Itt a gyógyfürdő, ott a sípálya, amott promoválás…

Programokban eddig sem volt hiány – még inkább így lesz

94

Az elmúlt esztendő utolsó munkanapján megjelent sok vitát és ellenérzéseket kiváltó, utólag többször is (illetve részben) átpofozott 2018/114-es sürgősségi kormányrendelet előrevetített néhány ígéretes beruházási programot is. Másképpen fogalmazva: abban a mindmáig kifogásolt jogszabályban voltak és vannak olyan rendelkezések, amelyekkel akár egyet is lehet érteni és amelyek gyakorlatba ültetése, legalábbis „első látásra” ígéretesnek mutatkozhat. Egyelőre azonban a feltételes módot és a jövő időt kell használnunk…

Borszék ma már síparadicsom…

Létezik ugyan egy nagyszabású infrastruktúrafejlesztési program, az Országos Helyi Fejlesztési Program (PNDL) (egyébként annak I-es és II-es szakaszai finanszírozására a minap utaltak ki a 2019/45-ös kormányhatározattal 500 millió lejt a kormány rendelkezésére álló költségvetési tartalékalapból, amely sorsáról a régiófejlesztési és közigazgatási minisztérium dönt), de attól függetlenül létrejött a Fejlesztési és Befektetési Alap (FDI), amely ügykezelése az Országos Stratégiai és Prognosztikai Bizottság (CNSP) hatáskörébe került. Erről az alapról amúgy a szóban forgó sürgősségi kormányrendelet I-es fejezete rendelkezett, ám a gyakorlatba ültetés módszertani normáinak határidejét nem sikerült betartani, s a vonatkozó szaktárcai rendeletek jókora, több hónapos, késéssel jelentek meg. Hasonlóképpen történt a gyógyfürdőtelepek korszerűsítési és fejlesztési beruházásaira vonatkozó finanszírozási programmal is. Az is „sok jóval” kecsegtetett, de közben ketyegett az óra is, eltelt több mint egy hónap, s január 31-ig nem jelent meg a CNSP elnökének ama rendelete, amely révén megállapítódnak azon dokumentumok listája, amelyek révén megalapozzák egy adott beruházás időszerűségét, a finanszírozás kritériumait stb. Továbbá szükség lett volna egy kormányhatározatra is, amely révén szabályozták volna a sikeresen pályázók minimis állami támogatásának sémáját. Eltelt február, eltelt március, eltelt április, május, majd június végéhez érkeztünk, amikor is megjelentek a szóban forgó rendeletek. A CNSP elnökének, Ion Ghizdeanunak a 2019/216-os és a 2019/217-es rendeleteiről van szó, amelyek a Hivatalos Közlöny június 26-i számában jelentek meg, és még aznap hatályossá is váltak. Az előbbi révén jóváhagyta a finanszírozási kritériumokat, a beruházások gazdasági jelentősége függvényében, mármint azon projektek esetében, amelyek beilleszkedhetnek a szóban forgó üdülőtelep fejlesztési és modernizálási beruházások soraiba. Az utóbbival, pedig jóváhagyásra kerültek a finanszírozási kérések formanyomtatványai. Valamicskével „fürgébb” volt a kormány a minimis állami támogatási séma jóváhagyását illetően: az arra vonatkozó kormányhatározatot május 30-án fogadták el, s az a Hivatalos Közlöny június 5-i számában jelent meg, a 2019/362-es kormányhatározatról van szó. Ezzel a jogszabállyal – azonkívül, hogy elolvasták – nemigen volt mit kezdeniük az érdekelteknek, ugyanis a már említett két CNSP-elnöki rendelet hiányában a finanszírozási kérést még csak ki sem tölthették. Amúgy a kormányhatározat értelmében az abban előírt séma 2020. december 31-ig érvényes, az viszont meghosszabbítható 2022. december 1-jéig, betartva a hazai és az uniós előírásokat az állami támogatások területén. (Az Európai Bizottság 2013/1407-es rendeletéről van szó.) A minimis támogatások kifizetésére 2022. december 31-ig, valamint 2024. december 31-ig kerül sor, amennyiben meghosszabbítódna a séma érvényessége.) A minimis-séma éves költségvetése legfeljebb 130 millió euró lehet (illetve az annak megfelelő lej). Az idei esztendőre a költségvetési hitelkeret 80 millió lej, amihez még hozzáadandó 400 millió lejes hitelvállalási keret. Ezek szerint a kormány tekintettel volt arra, hogy igen megkéstek az üdülőtelep-korszerűsítési és -fejlesztési program kibontakoztatásával, s ilyenképpen 2019-re egy akár szerénynek is nevezhető hitelkeretet biztosított. De az sem kizárt, hogy nem megkéstek, hanem tudatosan késlekedtek, annak okán, hogy eleve tudták: szűkében vannak a forrásoknak, mármint a pénzforrásoknak…
Még volt egy program, a gROwth, amely révén a kormány a sport profilú napközi otthonok építését és/vagy létrehozását, valamint azok felszerelését kívánta, kívánja támogatni egy legfeljebb 500 ezer euróig terjedő vissza nem térítendő támogatás révén. A szándék ma is létezik, de a gyakorlatba ültetés ugyancsak késlekedett, mert jócskán megkésett az a kormányhatározat is, amely az alkalmazás „eszköze” lett volna. (A 2019/239-es kormányhatározatról van szó, amely április utolsó napjaiban jelent meg.)

Módosult a síprogram
Amúgy a turisztika terén eddig is voltak különböző programok, s azokra vonatkozó jogszabályok is. Közel 16 évvel ezelőtt jelent meg a 2003/526-os törvény, amely révén jóváhagyták a Sí Romániában elnevezésű országos programot. A törvényhozók annak idején merész terveket szőttek, s azt kívánták megtestesíteni ebben a törvényben is, az érdekeltek, az érintettek pedig a törvény megjelenését követően abban reménykedtek, hogy iramos és nagyarányú létesítményépítések bontakoznak ki, s egyesek olyannyira optimistának bizonyultak, hogy néhány éven belül valóságos síparadicsomként vélték látni Romániát. Ez viszont csak jobbára szerény keretek között valósult meg és jobbára a helyi kezdeményezések, finanszírozások és vállalkozások révén. Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy állami finanszírozással is épültek korszerű sípályák az ország egyes településein, s ezek között említhetjük Borszéket is. Ha viszont valakinek van türelme áttekinteni a majdani létesítmények hivatalos névjegyzékét, kiderül, hogy a „majdani” kifejezés semmit sem vesztett az aktualitásából, mert azok közül ténylegesen kevés valósult meg. Egy s más viszont történt, s ilyen összefüggésben arra gondolunk, hogy az elmúlt évek során többször is módosult és kiegészült a törvény. Nemrégiben újólag: a Hivatalos Közlöny május 29-i számában jelent meg a szóban forgó törvényt módosító 2019/107-es törvény. Annak kezdeményezője még 2017 októberében a kormánykoalíció 16 honatyája volt, s elég körülményesnek bizonyult annak elfogadása állítólag azért, mert a sípályák építésére vonatkozóan az erdőalapból véglegesen kivételre kerülő területekre vonatkozó előírások megszövegezése „problematikusnak” bizonyult. (Így például a képviselőház egyes szakbizottságaihoz visszakerült pótlólagos jelentések elkészítése végett.) A lényeg az, hogy végül is az erdőalapból, valamint a mezőgazdasági körforgásból való kivétel ügyét sikerült érdemben rendezni. A törvényt különben a képviselőházban április 16-án szavazták meg, azaz közel másfél évvel a tervezet benyújtása után. Annak volt/van egy melléklete is, amely tartalmazta azon beazonosított zónákat, amelyekben lehetséges a sísport fejlesztése és más téli sportok űzése, s amelyek belekerültek a törvény által jóváhagyott program keretébe. A most megjelent törvény néhány megye, köztük Hargita megye esetében is módosította ezen listákat. Hargita megye a következő zónákkal szerepel a törvény mellékletében: Borszék város, Bucsin-hágó zónája (Parajd község, Gyergyóalfalu község); a Hargita-hegység zónája: Hargitafürdő – Madarasi-Hargita (Csíkszereda municípium, Szentegyháza város, Csíkcsicsó község, Csíkmadéfalva község, Csíkmadaras község, Zetelaka község, Kápolnásfalu község); Marosfő; Gyilkos-tó zóna; Csomád-hegy­ség zóna (Tusnádfürdő város, Tusnád község Csíkkozmás község); Tekerőpatak; Varság; Maroshévíz municípium; Kelemen-havasok zóna. A pikantéria kedvéért megjegyeznénk, hogy egyes sajtóértesülések szerint a parlamentben beterjesztésre került 2018 októberében 16 RMDSZ-es honatya által aláírt ama kezdeményezés, amely révén módosítani kívántak az Erdészeti Törvénykönyvre vonatkozó 2008/46-os törvényt, pontosabban annak az erdőalap kivételes csökkentésére vonatkozó szakaszát. Ez a kezdeményezés amúgy okafogyottá válta síprogrammal kapcsolatos módosító jellegű törvényjavaslat, illetve annak elfogadása nyomán. (Amúgy a szóban forgó törvényjavaslattal állítólag nem értettek egyet egyes környezetvédelmi érdekképviseletek és azt kedvezőtlenül véleményezte a kormány is.)

Turisztikai marketing
A kormány június 3-i ülésének napirendjén szerepelt egy a turisztikai tevékenységgel kapcsolatos jogszabály is: újabb kormányhatározat révén kívánták újólag módosítani és kiegészíteni ama 2012/20-as kormányhatározatot, amely révén annak idején jóváhagyódott a turisztikai promoválási és marketing többéves program, valamint a turisztikai termékek, formák és úticélok többéves fejlesztési programja. El is fogadták ezt a kormányhatározatot, a 2019/371-esről van szó, amely a Hivatalos Közlöny június 18-i számában jelent meg. Kissé furcsállandó, hogy a szóban forgó programok módosítására és kiegészítésére miért éppen most, a turisztikai csúcsidény kezdetén került sor. Mondjuk ezt annak okán, hogy az ilyen jellegű jogszabályozásnak is megvan a maga „idénye”, de az nemigen csúszhat rá a turisztikai idényre, azt meg kell előznie (például a felkészülés jegyében) vagy azt követően kell meghozni (az eredmények függvényében). A minap megjelent és hatályba lépett kormányhatározat igen terjedelmes, gyakorlatilag átírta mindkét már említett programot. Az új előírások részletes ismertetésére nem térnénk ki, annál is inkább nem, mert azok jobbára technikai jellegűek, s közérdeklődésre kevésbé tarthatnak számot, de igen a turisztikában „utazókéra”. A lényeg talán az, hogy a turisztikai cégeknek a két program keretében való bekapcsolódását, illetve részvételét bizonyos akciókba az állami költségvetésből is támogatni fogják. Ez ugyan eddig is így volt, de most megváltoztak a támogatási feltételek kritériumai, illetve a finanszírozható kiadások.

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek