Javul(hat)-e az egészségügy finanszírozása?: Az illetékesek bizakodók

27

Az egészségügy is azt a szegmenst képezi, amely tekintetében ugyancsak fenntartások fogalmazódtak meg a költségvetési előirányza­tokkal kapcsolatosan. Talán mondanunk sem kell, hogy az állami egészségügyi intézményrendszerről van szó, mert a privát szektorban némileg másként festenek a dolgok. Ami az idén gondot jelenthet, legalábbis egyesek szerint, az a finanszírozás…

Talán mondanunk sem kell, hogy az egészségügyi intézményrendszer két nagy szereplője, az egészségügyi minisztérium és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (CNAS), élére is új vezetőket nevezett ki Orban Ludovic kormányfő. Egyesek szerint nem kizárt, hogy a sugallat az államelnöki hivatal felől érkezett, lévén, hogy az új miniszter, a szívsebész Victor Costache, franciaországi szakosodása után 2013-ban tért haza, s azt követően a múlt esztendő végéig egy nagyszebeni magánklinikánál tevékenykedett, annak orvosigazgatója volt, ugyanakkor a Lucian Blaga Egyetemnél 2014 óta egyetemi előadótanár. Ugyancsak Nagyszebenből érkezett az egészségbiztosító új vezére is, Adelina Cojan, aki 2005 és 2012 között a Szeben megyei egészségbiztosítási pénztár igazgatója, azt követően 2019-ig a már említett magánkórház ügyvezető igazgatója, majd 2019-től ismét a biztosítóház vezérigazgatója. Joggal feltételezhető, hogy mindkét tisztségviselő kellő menedzseri tapasztalattal rendelkezik, s alaposan ismerik az egészségügyi ellátás majd mindenik vetületét. Ami a tárcavezetőt illeti, az elmúlt időszakok során akaratlanul is szembesülnie kellett néhány visszás, illetve súlyos problémával, s ezek között említhetjük mindenekelőtt azt a halálesetet, amely egy fővárosi kórházban keletkezett műtét közbeni tűz nyomán. Gondok merültek fel a fertőtlenítőszerek használata terén is, aminek okán országos ellenőrzést rendelt el. Túl mindezen akad még számos megoldásra váró, nagy horderejű kérdés, többek között a rezidensek foglalkoztatásával, illetve szakmai irányításával, a betegeknek a privát szektorban a „társfinanszírozás” égisze alatt történő kezelésével, illetve azon súlyos betegeknek magánklinikákon való megoperálásával kapcsolatosan, amelyekre nincs lehetőség az állami kórházakban. (E két utóbbi eset tekintetében ugyan létezik jogszabályozás, de a szakmabeliek szerint még szükségeltetnek az alkalmazás módszertani normái, mert például az egyik jogszabályban szereplő „korrekt ár” megállapítása tekintetében nem tudni, hogy azt ki is állapítja meg, illetve bírálja el.) Még nem beszéltünk a regionális kórházak helyzetéről, amelyekről ma sem tudni sokkal többet, mint mondjuk ezelőtt 5-6 hónappal, s egyelőre még az sem biztos, hogy mikor kerül sor az első kapavágásra.

Több mint 52 milliárd lejről van szó
Az állami költségvetést jóváhagyó törvény értelmében az egészségügyi minisztérium költségvetése az idei esztendőben 11,4 milliárd lejre rúg. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által ügykezelt egységes országos egészségbiztosítási alap 41 milliárd lejre számíthat. Amúgy nem csupán ebből a két forrásból táplálkoznak az egészségügyi közintézmények, mert a megyei, illetve helyi önkormányzatok alárendeltségébe tartozó kórházak, járóbeteg-rendelők stb. a helyi költségvetésekből is finanszírozandók, ugyanakkor a különböző szaktárcák (igazságügy, honvédelem stb.) alárendeltségébe tartozók, azok költségvetéseiből is részesülnek, továbbá vannak/lehetnek saját bevételeik is. Amúgy rendjén lenne ez a vegyes finanszírozás, de egyes elemzők szerint ilyen körülmények között nehéz pontos képet alkotni a hazai közegészségügyi intézményrendszer pénzügyi helyzetéről, s úgy általában annak finanszírozásáról. Ide tartozik az is, hogy az elmúlt évek során már-már havi rendszerességgel deficittel zárult az egységes országos egészségbiztosítási alap mérlege, ezért azt szubvencionálni kellett az állami költségvetésből. A pénzügyminisztériumnak az általános konszolidált költségvetés 2019-es esztendei végrehajtására vonatkozó helyzetjelentésében például a szóban forgó deficit 2,5 milliárd lejt tett ki. Ugyancsak meg kell birkózni azzal az egyre súlyosabb és égetőbb problémával is, ami a gyógyszerforgalmazásra kivetett különleges adó (clawback adó), ennek okán az utóbbi időszakban számos gyógyszer lekerült, pontosabban eltűnt a gyógyszertárak polcairól, s az Orban-kormánynak egy nemrégiben eszközölt jogszabály-módosítása csak „sebtapasznak” bizonyulhat.
A fentebb vázoltak ellenére is a kormányfő és a tárcavezető bizakodóan nyilatkozott, többször is azt hangoztatták, hogy előrelépés várható az állami egészségügyi ellátás terén. Merjünk mi is reménykedni, de azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a hazai egészségügy idei költségvetése sem haladja meg a 6%-ot, pedig azt alapvető igényként fogalmazták és fogalmazzák meg a szektor összes szereplői. Ide tartozik az is, hogy uniós szinten a szóban forgó arány átlaga 9%. Ettől mi még nagyon, de nagyon messzire vagyunk.
Kétségtelen, hogy a hazai egészségügyi hálózat, s azon belül mindenekelőtt az állami, nagy nyomás alatt áll: a biztosított személyek jogos elvárása a különböző laboratóriumi vizsgálatok és kivizsgálások díjmentességének „szünmentes” biztosítására, a várólisták lerövidítése; a gyógyszergyártók azt szeretnék, ha „elpárologna” a clawback adó, a magánszektor szereplői a társfinanszírozás életképes módszertani normáinak a hatályba léptetését, a kezelésre szoruló betegek pedig a magas szintű orvosi ellátást és az azt feltételező műszerezettséget, gyógyszerellátást szeretnék. Mindez számos olyan bonyolult (és egyben összefüggő) kérdést vet fel, amelyek sajnos egyik napról a másikra nem megoldhatók, egyrészt pénzhiány miatt, másrészt pedig eleve huzamosabb időt feltételez a megoldás, például a kórházépítés vagy éppenséggel a -bővítés és -korszerűsítés.

A leggyakoribb

A megbetegedések tekintetében világviszonylatban, így Romániában is, az első helyet a szív- és érrendszeri megbetegedések okozzák, s azok foglalják el az első helyet a megbetegedések okozta halálesetek tekintetében is. Ez tűnik ki – ha közvetett értelemben is – a szívbetegségek gyógyítására használatos gyógyszerek forgalmazására vonatkozó statisztikákból. A Cegedim piackutató szakcég adatai szerint éves viszonylatban több mint 144 millió ilyen gyógyszert tartalmazó doboz kerül eladásra. Egy romániai lakos által szívgyógyszerekre költött pénz átlagosan 15 lej körül van. A volumen szempontjából a szívgyógyszerek a teljes piaci forgalomnak közel 27%-át teszik ki. Ugyanakkor hazai viszonylatban évente mintegy 12 000 infarktust jegyeznek, a Romániai Kardiológiai Társaságtól származó adatokon alapuló számítások szerint a kezeléssel kapcsolatos összköltségek évi 96 millió lej körül vannak. A magas vérnyomás az egyik leggyakoribb megbetegedés, országos szinten 7,4 millió lakos szenved tőle, de az említett társaság szerint azoknak csak fele részesül rendszeres orvosi ellátásban. Az érdekesség kedvéért megemlíthető az is, hogy a szív- és érrendszeri megbetegedésekre használatos vény nélkül kapható gyógyszerek közül a legkelendőbb gyógyszer az Aspacardin, azt követi az Aspenter.

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek