Jogszabály-módosítás nyakra-főre

Kormányrendeletre kormányrendelet, törvénnyel „fűszerezve”

55

A múlt esztendő utolsó időszakában, s különösképpen december folyamán egyre-másra születtek meg ilyen-olyan jellegű sürgősségi kormányrendeletek. Megnevezésükből nemigen lehetett kihámozni, hogy miről is van szó, ugyanis jobbára azok „egyes költségvetési-fiskális intézkedésekre, egyes jogszabályok módosítására és kiegészítésére, valamint egyes határidők elnapolására” vonatkoztak. A maguk nemében amolyan saláta-jogszabályozások voltak, lévén, hogy különböző, az azok meghozásáig hatályos jogszabályozási előírásokat érintették. A jelek szerint ez a helytelen és sok szempontból kifogásolható gyakorlat idén is folytatódni fog, lévén, hogy a kormány eddigelé 20 sürgősségi kormányrendeletet fogadott el. Legutóbb egy ugyancsak „sokrétűt”, a múlt heti kormányülésen.

Ennek a szerencsésnek távolról sem nevezhető kormányzati jogalkotási gyakorlatnak megvan/meglehet a maga hátulütője: amikor sor kerül annak az adott sürgősségi kormányrendeletnek a honatyák általi „szentesítésére”, azaz a parlament általi jóváhagyására, abba belematatnak a honatyák, hozzáadnak, szövegrészeket írnak át stb. Sőt az is előfordul, hogy a szóban forgó jóváhagyást ürügyként használják fel másabb jellegű jogszabályok beterjesztése és elfogadása végett. Minderről a minap is meggyőződhettünk, amikor is a Hivatalos Közlönyben megjelent két, a múlt esztendő decemberében elfogadott sürgősségi kormányrendeletet jóváhagyó törvény. Igen, mert mindkettő esetében ugyancsak kezdeményező, illetve alkotókészségüknek adták tanújelét a honatyák, olyannyira, hogy a most megjelent törvények méreteikben is túlnőttek azokon a sürgősségi kormányrendeleteken, amelyeket szentesítettek. Mielőtt felvázolnánk a történteket, még egy dolgot érdemes megemlítenünk: annak idején a kormánypárt, illetve a kormánykoalíció csúcsvezetői, a mindenkori kormányfők, a rendszerint igen határozott fellépést tanúsító munkaügyi miniszter, Olguța Vasilescu kategorikusan jelentették ki, hogy egy kikezdhetetlen törvényt alkottak meg a közszférai egységes bérezés tekintetében, a múlt esztendő derekán megjelent 2017/153-as kerettörvényről van szó. A gyakorlatban viszont nem így történt, mert azt már az első ősz eleji szél megsuhintotta, azaz még hatályba léptetése előtt azt módosították, legalábbis egyes előírásait. A gyakorlatba ültetést követően több olyan sürgősségi kormányrendelet is megjelent, amelyek ugyancsak érintették annak egyik-másik előírását, a Hivatalos Közlönyben 2017. december 7-én megjelent 2017/90-es sürgősségi kormányrendeletről, valamint a december 8-án megjelent 2017/91-es sürgősségi kormányrendeletről van szó. Ez utóbbi egyébként kimondottan a szóban forgó 2017/153-as kerettörvény módosítására és kiegészítésére vonatkozott. Akkor megmagyarázták, legalábbis megpróbálták megmagyarázni, hogy miért is volt szükség ezekre a módosításokra, ám utólag az is bebizonyosodott, hogy az újonnan bevezetett intézkedések a közszférai érintett személyzeti kategóriákat nemigen nyugtatták meg. Ezért is folytatódnak jelenleg is a tiltakozó akciók. De maradjunk ennél a két kormányrendeletnél. Azok odakerültek a parlament asztalára, s viszonylag rövid idő alatt elfogadásra is kerültek.

Nem volt benne, de belekerült
Kezdenénk a 2017/90-es sürgősségi kormányrendelettel, amely egyes költségvetési-fiskális intézkedésekre, egyes jogszabályok módosítására és kiegészítésére, valamit egyes határidők elnapolására vonatkozott. Az azt jóváhagyó 2018/80-as törvény a Hivatalos Közlöny március 28-i számában jelent meg. Annak ismeretében ez esetben is elmondhatjuk, hogy december 7. és 2018. március 30. április 1. között ez a kormányrendelet egy adott tartalommal, azaz előírásokat tartalmazva volt hatályos, hétfőtől kezdődően viszont egy „jóval gazdagabb tartalommal”. Igen, mert a törvény általi jóváhagyás során annak egyes szakaszaihoz jócskán hozzátoldtak a honatyák. Olyan szakaszokról van szó, amelyek előírásai révén annak idején módosultak is kiegészültek a 2017/153-as kerettörvény egyes előírásai. Nos, most azok tekintetében új elemek jelentek meg. Az már csak hab a tortán, hogy a törvénybe belekerültek merőben új előírások, amelyeknek semmi közük sincs magához a 2017/90-es sürgősségi kormányrendelethez, de igen a 2017/153-as kerettörvényhez. Így például a most megjelent törvény révén állapították meg az országos hematológiai intézet vezérigazgatójának a bérét. És van egy olyan előírás is, amely igen fura módon visszamenőleges hatályú lesz, ugyanis az március 1-jétől kezdődően érvényes. Az is szerfelett fura, hogy a törvény révén újólag módosult az orvosok ügyeleti programjára vonatkozó törvényes előírás, amelyet már egyszer módosítottak a kerettörvény megjelenését, illetve hatályba lépését követően. Erre szokták mondani, hogy nincs béke az olajfák alatt. Ugyanaznap jelent meg ama 2018/79-es törvény, amely révén jóváhagyták a közszférai bérezési kerettörvényt módosító és kiegészítő, a már említett 2017/91-es sürgősségi kormányrendeletet. Képletesen fogalmazva, a tavalyi kormányrendelet csak úgy megérintette a kerettörvényt, illetve annak egyes előírásait. A most megjelent törvény viszont abba igen alaposan belegázolt. Az még rendjén lenne, hogy bizonyos előírásait módosította, de az már kevésbé, hogy azt igen sok mindennel kiegészítette. Amúgy a most megjelent törvény terjedelmében is több mint kétszerese annak a kormányrendeltnek, amelyet jóváhagyott. Talán nem túlzás azt állítani, hogy most, miután hatályba lépett a kerettörvény, annak számos szövegrésze átíródott. S ebben az a legvisszatetszőbb, hogy zűrzavart, félreértést kelthet az alkalmazás során, s nem utolsósorban elégedetlenséget az érintettek soraiban. Az is furcsállandó, hogy egy április 1-jén hatályossá váló jogszabály egyes rendelkezései visszamenőleges hatályúak, ugyanis a törvény szövegében azt is olvashatjuk, mármint egyik-másik előírás tekintetében, hogy az 2018. március 1-jétől alkalmazandó. Nesze neked, jogbiztonság, kiszámíthatóság, és stabilitás. Egy másik, ugyancsak kifogásolandó vetület: a mostani történések egyértelműen arra engednek következtetni, hogy annak idején a kormány, a munkaügyi minisztérium és nem utolsósorban a parlament nem adta tanújelét az előrelátásnak, a megfontoltságnak, a körültekintésnek, azaz nem volt tisztában a kerettörvény hatásmechanizmusával, a gyakorlatba ültetés minden egyes várható következményével. Sőt a jobbító, a kiigazító jellegű szándék is befuccsolt, legalábbis erre következtethetünk abból, ami történt a parlamentben a két szóban forgó sürgősségi kormányrendelet elfogadása során. Említettük, hogy a jogalkotási ténykedés ugyancsak zűrzavarosnak mutatkozott, bizonyult. Ilyen összefüggésben pedig arra is utalhatunk, hogy a 2017/91-es sürgősségi kormányrendeletet jóváhagyó törvény egyik szakaszának az előírásai „érintik” a 2017/90-es sürgősségi kormányrendeletet. Ezt nevezik „összekutyulásnak”. Hogy miért? Azért, mert egy másik törvénnyel hagyták jóvá azt a 2017/90-es sürgősségi kormányrendeletet. Méghozzá egy és ugyanazon időszak során. A magunk részéről csak sajnálni tudjuk azokat a szakmabelieket, akikre hárul a közszférai bérezési kerettörvény előírásainak a gyakorlatba ültetése, de azokat is, akik annak haszonélvezői, mert lehet, hogy hónapoknak kell eltelnie ahhoz, hogy tiszta képet alkothassanak bérezésük alakulásáról, illetve helyzetéről.

Elmaradt a taps
Hónapok óta viták, tárgyalások és nem utolsósorban tiltakozó akciók témakörét képezi a közegészségügyi szektorban március 1-jétől hatályossá vált bérezési rendszer, az, amelyről a 2017/153-as kerettörvény vonatkozó előírásai rendelkeznek. A szakszervezeti érdekképviseletek az alkalmazottak nevében jó néhány kifogást, fenntartást fogalmaztak meg, követelve egyes előírások módosítását, s mindenekelőtt a pótlékokra vonatkozó törvényszakasz módosítását olyan értelemben, hogy az egészségvédelemben a pótlékok értékhatárát (a százalékarányban kifejezett értékhatárt) emeljék meg. Az egyeztetések elhúzódása okán az arra vonatkozó, mármint a pótlékok szabályozására vonatkozó miniszteri rendelet a kitűzött határidőre (2018. március 1.) nem jelenhetett meg. Időközben bejelentették azt is, hogy arra kormányhatározat révén kerül sor. A szakszervezetekkel a miniszter asszony a múlt csütörtökön is egyeztetett, eredménytelenül, s ugyanakkor aznap elfogadásra került az a kormányhatározat, amely révén szabályozták a szóban forgó pótlékok rendszerét. A késői elfogadás okán nem biztos, hogy a márciusi járandóságaikat a közkórházak (de nem csak) alkalmazottai a szokásos határidőben kézhez fogják kapni. Amúgy az említett kormányhatározat, a 2018/153-as a Hivatalos Közlöny online kiadásában március 30-án, pénteken jelent meg. A viszonylag terjedelmes, mintegy tízoldalas jogszabály „megfejtése” amolyan keresztrejtvényt képezhet azok számára is, akik egyébként jártasok a közszférai bérezés egyre bonyolultabbnak mutatkozó kérdéskörében. Másképpen fogalmazva a szóban forgó kormányhatározat gyakorlatba ültetése igazi betűjátékot, azaz scrabblet is jelenthet a szakmabeliek számára. Ami a leglényegesebb: a hitelutalványozók szintjén továbbra is megmarad a teljes bértömeg 30 százalékot kitevő bérpótlékvolumen. A szórásmező viszont megnőtt: a munkahelyek sajátosságai függvényében a munkafeltételek vonatkozásában folyósítandó pótlékok a besorolási bérhez viszonyítva 5-től 75 százalékig terjedhetnek. A kormányfő azt hangoztatta a csütörtöki kormányülésen, hogy a bértömeghez viszonyított 30 százalékot semmiképp sem haladhatja meg a pótlékok értékvolumene, s ezzel számolni kellett akkor is, amikor a különböző munkahelyek esetében nyújtandó pótlékokat szabályozták a kormányhatározat révén. Külön kitért arra, hogy azon egészségügyi egységek esetben, amelyek elszigetelt helyiségben fejtik ki tevékenységüket, indokolt a 20 százalékos bérpótlék biztosítása. Úgy tudni, hogy a tiltakozó akciók folytatódni fognak, s állítólag április 25-én általános sztrájkot szerveznének az egészségügyi szakszervezeti érdekképviseletek.

„Átértelmezések”
Már utaltunk arra, hogy a kormány múlt csütörtöki ülésén egy újabb „sokrétű” sürgősségi kormányrendelet elfogadására került sor. Ugyancsak egyes jogszabályok módosítására és kiegészítésére, valamint egy bizonyos határidő elnapolására vonatkozóan. A sebtében meghozott 2018/25-ös sürgősségi kormányrendeletről van szó, amely pénteken a késő esti órákban jelent meg a Hivatalos Közlöny online kiadásában. Annak okán mondjuk, hogy sebtében kidolgozott és elfogadott sürgősségi kormányrendeletről van szó, mert azt ugyan előzetesen március 27-én amolyan szemfényvesztésként nyilvánosságra hozták, de közvitára nem bocsátották, erre az idő szűke okán egyébként nem is lehetett alkalom. A kormányrendelet megindokolási szövegrészében hevet-havat összehordtak, megpróbálva valamiképpen megmagyarázni annak időszerűségét, illetve sürgős voltát. Amúgy jobbára az Adótörvénykönyv egyes előírásainak a módosításával és kiegészítésével szembesülhettünk azt átolvasva. Ha már itt tartunk, érdemes megemlíteni azt is, hogy egy hasonló jellegű törvény néhány nappal azelőtt is megjelent, nevezetesen ama 2018/72-es törvény, amely révén jóváhagyták az Adótörvénykönyvre vonatkozó 2015/227-es törvényt újólag módosító 2017/25-ös kormányrendeletet. A jóváhagyás során ahhoz ugyancsak hozzátettek a honatyák, lévén, hogy a 2015/227-es törvénybe beleemeltek ebben az esztendőben alkalmazandó néhány új szabályzót is. Azaz: egyik nap megjelenik egy törvény, amely módosítja és kiegészíti az Adótörvénykönyv jó néhány előírását, néhány nap múltán pedig egy hasonló jellegű sürgősségi kormányrendelet. (Arról nem is beszélve, hogy március hónap folyamán még megjelent egy ugyancsak hasonló jellegű sürgősségi kormányrendelet, a 2018/18-as.) Egyik szakmabeli talán nem véletlenül jegyezte meg, hogy az egymást követő sürgősségi kormányrendeletek gyakorlata nem jelent egyebet, mint a sorozatos „kiigazítást, helyreigazítást”. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, utalnánk a minap megjelent 2018/20-as sürgősségi kormányrendelet néhány előírására. Így például ismét átértékelték a mikrovállalkozásokat, mármint olyan értelemben, hogy újólag visszavezetésre kerül az a lehetőség, miszerint dönthetnek a megadózásuk módjáról. Amennyiben törzstőkéjük legalább 45 ezer lejt tesz ki és alkalmazottainak száma legalább 2 főt, akkor lehetőségük lesz arra, hogy nyereségadót fizessenek. Amennyiben nem kívánnak élni ezzel a lehetőséggel, akkor továbbra is az üzleti forgalomra kivetett adót kell majd fizetniük, akárcsak azon vállalkozásoknak, amelyek nem képesek teljesíteni az említett két kritériumot. Amikor ezt az intézkedést meghozták, számoltak azzal is, hogy országos viszonylatban több cég számára tegyék lehetővé a profitadó egy részének felajánlását humanitárius célokra, illetve alapítványok, egyesületek, valamint vallási felekezetek tevékenységének a szponzorizálására. (Ugyanis erre csak a nyereségadót fizető vállalkozásoknak van lehetőségük.) A személyi jövedelemadó 2 százalékának felajánlása tekintetében is bekerült a jogszabályozásba egy olyan előírás, amely értelmében amennyiben szociális szolgáltatásokat nyújtó és akkreditált egyesületekről vagy alapítványokról van szó, akkor az adónak 3,5 százalékát lehet felajánlani. Hosszas és értelmetlen „bügyürgetés” után úgy tűnik, hogy sikerült egy érdemleges intézkedést hozni az egykor befizetett regadók tekintetében is: a kormányrendelet értelmében ezentúl az érdekelt személyeknek elégséges lesz egy visszaigénylési kérést benyújtani, amelyben fel kell tüntetni személyi azonosítószámukat, s ennek alapján hivatalból kerül sor az egykor befizetett összeg visszautalására. Amúgy a most meghozott sürgősségi kormányrendelet kapcsán a közpénzügyi miniszter, Eugen Teodorovici igyekezett megnyugtatni a „nagyérdeműt”, azt hangoztatva, hogy 2019. január 1-jétől nem lesz indokolt az adótörvénykönyv további módosítása és kiegészítése. Van viszont egy probléma. A jövő esztendő januárjáig még 9 hónap van. S azalatt bizony nemcsak gyermekek születhetnek, hanem újabb és újabb sürgősségi kormányrendeletek, közöttük olyanok is, amelyek révén szaporodni fognak az adótörvénykönyvi módosítások is.

Hecser Zoltán

A cikk a Hargita Népe április 4-i számában jelent meg.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.