Jön a fociőrület

118

Egyfolytában számoltam a napokat, ikszeltem a falinaptáron, gyermekfejjel pedig ebben az időszakban mindig az volt a legfontosabb kérdés, hogy hányat kell még aludni? Mindig nagy izgalmat váltott ki belőlem és a barátaimból is a labdarúgó-világbajnokság, és már hetekkel a nagytorna kezdete előtt lejátszottuk az összes mérkőzést: ha szép idő volt, akkor a pályán, ha esett, maradt a gombfoci. Nevetve gondolunk vissza, hogy mennyi rágógumit megvettünk csak azért, hogy a kedvenc játékosunk portréját ábrázoló kártyát a magunkénak tudhassuk, majd ezt követően jött a „biznisz”, mivel több esetben is cserélgettük a lapokat, főleg ha valakinek duplája volt.
Már a levegőben benne van, ha jön a focivébé: nem részletezem, hogy ilyenkor a tévében mennyire a focié a főszerep, mert a kollégám már megtette a napokban, azonban számos jel utal rá, hogy bizony egy hónapon keresztül gurul majd a labda megállás nélkül. Egyre többször képezi a beszédtémát a világbajnokság, és nagyon érdekes megfigyelni, hogy még azok is hozzászólnak és szurkolnak valakinek, akiket máskor teljesen hidegen hagy a királysport.
Az első vébé, amit a kezdetétől a végéig követtem, az az1998-as franciaországi nagytorna volt. Legendákat hallottam a négy évvel korábbi, Amerikában rendezett eseményről is (főként a román válogatott teljesítménye miatt), háromévesen azonban fontosabb dolgaim voltak a tévénézésnél. A 2002-es ázsiai vébé is emlékezetes maradt számomra, a következő két torna teljes élvezetén azonban csorbított egy kicsit, hogy egyfolytában tanulni kellett: a 2006-os, németországi világbajnokság nyitómeccsekor épp a nyolcadikos bankettem zajlott, utána pedig a képességvizsgákra készültem, négy évvel később pedig érettségiztem, így egyik szemem a tévén, másik a tételeken volt. A 2014-es brazil tornán már azzal ugrattak a barátaim, hogy inkább vegyek egy könyvet a kezembe, mert nekem már furcsa lehet, hogy nem kell tanulni a meccsek közben. Tényleg az volt, de jólesett.
A tavalyelőtti Európa-bajnokság után most az is furcsa lesz, hogy sem a magyar, sem a román válogatott nem szerepel a tornán, így nekem személy szerint marad Anglia favoritnak, noha a médiacirkuszból kiindulva nagy esély van rá, hogy ezúttal sem jutnak messzire a háromoroszlánosok.
Különleges sportesemény ez, mindig is az volt: az első focivébét Uruguay rendezte még 1930-ban, azóta pedig minden negyedik évben megküzdöttek a nemzetek a kupáért, kivéve 1942-t és ’46-ot, amikor a második világháború eseményei miatt elmaradt a fociőrület. Június 14. és július 15. között most Oroszországon lesz a világ szeme: harminckét csapat, tizenkét helyszín, július 15-én este pedig már tudni fogjuk, hogy ki a világbajnok. Fociőrületre fel!

Kertész László

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.