Johannis ismét államelnök lenne

Igazságügyi (de nem csak) ákombákomok

77

Egy kis túlzással azt is állíthatjuk, hogy az elmúlt héten a hazai közvélemény nagy többségének a figyelmét két esemény kötötte le: egyrészt az a parlamenti vita, amely homlokterében pillanatnyilag a büntető törvénykönyv és a büntetőeljárási törvénykönyv szövegtervezetének megvitatása és elfogadása áll(t), másrészt pedig a június 21-i nap, amikor is meg kellett születnie a Legfelső Semmítőszéken (ICCJ) az elsőfokú ítéletnek abban a büntetőperben, amelynek tíz vádlottja között van Liviu Dragnea, a kormánypárt elnöke is, s amely már régóta húzódik. (Amúgy a múlt csütörtöki bírósági tárgyaláson meghozott nem jogerős ítéleteket lapunk pénteki számában ismertettük.) A hét bombahíre lehet, hogy az volt, amelyet szombaton közölt Klaus Johannis. Szülővárosában, Nagyszebenben vett részt 40 éves érettségi találkozóján, amelynek során váratlan bejelentést tett: „meghoztam egy fontos döntést, s azt most és itt ezen a szép reggelen szeretném önökkel közölni. Határozott szándékom, hogy jelöltessem magam Románia elnökének egy újabb mandátumára!”

A parlamenti ténykedés kapcsán feltétlenül meg kell említenünk, hogy hétfőn időt és fáradságot nem kímélve este 10 óra tájában sikerült megszavaztatni az egykori igazságügy-miniszter, a kormánypárti képviselő, Florin Iordache „vezényelte”, az igazságügyi törvények módosításának különbizottsága által „összeeszkábált” büntetőeljárási törvénykönyvet. Mindkét eseménynek meg volt a „kísérőzenéje”. Szerdán este az ország jó néhány nagyvárosában (de nem csak) nagyszabású tiltakozó tüntetésekre került sor a szóban forgó törvénykönyv elfogadása ellen, hasonlóképpen csütörtökön is, de az már kiegészült a Dragneát is első fokon elítélő bírósági döntés „éljenzésével”, akkor, amikor a tüntetők elénekelték az Örömódát. (Pénteken, szombaton és vasárnap is hasonló jellegű tüntetések voltak országszerte.) A két esemény között látszólag nincs összefüggés, de tágabb értelemben, illetve a jövőre nézve viszont lehet. Többek között annak okán, hogy a hivatali visszaélés sokat vitatott és bizonyos vonatkozásban az Alkotmánybíróság által is bizonyos értelemben „elmarasztalt” bűntényének meghatározását a Iordache nevével fémjelzett különbizottság ugyancsak átfogalmazta, illetve más megvilágításba helyezte. Nos, amennyiben az új törvénykönyv időközben megjelenne és oly módon lépne hatályba, ahogy az „le van írva” a képviselőház által elfogadott szövegben, akkor Dragnea és társainak a fellebbezés során folytatandó bírósági ténykedést akár „okafogyottá” is teheti. Ezért is állítják sokan, köztük neves pártatlan szakjogászok és politológusok is, hogy a büntető törvénykönyvnek (amely egyébként még nem került elfogadásra) és a büntetőeljárási törvénykönyvnek egyes előírásait testre szabták, ugyanakkor Dragnea pere majdani végleges kimenetele szempontjából is, mint olyan „megmentő” szerepe lenne. Továbbá ezért is állítják, hogy az utóbbi időben a Dragnea-ügy kapcsán pörgették fel a kormánypártiak (az RMDSZ segédletével) a szóban forgó törvénykönyv megszavazását.

