő a gyengeség, a gyengédség és az engedelmesség csatornáin árad (vö. 2Kor 12,9). Arról beszél Jézus, hogy az ember alapvetően, legbelül jó. Szíve mélyén jó. Minden ember. Mondjuk ki most: „jó vagyok”. „Jónak teremtett Isten.” „Sem velem, sem másokkal, sem a világgal nincsen semmi baj.” Meg vagyok váltva! Alapvetően és mélyen. És ez a jóság most is itt van bent, bennem, a szívemben. Olyan mélyen, hogy semmilyen fájdalmas múlt, semmilyen sérelem vagy megbántás, a sok rossz cselekedet sem érte el, nem vette el tőlem. Még az ősbűn, az áteredő bűn ereje sem… Jézus megváltott. Igen. Övé vagyok igazán. Bűneim ellenére is szeret, jónak mond engem, ezért gyógyít, vigasztal, foglalkozik velem, vigyáz rám. Jó vagyok… Felébreszthető, mozgásba hozható a bennem szunnyadó jó, jóság, jó szó… A másik ember, itt mellettem, ott kint az utcán, bárhol éljen is: jó. Erről beszél Jézus. Erről beszélt az egy évvel ezelőtt Csíksomlyón is velünk ünneplő Ferenc pápa is. És ez annyira jó! A jóról való beszéd és a jó továbbadása persze nem jelenti a rossz dolgok, a fájdalmak, a negatív tapasztalatok elfedését. Van rossz is. Van bűn. Van sötétség. Az ép elme és az egészséges lélek felismeri, mikor van nappal és mikor jön el az éjszaka. Vagyis bőrünkön és lelkünkben is tapasztaljuk azt, ami fáj, ami idegesít, ami sértő, ami igazságtalan… Mi nem segít ilyenkor? A fájdalomban való megmaradás, az önmagamba való bezárkózás, a bűnbakkeresés, a magyarázkodás, a nyers szavak, idegesség… mindez nem emel fel. A szív megtelik keserűséggel. Mi segít akkor? A gerinces, bátor, hitből fakadó szembesülés… valamivel, bármivel, mindennel. A valósággal. Épp az a valóság, ami itt és most van. Bennem és körülöttem. Mit látok? Mi van bennem? Mi vesz körül? Látod a jót? A német haláltábort megjárt Viktor E. Frankl pszichiáter felteszi a kérdést: Mi az élet értelme? Hisz mellette és ellene is ugyanannyi érvet lehet felsorolni. Mikor hazaér Bécsbe, szembesül: szeretteit és házát is elveszítette. És ezt mondja: „Döntök az élet értelmessége mellett!”. Van fájdalom, szenvedés… De látod a jót? Ha látod a jót: mondd el! Most rögtön. Írd le magadnak, hogy ne felejtsd el! Készíts listát a mai jó dolgokról. Jó dolog, hogy élsz. Jó dolog, hogy szuszogsz. Jó dolog, hogy beszélni, járni tudsz. Jó dolog, hogy most épp újságot olvasol. Jó dolog, hogy a jóra figyelni tanulunk… És jó dolog, hogy tanulhatunk a jóról beszélni, a jót észrevenni, a jót továbbadni. Ha találkoztál a jóval, akkor segít az, ha megfogalmazod és elmondod valakinek. Személyesen, találkozásokban, e-mailen, sms-ben… a jót add tovább, oszd meg másokkal is. A fájdalom nyelvezete pedig ezután nem az értelmetlen panaszkodás vagy nyers szavak lesznek, hanem inkább a tiszteletteljes kérés, közös gondolkodás, közös útkeresés… Próbáljuk élni ezt. És közben figyeljünk: lélekkel átitatott szavakkal forduljunk egymáshoz. Ne a mi ösztönös természetünk, hanem a jóság hatása irányítson minket. Jó?

Szénégető István katolikus plébános

 

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek