Isten áldásával nyeregben a somlyói Nyeregbe

398

Negyedik éve vágnak neki lóháton a csíksomlyói pünkösdi zarándoklatnak a székely lovas hagyományokat felélesztő, tisztelettel életben tartó kecseti, szentléleki, farkaslaki lovasok, akik nyolc nap alatt közel 400 kilométert tesznek meg.  Az embert és lovat egyaránt próbáló Nagykörről, az utánpótlás által bejárt Kiskörről, a stációkról és az útközben szerzett élményekről az indulás napján a lovas zarándokcsapat egyik alapembere, Geréb Péter mesélt Lázár Emesének.

Háziszalonna, pálinka, a vírusokat űző fokhagyma, szárított hosszúhús, kenyér került a nyeregtáskába. Május 13-án, vasárnap, amikor alighogy meghasadt az ég alja a Gordon-hegy lábánál fekvő kis faluban, Kecsetben, már útra készen álltak a lovasok, akik emígy felszerelkezve indultak útnak, hogy nyolc napig tartó vándorlás után megérkezzenek Csíksomlyóra, a pünkösdi búcsú színhelyére.
– 2013-tól, öt éve járjuk lovon Csíksomlyót. Ez nekem a harmadik, másoknak már a negyedik alkalom. Négy évvel ezelőtt Demény István, Kisfaludi Árpika, Bálint Sándor leszakadtak a csapattól és első ízben csináltak egy nagy kört hazafelé. A következő évben csatlakoztunk, és már nyolc nappal korábban indultunk el, együtt a Nagykörre. Volt, amikor négyen, volt, amikor öten, idén hatan megyünk a Nyeregbe lóháton. Velünk vannak a magyarországi barátaink is, a Kovács házaspár, Zsuzsa és Attila, akik tavaly a Székesfehérvár melletti Seregélyesről indulva tették meg az utat lóháton Csíksomlyóig és onnan vissza. Kecsetből Demény István, Kisfaludi Árpád és a fenyédi lófő lovas csapatból Fischer István-Alfréd – jómagammal együtt hatan vagyunk most a csapatban – sorolta Péter.
Különösebb rituáléja az indulásnak nincs, de előző este felkészítik a lovakat a hosszú útra, és a jó hangulatú közös vacsora is hozzátartozik a lovas zarándoklat íratlan hagyományához. Az útvonalat előzetesen megbeszélik, így idén első nap a szentléleki Jézus-kilátó–Nyulád–Varság szakaszon haladnak, és Sikaszóban hajtják álomra fejüket.
– Tavaly Borzont felé mentünk, ebben az esztendőben felmegyünk a Hagymásokra, hosszan a gerincen – részletezte a stációkat Péter. – Csíkszentdomokos után Kovácspéter tanyáján töltik az éjszakát, aztán Hidegség és Kóstelek következik, ahol a Felszállott a páva vetélkedőből jól ismert Vaszi Levente portáján pihent meg a csapat. Tavaly is nála volt a szállás, vacsora és „jól meg is énekeltettük Leventét”. Csíkcsicsóba pénteken érkeznek meg: a Nagykört megtevő zarándokok itt találkoznak a rövidebb szakaszt, az ún. Kiskört bejáró lovasokkal.
A „kiskörösök” 14 főt számláló csapatában nemcsak felnőttek, de farkaslaki, szentléleki, kecseti, a nyeregben már magabiztosan ülő gyermekek is vannak. A legfiatalabb lovas zarándok a mindössze 9 éves legényke, Magor, de köztük van Péter leánykája is. A zarándokokhoz ugyanakkor csatlakozik a Demény Elemér „Öcsi” vezette társaság is, akik szintén lóháton, Parajdról indulnak útnak, és a Mária úton haladva, több mint 100 kilométert megtéve érnek a kegyhelyre. A csicsói nagy találkozáskor társulnak a farkaslakiakhoz a gyergyószéki, háromszéki lovas zarándokok is, akikkel együtt mennek fel szombaton, a búcsú napján a Nyeregbe.
– A terv az, hogy a búcsús szentmise után visszamegyünk Csíkszentdomokosra, ott megalszunk, vasárnap Csíkszeredába, onnan pedig egy nap alatt haza – sorolta Péter, aki szerint kemény, edzett emberek a lovasok, de kétségtelen, hogy próbára teszi őket az út. Annál is inkább, mert a zarándoklat során a lovakat is kímélik: ahol a terep megengedi, leszállnak és gyalogosan haladnak.
– Fel vagyunk készülve, akár süt, akár esik, megyünk az utunkon, Isten áldásával. Az eddigi években is kísért minket, mert épen, egészségesen megjártuk, lovat sem kellett cserélnünk. Útközben pihenünk, megesszük az otthonról hozott háziszalonnát, a vírusokat távol tartó fokhagymát, a szállásadóktól kapott karéj kenyeret, leöblítjük az út porát finom pálinkával. Jót reggelizünk, jót vacsorázunk, jókat beszélgetünk, viccelődünk, jó hangosan énekeljük a Székely himnuszt és elfújjuk a kedvenc nótáinkat is. Zoknit is cserélünk: a jobbot áthúzzuk a balra. Nem szegi kedvünket semmi. Az is a zarándoklathoz tartozik, hogy Kovácspéteren kilépünk a civilizációból, megszűnik a térerő, tovább nem lehet telefonozni. Ez is terápia a magamfajta mobilfüggőnek. A somlyói zarándoklat közben és a búcsún is eddig mindig áldást kaptunk, reméljük most is kapunk az égből – summázta a székely lovas hagyományokat Farkaslaka község minden településén hétköznap és míves napokon egyaránt életben tartó lovasok krónikása, Geréb Péter.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.