Eckstein kilépett…
Apropó, RMDSZ-segédlet: egyes elemzők és ellenzéki honatyák azt hangoztatták, hogy a megszavazáshoz legalább 165 szavazatra lett volna szükség, lévén, hogy a képviselők teljes állománya 329 fő. Ehhez képest a PSD és az ALDE, a kisebbségek, a PMP és a függetlenek együtt csak 157 szavazatra számíthattak, tehát igenis elengedhetetlen volt az RMDSZ „segédlete”. Az RMDSZ egyik honatyája viszont a szavazást követően a ziare.com hírportálnak állítólag azt nyilatkozta, hogy a törvénykönyv megszavazásáról nem az RMDSZ vezetése döntött, hanem azt a képviselőházi csoport szintjén határozták el (egyébként a szavazástól távolmaradt az RMDSZ elnöke betegségi okok miatt). Azt is hozzáfűzte, a probléma nem úgy tevődik fel, hogy a terv átment-e a szavazáson az RMDSZ-es honatyák szavazata nélkül. Ilyen összefüggésben megemlítette, hogy voltak olyan dolgok, amelyeket nem lehetett tovább halasztgatni, nevezetesen az Alkotmánybírság jó néhány döntése, bizonyos eljárások, amelyeket jegyeztek a CEDO-nál is, továbbá más olyan elemek, amelyek megkövetelték, hogy az eljárás világos és ne önkényesen értelmezhető legyen. Kár lenne bárkivel is vitatkozni, mert a büntetőeljárási törvénykönyvben valóban volt, illetve van olyan előírás, amely pontosításra, tisztázásra és egyértelművé tételre szorul. Ezek közé sorolható a szolgálati visszaélés bűnténye is, amely tekintetében vannak olyan álláspontok, amelyek szerint az nem képezheti bűncselekmény tárgyát. Lehet. De az is igaz, hogy hazai viszonylatban már több évtizedes, sőt közel évszázados múltja van az elvtelen és erkölcstelen „szívességtételnek”, s ha nem is közvetlenül, de haszonszerzésben, jogtalan előnyökben testesül(t) meg. Nos, ha ez így igaz, akkor társadalmi elvárás az ilyen jellegű és az így értelmezett szívességtétel vagy közbejárás megtorlása is. Amúgy nem kizárt, hogy az RMDSZ „segédletét” honorálta a kormány a minap, amikor meghozott egy sürgősségi kormányrendeletet. A Hivatalos Közlöny június 18-i számában megjelent ama 2018/48-as sürgősségi kormányrendeletről van szó (amelyre fura módon nem reagált a sajtó), s amelynek révén egyrészt újólag módosították és kiegészítették az oktatásügyi, a 2011/1-es, valamint a nevelésügy minősége biztosítására vonatkozó 2005/75-ös sürgősségi kormányrendeletet és rendezték azon tanulók jogait, akik az iskolai hálózat megszervezési eljárásai keretében létrejött iskolai egységekben kerültek beiskolázásra. Meglátásunk szerint a minap megjelent sürgősségi kormányrendelet révén sikerült érdemben rendezni a Marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium sorsát.
Nem értve egyet az RMDSZ igazságügyi törvénycsomaggal kapcsolatos pozíciójával annak egykori kolozsvári szenátora és neves politikusa, Eckstein Kovács Péter, egy szombat esti tiltakozó nagygyűlés során bejelentette, hogy kilép a szövetség tagjainak soraiból. Állásfoglalását sokan jelzésértékűnek tartják…

Félreállás, melléállás
Valószínűsíthető, hogy Dragnea és 9 társának az elítélése meglepetést váltott ki a pártelnökben, a kormánykoalíció csúcsvezetőiben, de akár némi riadalmat is. Ezt alátámaszthatjuk Dragnea pártelnöknek ama szavaival (vagy elszólásával?), miszerint „garanciáim voltak, hogy nem fognak elítélni”, hozzáfűzve: „az ügyvédem és más emberek is azt mondták, hogy nem lehetséges más, mint a felmentés”. Ezt abban a nyilatkozatában állította, amely a szociáldemokrata párt Végrehajtó Bizottságának pénteki ülését követően hangzott el. Kétségtelen, hogy az elsőfokú elmarasztaló ítélet ellenére is Liviu Dragneát (akárcsak a többi elítéltet) továbbra is megilleti az ártatlanság vélelme, de az ő sorsát némileg bonyolítja, hogy vele szemben már van egy jogerős végrehajtás felfüggesztéses börtönbüntetésre vonatkozó ítélet. Ilyen körülmények között pedig az ellenzéki politikusok, de pártsemleges politikai elemzők, szakjogászok és a közvélemény jelentős hányada is időszerűnek és célszerűnek tartja a „hátrább lépését”, azaz lemondását pártbeli és képviselőházi vezetőfunkciójáról is. Mi több, hasonlóképpen nyilatkozott európai pártcsaládjának EP-képviselője is, a portugál Ana Gomes, aki szerint „amennyiben egy olyan politikus, akinek igazságszolgáltatási problémái vannak és nem lép vissza az általa betöltött funkcióból, akkor a párt és a politikai család kellene intézkedjen, és legalább fel kellene azt a személy függesztenie oly módon, hogy az egész pártot ne mocskolja a korrupció vádja. „Nagyon fontos, hogy a romániai és az európai párt világos jelzéseket adjon a tekintetben, miszerint nem tűr meg egy olyan valakit, aki súlyos vádak tárgya” – így az EP-képviselő. A kormánypártnál viszont merőben másképp látják, másként értékelik szeretett vezérük elítélését, elsőként és legércesebben a párt amazonjai hallatták hangjukat, köztük Dăncilă kormányfő és Carmen Dan belügyminiszter, akik teljes mellbedobással kiálltak anyaföldijük mellett. Az együttérzés viszont nem jelentheti egy ítélet lábbal tiprását, annak felülbírálását vagy éppenséggel alábecsülését, sem pedig „átértékelését”. Most például durva szavakkal illetik a háromtagú bírósági ítélőtanács ama két bíráját, akik tulajdonképpen meghozták a Dragneát (is) elmarasztaló ítéletet. Ám érdemes megemlítenünk, hogy ugyanez a bírói tanács nem is olyan régen egy büntetőperben, amelyben vádlottként szerepelt Călin Popescu Tăriceanu, a szenátus elnökét felmentette. Akkor a kormánykoalíció azt állította, hogy korrekt módon jártak el a bírák, igazságos ítéletet hoztak. Sajnos azonban, hogy a parlamenti pártok, s úgy általában a politikai pártok esetében, ha azok tagjai közül kerül be az ügyészség, illetve az igazságszolgáltatás látókörébe egy párttag vagy éppenséggel egy tisztségviselő, máris politikai leszámolást, politikai nyomásra történő eljárást sejtetnek, és erőt, energiát nem kímélve megkezdődik a tisztára mosatást…

Egy emberként
Amúgy a kormánypárt csúcsvezetésének péntek délutánra összehívott ülése több órán át tartott, arról nem adtak ki semminemű közleményt, s nemigen szivárogtak ki az ott elhangzottakról foszlányok. Annyit viszont tudni lehet, hogy pártja egy emberként zárkózott föl és állt ki Liviu Dragnea elnök mellett, határtalan bizalmáról és hűségéről biztosítva őt, mind pártelnöki funkciója, mind pedig képviselőház-elnöki funkciója gyakorlása tekintetében. A gyűlés végeztével igen kemény és vehemens hangvételű sajtónyilatkozatot ismertetett Dragnea pártelnök, de újságírói kérdéseket nem lehetett feltenni. A késő esti órákban nyilvánosságra hozták a párt végrehajtó bizottsága által egyöntetűen elfogadott szűkszavú határozatot, amely gyakorlatilag szintetizálja azt, amit már előzetesen elmondott a sajtónyilatkozatában Liviu Dragnea, s amelynek a lényege az, hogy a pártelnök a kormányprogram megvalósításának a politikai kezese, a kormányzás stabilitásának a legfőbb tényezője. Egy szó mint száz: a kormánypárt híven nemes hagyományaihoz tántoríthatatlanul fog előrehaladni az annak vezetése által kijelölt úton. De hova is vezet ez az út?…

Nem létező, de hatályos törvény…
Kereken egy hónapja az Európai Unió összes tagállamában hatályossá vált az unió általános adatvédelmi rendelete (GDPR). (Az Európai Parlament és Tanács 2016/680-as rendeletéről van szó, amelynek közérdeklődésre is számot tartó egyes előírásait már lapunkban is ismertettük.) Amúgy hazai viszonylatban addig is és jelenleg is léteznek adatvédelemmel kapcsolatos különböző jogszabályok. Ezek között lehet megemlíteni a személyi jellegű adatok feldolgozása során betartandó szabályokra vonatkozó 2001/677-es törvényt. Amúgy a minap egy cég közleményében az ügyfeleik adatvédelmével kapcsolatosan utalás volt erre a törvényre is. Feleslegesen, ugyanis időközben ezt a törvényt hatályon kívül helyezték: a Hivatalos Közlöny június 19-i számában jelent meg ama 2018/129-es törvény, amely révén kiegészítették és módosították az Adatvédelmi Országos Ügynökség (ANSPDCP) létrehozására, megszervezésére és működésére vonatkozó 2005/102-es törvényt, s ugyanakkor hatályon kívül helyezték a szóban forgó 2001/677-es törvényt. Rendkívül fura és visszás a dolgok ilyenszerű alakulása. Egyrészt annak okán, hogy a minap megjelent törvény révén kívánták beépíteni – a jelek szerint megkésve – a hazai jogalkotásba a már említett 2016/680-as uniós rendelet előírásait, másrészt pedig azért, mert abban hihetetlennek tűnő előírások is vannak, például az, hogy annak egyes előírásai 2018. május 25-től válnak hatályossá. Jellemző a hazai sajátos jogalkotási gyakorlatra az ilyen faramuci törvényhozás, beleértve azt is, hogy egy június 19-én megjelent törvénynek vannak olyan előírásai, amelyek május 25-től hatályosak. Egyébként maga a törvény annak megjelenése időpontjától számított öt nap múltán vált hatályossá, azaz június 24-én.
Némileg hasonlóképpen történt egy másik jogszabállyal is, nevezetesen a február 8-án megjelent 2018/3-as sürgősségi kormányrendelettel. Ennek a sürgősségi kormányrendeletnek a révén próbálták helyreigazítani azon alkalmazottak helyzetét, akiknek a nettó bérei tekintetében úgymond veszteséget okozott a 2017/79-es sürgősségi kormányrendelet egyes előírásainak a gyakorlatba ültetése. (A jövedelmi adó alól mentesülő egyes alkalmazotti kategóriákról van szó, például a fogyatékkal élő személyekről, akiket hátrányosan érintett a szóban forgó sürgősségi kormányrendelet.) A február 8-án megjelent jogszabályban arra is utalás van, hogy annak alkalmazási normáit az Országos Adóügynökség (ANAF) elnökének a rendeletével kell jóváhagyni, tizenöt napon belül, azaz február 23-ig. Eltelt egy hónap, eltelt két hónap, eltelt három hónap, de az a fránya rendelet nemigen akaródzott megjelenni, azaz igen, jókora késéssel, nevezetesen a Hivatalos Közlöny június 20-i számában. Az ANAF elnökének a 2018/1450-es rendeletéről van szó, amelyet kézjegyével egyébként június 7-én látott el. Joggal kérdezhető: az alkalmazás módszertani normáit jóváhagyó rendelet hiányában miként is sikerülhetett a sürgősségi kormányrendelet egyik-másik előírásának a gyakorlatba ültetése. Folytassuk a sort: a múlt esztendő augusztusában jelent meg ama 2017/28-as kormányrendelet, amely révén újólag módosították és kiegészítették az Országos Lakásügynökség létrehozására vonatkozó 1998/152-es törvényt. Annak III. szakasza értelmében a közlés időpontját követő 30 napon belül kormányhatározat révén módosítani kellett volna a törvény alkalmazásának módszertani normáit jóváhagyó 2001/962-es kormányhatározatot. A szóban forgó határidő 2017. szeptember 30-án lejárt, a kormányhatározat viszont nem született meg. Időközben a január 4-én megjelent 2017/278-as törvénnyel szentesítették az említett kormányrendeletet, s abban „érintetlenül” hagyták a norma határidejét. Eltelt újabb fél év, s a Hivatalos Közlöny június 21-i számában megjelent a módszertani normát jóváhagyó 2001/278-as kormányhatározatot módosító és kiegészítő 2018/120-as kormányhatározat. Közel kilenc hónapos késlekedéssel…

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.