Itt valami bűzlik…

271

Megszoktam már, hogy minden hivatal vagy intézmény egyfajta „bikkfanyelven” kommunikál írásban az ügyfeleivel. Magyarán, úgy szólítják meg az ügyfelet és úgy közölnek vele fontos információkat, hogy közben az illető lehetőleg azt érezze, ő senki ahhoz a hatalomhoz képest, amely egy levél erejéig aláereszkedett az ő szintjére. Nincs az írásban semmi személyes, semmi emberi, és csak sejteni lehet, hogy van némi összefüggés azzal a névvel, amit az írás alá biggyesztettek. Például a pénzügyi hatóság mindig fekete ablakos levélben küldi az ultimátumszerű felszólításait olykor burkolt vagy éppen nyílt fenyegetéssel megspékelve, például: „ha nem jelenik meg öt napon belül” bizonyos helyen, bizonyos irodában, majd lesz aztán irgumburgum meg ejnyebejnye. Vagyis számíthatunk nyugodtan arra, hogy ama hetedik bőrt készülnek lehúzni a hátunkról, ráadásul elbújni sem lehet előlük, mert megtalálnak a föld alatt is, ha személyesen nem is, de zárolják a bankkártyánkat, írnak a munkahelyünkre stb. Más kérdés, hogy erre nem lenne joguk érvényes bírósági végzés nélkül, de nekik mindent lehet – legalábbis egyelőre. Ezért lepett meg, amikor a minap nem fekete ablakos borítékban érkezett a levél tőlük, és nem jött, hogy elhiggyem, tényleg nekem szól. Sietve rohantam az emeletre és téptem fel a borítékot, hadd lássam, miről is van szó. De egyből leültem, amint elolvastam a megszólítást: „Dragă Contribuabil”, vagyis Kedves Hozzájáruló (vagy mi a franckarika?). Továbbá közölték, ezentúl online, azaz interneten keresztül is kapcsolatban lehetünk, vagyis ha létrehozok az oldalukon egy fiókot, akkor minden ügyesbajos dolgomat intézhetem sorállások és irodába járások nélkül. Közben némi könyvelői segédlettel meglett az a bizonyos fiók is, de még mindig nem értem: mitől lettek ezek egyből ennyire kedvesek?! Tartok tőle, sokba fog ez nekünk kerülni…

Jánossy Alíz

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.