Jó versek – jó gyermekeknek

37

Nagyálmos Ildikó neve ismerős lapunk olvasói számára, de ismerős a verskedvelő közönség számára is, első kötete közel húsz esztendeje jelent meg, lírájával jelen van a hazai, magyar­országi és felvidéki gyermeklapokban, irodalmi folyóiratokban. Legutóbbi gyermekverskötetét Lőrincz József költő méltatja.

Nemrég jelent meg Nagyálmos Ildikó verskötete Papírtáj címmel (Irodalmi Jelen Könyvek, 2020). A Panna harmadik könyve alcímből sejtjük, hogy gyermekverskötetről van szó, mivel már olvastuk a szerzőtől az előző Panna-könyveket, amelyek gyermekverseket tartalmaztak. Fel se kell ütnünk a könyvet, és gyanúnk erősítést kap Váncsa Mónika gyermekvilágra utaló vidám hangulatú borítóképei által. Ha felnőtt tudattal böngésszük, olvassuk a könyvet, erről még inkább meggyőződünk. Vidám, játékos hangot ütnek meg már az első talányszerű versek. Például a Rejtély: „Nem apukám, nem anyukám, / mégis mindent megtesz értem, / megetet és meg is itat, / helyettem is ő mos fogat, / a leckémet mind ő írja, / kiszolgál, ahogyan bírja, / gondolatom kitalálja, / nem beszél, mert nincsen szája. // Öleli és simogatja / azokat, kit én szeretek, / szerencse, én irányítom / mindennap – a két kezemet”. A következő vers is ígéretesen vidám hangulatú: „Fára mászni volna jó, / magas almafára, / ágán lépked egy rigó, / be nem áll a szája. // Hancúroznak víg szelek, / bokrok között járnak, / zümmög már a kikelet, / bája van a tájnak. // Lepke, dongó, méhecske / szálldos kint a réten, / határtalan kedvüket / most már én is értem.” (Zümmögő) És ilyen bája, bűbája van a következő verseknek is, a gyermeki tudatnak megfelelő versötletek sorjáznak versről versre. „Fut a tej, fut a tej, kifutott a tej, / hiába szaladunk, úgysem kapjuk el. // Fölösleges becsukni ajtót, ablakot, / Ha már egyszer kifutott, el úgysem kapod.” Könnyű a költő(nő)nek, mert saját édesgyermekéről veszi a mintát, az ötleteket – állapíthatják meg azok, aki közelebbről ismerik a szerzőt. Tényleg szerencsés eset, hisz a költő belülről is jól ismeri a gyermeket, a gyermeki lélek minden moccanását. Nagy empátiával helyezkedik a megnyilvánuló alany helyébe, kiválóan érvényesíti a gyermeki perspektívát: Se itt, se ott, Locsolkodó, Fura féreg, Karácsonykor fény gyúl…, Panni húsvétja, Anyukám türelme, Anyahol, Minden eladó. De úgy is van, hogy a költő külső szemlélőként észleli, ábrázolja a gyermeket, a maga igazi megnyilvánulásaiban: Őszi boly, Ranglétra. Érzékletesek, szemléletesek, hangulatosak a természetleírások. Talán a szerző saját gyerekkori élményei is belejátszanak egy-egy leírásba. Igen ötletes a kötet címadó verse a Papírtáj, a maga derűs, mozgalmas részletezésével (és a hozzá kapcsolódó illusztráció is, a hajtogatott papírból kihozott verselemek): „Fehér papír a táj, / nem vonul rajta nyáj, / nem ír le kört, a fán csücsül / egy énekes madár. / Fa alatt fázik a róka, / sután toporog a hóba’, / a nádi botikó deréktól lefele / belefagyott a tóba. / Pilinkél halkan a hó, / van benne valami jó, / átsétál a fehér lapon / egy feketerigó. / Behúzta farkát a nyest, / hóban fürdeni rest, / a domb mögül öregesen / araszolgat az est”. Ez a „papírtáj” igazi élő természetet mutat, s ez a kötet egyik nagy erénye, az életszerűsége, a természet emberszabású volta: Virágvers, Nyári hőség, Szénaillat, Gyűjtögető, Szelesvers, Hópehelyjáték, Mezítlábas, Márciusi zápor. Különös kreativitás működik az Újesztendő, Papírtáj, Induló című költeményekben. Ünnep a vers, versünnep, amikor a karácsony bensőséges emelkedettségéről szól: Karácsonykor, Karácsony csendje, Angyalváró, Karácsonykor fény gyúl. Közösségi érzületet megfogalmazó szöveg is van a könyvben. Az emelkedett hangulatú Március idusán a szabadságharc hőseinek állít emléket: „Az aradi tizenhárom, / legyen nevük mindig áldott, / ne feledjük, értünk haltak, / S védték Nagy-Magyarországot”.
A költő-anyának jó szeme van, észreveszi azt is, amit tán nem is kellene. Ez tűnik ki a Szerelem című versből: „Bizsereg belül valami, / mintha a szív s lélek / egymás fülébe súgnának, / összebeszélnének. / Fülcimpád is elpirul, / ha rád néz, nincsen pardon, / Dadogsz, mikor rád nevet, / már fordulnál is sarkon”. Igen, ez mintha már a gyermekkor vége felé lenne, tényleg.
Friss képzettársítások (bacilusbál, nátha­ragadály), képszerűség, humor, derű, zeneiség, könnyedség, gyermeki szemlélet, magyaros hangzás, értéktelítettség, hangulatosság, természetszeretet, életszerűség, beszédszerűség, játékosság, a gyermeki szókincs elemeinek beépítése (kapjuk el, felvet az ideg), a hely szellemének érvényesítése székely tájszavak által (gürüzdöl, fonnyadt, dunnyog, hajonfejt, pilinkél, hólyageső, nádi botikó) – a verseknek olyan jellemzői, amelyek által az olvasók szívébe lopják magukat. A szövegek az életkori sajátosságoknak megfelelően megközelíthetők az ifjú olvasó számára.
Érdekes a könyv formátuma, minőségi a kivitelezése, kiváló, a szépérzéknek örömöt szerző az illusztráció. Azt már ezelőtt száz évvel Benedek Elek, a romániai magyar gyermekirodalom megalapozója is tudta, hirdette, hogy a gyermekeket jó minőségű művekkel kell az irodalomra nevelni. Ilyen Nagyálmos Ildikó könyve: bátran oda lehet tenni a gyermekek asztalára. Jó könyv – jó gyermekeknek. Ajándék az olvasónak, ajándék Pannának, aki tán már nem is gyermek.

Fura féreg

Fura féreg a félelem,
ki-be sétál a szívemen,
takaróm alatt bujdokol,
míg onnan ki nem engedem,
velem együtt reszket, fél,
bátorítást tőlem remél,
szabad szemmel nem látható,
még kézzel sem fogható,
mégis érzed, hogy ott lehet,
hol a végtelen képzelet,
rajtad múlik, hogy tűröd-e,
vagy örökre elkergeted.

Újesztendő

Fején sapka, nyakán kendő,
elindult az Újesztendő,
a reszketést félretenné,
ha valaki beengedné.

De régóta az ő jussa,
hogy az utat kitapossa,
nyakig hóban, mezőn, hegyen,
nyomában még tizenegyen.

Testvérei sorban állnak,
egytől egyig hűen bátrak,
követik, mert így illendő,
míg letelik az esztendő.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek