Jópofáskodni akart, bakot lőtt…

364

Az elmúlt héten már-már meglepetésszerűen ismét terítékre került a Brassót Comarnic-kal összekötő majdani autópálya ügye. Arról múlt csütörtökön folytattak munkamegbeszélést Sinaián egyes szaktárcavezetők, köztük Lucian Şova közlekedésügyi miniszter, a parlament illetékes szakbizottságainak egyes tagjaival. Akkor derült ki, hogy a kormány legújabb szándékai szerint ezt az autópályát már nem a Világbank együttműködésével, illetve annak égisze alatt kívánja megépíteni, lévén, hogy a közlekedési minisztériumban „találtak egy megoldást, amelynek köszönhetően gyorsabban megépülhet ez a sztráda”.

A szóban forgó munkamegbeszélésen Șova tárcavezető jóvoltából „az asztalra került a csizma”. Egy adott pillanatban a tárcavezető azt hangoztatta, hogy „miközben a nyugat-európai országokban kiépültek az autópályák, a multik idejöttek”. Ideérkezésük okaként pedig az alacsony béreket említette, utalva arra is, hogy amikor mifelénk is lesznek autópályák, nagyobbak lesznek a bérek is, s akkor majd innen is elmennek a multik azon zónákba, ahol továbbra is alacsonyak a bérek. Lehet, hogy „jópofáskodni” akart Lucian Șova miniszter úr, de ahhoz humorérzék is kellett volna, s ilyenképpen nem tett egyebet, mint elkövetett egy nagy baklövést, ami nem is maradt sajtóvisszhang nélkül: őt elmarasztaló, bíráló, sőt elítélő vélemények jelentek meg, megragadták a parlamenti ellenzéki pártok az alkalmat arra is, hogy újólag bírálják a kormányt a nagy infrastrukturális beruházások terén tapasztalható „pangás” okán, s azon belül az autópálya-építés terén már jó ideje megmutatkozó késlekedésekért. A dolog lényege viszont nem a miniszteri elszólás, szerencsétlen kijelentés volt, hanem a Brassó–Comarnic közti autópálya majdani sorsa. Annak egyébként „nagy múltja van”, mármint az ígérgetés, az elképzelések, a szándékok, az eddigi ügyintézés tekintetében. Ilyen összefüggésben megemlíthetjük azt is, hogy volt olyan kormányfő, aki határozottan ígérte, hogy mandátuma végén Bukarestből autópályán fog utazni Brassóig.

Tizenöt éves múlt
A Brassó–Comarnic autópálya „meséje” 2004-ben kezdődött, amikor is a közlekedési minisztérium élén a szociáldemokrata párt egykori politikusa, Miron Mitrea állt, akit utólag bizonyos visszaélésekért 2016-ban börtönbüntetésre ítéltek. Nos, Mitrea annak idején azt ígérte, hogy az 58 km-es pályaszakaszt két éven belül be fogják fejezni, a szerződést meg is kötötték, de azt 2005-ben meg kellett semmisíteni, mert egyszerűen megfeledkeztek a szerződéskötést megelőző árverésről. Utólag ugyan köttetett egy másik szerződés, de azt 2010-ben ugyancsak fel kellett bontani, mert kiderült, hogy nem sikerült előteremteni a szükséges pénzalapokat. Hasonlóképpen történt 2015-ben is, amikor még csak magyarázatot sem adtak arra, hogy miért került sor a szerződésbontásra. Megemlíthetjük azt is, hogy időközben született egy olyan döntés, amely értelmében köz- és magánegyüttműködés (PPP) keretében épülne meg a szóban forgó autópálya. Háromszor is terítékre került ez a variáns, de mindháromszor dugába dőlt. A sok ügyetlenkedés, habozás és visszatáncolást követően került be a képbe a Világbank, nevezetesen 2017 szeptemberében, amikor is az egykori kormányfő, Mihai Tudose nagy dérrel-dúrral jelentette be, hogy egy elfogadott memorandum értelmében a Világbank lesz úgymond a főszereplője ennek a munkálatnak, s e célból 35 millió euró értékű kölcsönt fog folyósítani az autópálya tervezésére és az ahhoz kapcsolódó műszaki segélynyújtásra, valamint a projekt felfuttatásának a monitorizálására. Ez azt jelentette volna, hogy a projektmenedzsment tekintetében is meglett volna a maga szerepe a Világbanknak.

Pálfordulás
Ilyen körülmények között nem túlzás azt állítani, hogy meglepetést jelentett a múlt csütörtöki bejelentés még akkor is, ha annak megvoltak a maga előzményei. Egyébként a PPP variánsban a becslések szerint a szóban forgó autópálya-szakasz felépítése és karbantartása kétmillió eurót emésztene fel, az úthasználati díj pedig 3–3,5 euró körül lenne. (Egyébként 2010-ben még a becsült érték 1,9 milliárd euró körül volt.) A jelek szerint erről a fordulatról megelőzően nem értesítették a Világbankot, s a pénzintézettől csupán annyit közöltek, hogy „semmiféle hivatalos jegyzék hozzájuk nem továbbítódott”. Márpedig illett volna az idejében történő és megfelelő tájékoztatás annál is inkább, mert egyes értesülések szerint a Világbank részéről az elmúlt hónapok során megtörténtek az első konkrét lépések, sőt bizonyos költségek eszközlésére is sor került. Tehát mindenképpen kényesnek és vitathatónak tűnik a kialakult helyzet. (Az viszont nem kizárt, hogy a nagy nyilvánosság kizárásával a zárt ajtók mögött az elmúlt hetekben a Világbank és a román kormány illetékesei között egyeztetésekre, megbeszélésekre kerülhetett sor.)

Új fejezet
Említettük, hogy a múlt héten bekövetkezett fordulatnak meglehettek a maga előzményei. Ilyen összefüggésben utalnunk kell egy már régebben beharangozott és nemrégiben elfogadott jogszabályra. A kormány május 10-i ülésén elfogadott, a köz- és magán együttműködésre vonatkozó 2018/39-es sürgősségi kormányrendeletről van szó, amely a Hivatalos Közlöny május 18-i számában jelent meg. Annak időszerűségét és indokoltságát rég hangoztatja a jelenlegi kormánykoalíció, s az ha nem is tételesen, de a sorok között ott szerepel a kormányprogramban is. Ezt azért tartották szükségesnek, mert az eddig hatályos PPP-re vonatkozó jogszabály állítólag nem bizonyult életképesnek, eredményesnek és azt egy merőben más előírásokat tartalmazó jogszabállyal kívánták helyettesíteni. Idetartozik az is, hogy a minap hatályba lépett sürgősségi kormányrendelet révén hatályon kívül helyeződött az eddigi PPP-törvény, a 2016/233-as törvény. A kormányrendelet kapcsán annak idején sajtóértekezletet tartott Viorel Ștefan kormányfő-helyettes, amelyben többek között arra utalt, hogy egyes stratégiai projekteket az új jogszabályozás égisze alatt fognak felfuttatni. Ezek között említett három autópályát, a CFR fennhatósága alá tartozó kórházak adminisztrálását, valamint a Carol Davila gyógykezelési komplexumot. Hozzáfűzte azt is, hogy öt olyan stratégiai projektről van szó, amelyek 15-20 milliárd euróra becsülhető pénzügyi forrásokat fognak megmozgósítani. Olyan beruházásokról van szó, amelyekben érdekeltek lehetnek az üzleti körök is, ilyenképpen pedig enyhülhet az állami költségre nehezedő nyomás. Tehát a kormány szerint biztosra vehető, hogy lesznek olyan befektetők, akik igenis érdekeltek lesznek az autópálya-építésben, lévén, hogy utólag haszonélvezői lehetnek, pontosabban lesznek a használati díjból befolyt összegeknek. A kormányfőhelyettes által felsorolt öt stratégiai projekt által felölelt munkálatok között akkor nem szerepelt a Comarnic–Brassó autópálya. A május 24-i kormányülésen elhangzott expozéjában Viorica Dăncilă kormányfő viszont utalt azon stratégiai beruházások első csomagjára, amelyet aznap fogadnak el és amelyek a PPP révén fognak megvalósulni. Ezen stratégiai beruházások között említette a Ploiești–Comarnic–Brassó autópályát is. Az általa említett kormányhatározat, a 2018/357-es volt, s amely a Hivatalos Közlöny június 6-i számában jelent meg. Ezzel a kormányhatározattal hagyták jóvá azon stratégiai beruházási projekteknek a listáját, amelyek előkészítéséért és PPP-rendszerben történő odaítéléséért az Országos Stratégiai és Prognosztikai Bizottság (CNSP) felel. (Megjegyzendő, hogy április 17-én megjelent a Hivatalos Közlönyben ama 2018/28-as sürgősségi kormányrendelet, amely értelmében megváltozott az egykori Országos Prognosztikai Bizottság megnevezése és egyben tevékenységi köre is, ilyenképpen pedig annak a hatáskörébe került a PPP „ügye” is. A kormányhatározat mellékletét képező listán első helyen szerepel a Ploiești–Brassó autópálya, s az arra vonatkozó szövegrészben az olvasható, hogy az folytatása lesz a már finalizált Bukarest–Ploiești közti autópálya-szakasznak, összhossza pedig 109,3 km lesz. Tehát, tulajdonképpen már nem a Comarnic és Brassó közti autópálya-szakaszról van szó.

