Jogszabályozási láncreakciók

68

Annak idején már a kormányprogram egyes előirányzataiból is kikövetkeztethetőnek tűnt, hogy az idei esztendő folyamán kénytelen-kelletlen mélyenszántó változások következhetnek be a közpénzügyek, a fiskalitás és a költségvetések kidolgozása tekintetében. Ezt a feltételezést úgymond megerősítették a januártól kezdődően regnáló kormányok ténykedései. Sőt azt felül is írták olyan jogszabályok meghozásával, amelyek szinte meglepetésszerűen születtek meg, és majdhogynem a fejük tetejére állították a dolgokat a gazdasági élet jó néhány területén. Ilyen összefüggésben csak egyetlen példát említenénk meg, nevezetesen a megosztott áfarendszer kísérleti bevezetésére vonatkozó sürgősségi kormányrendeletet, amely előírásait egyébként a kormány szándékai szerint általánosították volna 2018-tól kezdődően. (A jelek szerint erre talán nem kerül sor, ugyanis a szóban forgó kormányrendelet parlamenti vitája során annak jó néhány lényeges előírását megmódosították.) Egy ilyen mély lélegzetű jogszabálynak óhatatlanul megvannak a maga következményei abban a tekintetben is, hogy már hatályos jogszabályok (kormányhatározatok, miniszteri rendeletek stb.) módosítását is kikövetelik.

Nem véletlenül példázódtunk a megosztott áfára vonatkozó sürgősségi kormányrendelettel abban a tekintetben, hogy nemkívánatos következményei lehetnek egy elhamarkodott, kevésbé megalapozott és a gazdasági élet szereplőivel nem egyeztetett jogszabálynak. Nem, mert most annak egy még „ékesebb” példájával állunk szemben. Arról a fiskális jellegű intézkedési csomagról van szó, amelyet váratlanul fogadott el a kormány november 8-i ülésén. Mindenekelőtt az Adótörvénykönyvet módosító 2017/79-es sürgősségi kormányrendeletről van szó, amelynek a leglényegesebb előírásai arra vonatkoznak, hogy a munkáltatói társadalombiztosítási hozzájárulás fizetési kötelezettségek átkerülnek a munkavállalóhoz. Egy kis túlzással azt is állíthatjuk, hogy fiskális szempontból (de nemcsak) átrendeződik a hazai társadalombiztosítási, valamint egészségbiztosítási rendszer. Amúgy erről a sürgősségi kormányrendeletről már többször is írtunk, boncolgatva annak egyes vetületeit, illetve várható hatásmechanizmusát. Már a megjelenés pillanatában nyilvánvaló volt, hogy egy jogszabályozási láncreakciót fog kiváltani ez a kormányrendelet, ami azt jelenti, hogy jó néhány törvényt módosítani kell, illetve ki kell egészíteni. Ilyen összefüggésben az első lépés talán egy másik sürgősségi kormányrendelet jelentette, amelyet ugyancsak november 8-án fogadtak el és november 16-án jelent meg a Hivatalos Közlönyben, a 2017/82-ről van szó. Annak révén többek között módosították a társadalmi dialógus törvényének, a 2011/62-es törvénynek a kollektív munkaszerződésekkel kapcsolatos egyes előírásait is. Amúgy, amint az már köztudott, a szóban forgó kormányrendelet egyes érdekképviseletek (mindenekelőtt egyes szakszervezeti föderációk) részéről heves tiltakozást váltott ki, és ez esetben is elhangzott, hogy a kormányrendeletet sebtében csapták össze, annak jó néhány előírása hátrányosnak bizonyulhat mindenekelőtt a munkavállalókra nézve, ugyanakkor túlontúl kevés idő áll rendelkezésre a gyakorlatba ültetés előkészítésére.

Összecsúszás
Amint már arra utaltunk, az Adó­törvénykönyv módosítása óhatatlanul jogszabályozási láncreakciót indított be. Itt van például a munkanélküliség biztosítási rendszer kérdésköre, az, amelyre az utólag módosított és kiegészített 2002/76-os törvény vonatkozik. Közismert, hogy ennek a rendszernek is megvolt, megvan a maga költségvetése, s annak bevételi oldalát a munkáltatók és a munkavállalók által fizetett hozzájárulások képezték. Most, hogy ezek a hozzájárulások egy kalapba kerültek, óhatatlanul módosításra szorult ez a törvény is. A Hivatalos Közlöny december 13-i számában jelent meg ama 2017/95-ös sürgősségi kormányrendelet, amelyet a kormány december 6-i ülésén fogadták el, s amely révén módosították és kiegészítették a már említett 2002/76-os törvényt, valamint módosították a bérkövetelések garantálási alapjának létrehozására és felhasználására vonatkozó 2006/200-as törvényt is. Első látásra ez magától értetődő, mert az Adótörvénykönyv, valamint a munkanélküli biztosítási rendszer törvénye között, pontosabban azok egyes előírásai között összhangnak, korrelációnak kell lennie. Egyébként a minap megjelent sürgősségi kormányrendelet megindokolási szövegrészében is utalás van arra, hogy szem előtt kell tartani az Adótörvénykönyvre vonatkozó 2015/227-es törvénynek a módosított előírásait. Nem térnénk ki a viszonylag terjedelmes sürgősségi kormányrendelet jobbára jogtechnikai jellegű előírásainak az ismertetésére. Két olyan dolgot viszont érdemesnek tartunk felvázolni. Olyanokat, amelyek arra engednek következtetni, hogy a már említett „láncreakció” esetleg áttekinthetetlenné is válhat. Az egyik az, hogy a sürgősségi kormányrendelet előírásai 2018. január 1-jétől válnak hatályossá, s addig az időpontig az Országos Munkaerő-elhelyezési Ügynökség javaslatára a munkaügyi és társadalmi igazságosság minisztériuma megfelelő módon fogja módosítani a 2002/76-os törvény alkalmazásával kapcsolatos jogszabályokat. Eléggé homályos ez a megfogalmazás, mindenekelőtt annak okán, hogy nincs utalás a törvény alkalmazásának módszertani normáira, amelyeket mindig is kormányhatározattal hagytak jóvá. Márpedig a mostani kormányrendelet egyes előírásainak gyakorlatba ültetése megkövetelné, megköveteli a módszertani normák átdolgozását is, az pedig óhatatlanul feltételezi kormányhatározat meghozatalát is. Ugyanakkor másabb jogszabályokat is ki kell igazítani. Ilyen körülmények között jogos a kérdés: miként és mikor lesz idő minderre január 1-jéig, hiszen ebben az esztendőben december 13-tól kezdődően tíz munkanap áll az érintettek rendelkezésére. A másik dolog, amit furcsállunk, az még „szaftosabb”: a Hivatalos Közlönyben december 14-én jelent meg az a 2017/250-es törvény, amellyel jóváhagyták az egyes jogszabályok módosítására és kiegészítésére, valamint a közalapokból finanszírozott beruházások megvalósításával kapcsolatosan megállapított egyes intézkedésekre vonatkozó 2017/6-os sürgősségi kormányrendeletet. Nos, ez a január 25-én megjelent sürgősségi kormányrendelet érintette a munkanélküliségi biztosítási rendszer törvényét is, a 2002/76-os törvényt. (Egyébként a szóban forgó kormányrendeletről annak idején, pontosabban január 30-án lapunkban már beszámoltunk, utalva arra is, hogy annak révén módosították és kiegészítették azt a 2016/60-as sürgősségi kormányrendeletet, amellyel újólag módosították a 2002/76-os törvény egyes előírásait, mindenekelőtt a munkaerő mobilitását támogató/ösztönző előírások vonatkozásában.) Januárban a sürgősségi kormányrendelet előírta azt is, amit most hiányolunk, nevezetesen azt, hogy a törvény alkalmazásának módszertani normáit jóváhagyó 2002/174-es kormányhatározatot legkésőbb március 26-ig el kell fogadni. (Az egy más ügy, hogy ezt a határidőt a kormány nem tartotta be, s a szóban forgó kormányhatározatot módosító 2017/374-es kormányhatározat csak június 6-án jelent meg a Hivatalos Közlönyben.) Térjünk vissza a december 14-én megjelent 2017/250-es törvényre. Az nem csupán jóváhagyta a januári 2017-es sürgősségi kormányrendeletet, hanem annak a 2002/76-os törvénnyel kapcsolatos előírásait esetenként módosította, illetve kiegészítette. Tehát ezek szerint két nap leforgása alatt kétszer is módosult és kiegészült a munkanélküliségi biztosítási rendszer törvénye. Egyik nap egy sürgősségi kormányrendelet révén, a másik nap egy törvény révén. Az már csak hab a tortán, hogy a törvény 763-as bekezdésének egyik előírását mindkét jogszabály révén módosították. Na, erre mondhatjuk, hogy összecsúszás a javából, s lesz amin törjék a fejüket „az illetékesek”.

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.