Jó példából is meríthetünk

50

A közösségi oldalon még mindig vissza-visszatérnek a petárdázástól idén megóvott tatai vadludak, és mindannyiszor örömmel tölt el, hogy idén sokkal erősebb ellenszelet kapott nálunk is a mindenféle szilveszteri durrogtatás.
Ritkán adatott meg nekem, hogy éjfélkor ne a robbanó petárdákat kelljen figyeljem: Kolozsváron és Csíkszeredában is az összes lábam alatt, mellett, között petárda robbant, ugrott, csattant, szikrázott. És úgy istenigazából fel sem háborodhattam emiatt, mert kamaszkoromban bezony én is meggyújtottam kettőt-hármat, sőt „legénykedtünk” is azzal, hogy a kezünkben el merjük-e robbantani. Én sosem mertem, de biztos vagyok benne, hogy nem az ebből fakadó kisebbségi komplexus miatt kerülöm az utóbbi években a szilveszteri közösségi hejehuját.
Talán inkább azért, mert több helyszínen – ahol szokás az éjféli szabadtéri istentisztelet – rettentően elkeserített szembesülnöm azzal, sokan abban lelik örömüket, hogy az óév statisztikáinak ismertetése miatt érdekes „féltemplomi” alkalom gyülekezetét és a papot bosszanthatják. A petárdázás szerintem – nemcsak az előbbi példából fakadóan – inkább a vagánykodás, mintsem az ünneplés kifejezési formája.
Bevallom, eddig én a kutyákra nem gondoltam. Vagy városközpontokban folyó alkalmakon vettem részt, amelynek szerves része volt a petárdánál jóval ijesztőbb tűzijáték, vagy falvakon, ahol a kutyát megkötik ilyenkor. De szimpatikus volt a felhívás, miszerint költsük kutyakajára a petárdára szánt pénzt. Egyikre sem költöttem soha, de jövőre meggondolom…
Idén nem vettem részt a tűzijátékos szeánszon, csendesebb helyszínen ért az újév. Nem tudom, hogy a főtér környékén mekkora volt a durrogtatás, de különösebben nem is bánom, hogy nem tudhattam meg. Sőt eddig úgy voltam vele, hogy a következő években sem akarom megtudni, mert kötve hiszem, hogy a kislányom élvezné, s ha ő nem, akkor én sem. Most viszont ez a tatai példa némi bizakodásra adott okot. Bár nekünk nincsenek vadlúdjaink, és a kutyákkal való kapcsolatunkat sem feltétlenül az empátia jellemzi, de civilekül hátha elérhetnénk legalább azt, hogy a petárdázás kapun belüli „szórakozás” legyen.

Kovács Hont Imre

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.