Másabb felállás
Tehát az autópályák jelentette beruházások ügykezelése átkerül(t) a CNSP-hez. Annak elnöke, Ion Ghizdeanu hétfőn azt nyilatkozta, hogy a bizottság „a PPP központi egységévé vált”. Hozzáfűzte azt is, hogy nem erre a hatóságra hárul a kivitelezés és annak koordinálása, a gyakorlatba ültetés a szállításügyi minisztérium hatáskörébe tartozik. Egy szakemberekből álló csoport fog tevékenykedni, kidolgozásra kerül egy tanulmány, az pedig kormányhatározat révén hagyódik jóvá, majd kiírják a közbeszerzést, illetve sor kerül az odaítélésre, a tényleges gyakorlatba ültetés pedig arra az intézményre fog hárulni, amely belekerül a projekt egységébe. Eléggé körülményesnek tűnik ez a „menetrend”, az viszont valóban benne van a jogszabályozásban, hogy a CNSP-n belül munkacsoportok hozhatók létre, arról nem is beszélve, hogy annak létszámkeretét nemrégiben megemelték. Visszatérve a kormányfőhelyettes, Viorel Ștefan már említett sajtóértekezletére: igen bizakodóan hangoztatta, hogy a stratégiai projektek mindegyike megkezdődhet a jövő esztendőben, s az autópályák finalizálására legfeljebb öt éven belül sor kerülhet. Nem ennyire bizakodók mások: így például az Európai Befektetési Bank (BEI) alelnöke, Andrew McDowell nemrégiben kijelentette a Comarnic–Brassó autópálya kapcsán, hogy „az egy nagy és komplex projekt… Megtörténhet, hogy nem ez kellene legyen az az első projekt, amellyel PPP-t akarsz útjára indítani”.
Már utaltunk arra, hogy a Világbanknak az autópálya-építésből való „kivezetésének” a hátterében állítólag az áll, hogy a közlekedésügyi minisztérium illetékeseinek sikerült megtalálniuk egy olyan variánst, amely lehetővé teszi a dolgok, a kivitelezés felgyorsítását. Nem nevezték viszont nevén a gyermeket, azaz a „variánst”. A múlt csütörtöki munkatalálkozón jelen lévő közpénzügyi miniszter, Eugen Teodorovici a majdani finanszírozás kapcsán megjegyezte: „Egy projektben nem annyira fontos a finanszírozás forrása, fontosabb annak a projektnek a kivitelezése, a kormánynak pedig a pénzügyminisztérium révén ki kell választania a legolcsóbb, a leghasznosabb és a leghozzáférhetőbb finanszírozási forrást.” De ő sem utalt arra, ami a lényeg lenne, azaz miként lesz lehetséges a dolgok „felgyorsítása”. Ami pedig a Világbankot illeti, a következőket mondta: „Nincsen semminemű vita, botrány. A banknak megvannak finanszírozói minőségében a maga szabályai, és amelyek nem biztos, hogy ugyanazok, mint amelyeket megkövetel egy PPP.”

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.