Jó napot!

301

„Amikor a fiadat oktatod, a fiad fiát is oktatod.” (Talmud)

Naponta hallom, akárhova betérek, köszönök tisztességesen, úgy, ahogy valaha belém sulykolták: Kezit csókolom, jó napot kívánok, szervusztok, kinek hogy illik. Röptében jön a válasz: jó napot! Lehet, hogy az ifjúság észre sem veszi, de engem mindig szíven üt. Ha módom van rá, legott el is magyarázom: az, hogy Bună ziua, bon jour, good day, guten tag, bon giorno, buenos dias, dobri den, mind rendben van. A jó napot nincs rendben! Ezt úgy csak odavetik. Nesze neked is, ne mondd, hogy nem köszöntem. Magyarul a köszönés így hangzik: Jó napot kívánok!, vagy így, hogy Jó napot, Kádár úr, jó napot, Géza bácsi, jó napot, tanár úr. Nehéz lenne a jó napot-hoz egy kívánok-ot hozzátenni? Ezer évig nem volt nehéz, miért lenne az éppen most?

Kedves gyerekek, a mi nyelvünk olyan, amely semmi más nyelvhez nem hasonlít. Szótárunk háromszor akkora, mint más népeké. Mi, ha kell, gyönyörűségesen ki tudjuk fejezni magunkat, ne próbáljunk ártani neki. Egy ismerősöm, ha találkozunk, rendszerint köszönés helyett biccent. Tegnap dühömben én is odavágtam: Jó napot! Aztán meg is bántam.

Divat majmolni az amerikaiakat. „Szép napot” hangzik gyakran még a Román Rádió magyar adásában is éppen a nyelvművelő hölgyemény szájából. Nem győzöm hangsúlyozni a Nájsz déj Amerikában stimmel. Nálunk émelygős. A hétvégét egyre inkább vikkendnek hallom magyarul is, románul is, a rádióban is. Az RTL Club TV műsorvezetőjének minden második szava OKÉ. Semmi szükség rá, csak arra jó, hogy IZÉ helyett közbeszúrjuk, ami ugyebár szintén nem ildomos.

Kölcsey Ferenc így oktatott: „Soha ne feledd, miképpen idegen nyelveket tanulni szép, a hazait pedig lehetségig művelni kötelesség.” Végezetül, amiket ide leírtam, a kedves olvasó nálam nélkül is tudja. Akinek meg tudni kellene, az általában nem olvas újságot. Jó napot kívánok!

Kopacz Zoltán,
Csíkszereda

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.