Irodalmi bölcsőink Hargita megyében 8.

61

Homoródalmás, Almás
(Mereşti)

Almási Gergely Mihály (1654–1724), unitárius egyházi író. Nevezetes az In exequiis defunctorum canendae (1697) című halotti énekeskönyve és Isteni dicséretek, imádságok és vigasztaló énekek (1697) című énekeskönyve.

Szabó Gyula (1930–2004), író, magyar szakos tanár, újabb prózairodalmunk nagy ígérete, Móricz Zsigmond és a népi írók legjobb hagyományait folytatta, hitelesen realista epikai műveiben. Élményeinek kiapadhatatlan forrása: a szülőföld, Homo­ród­almás, ez a Hargita alji „rendtartó” székely falu. A Gólya szállt a csűrre (1974) című esszéje családjáról, szülőfalujáról egy egész népi közösség múltjáról vallott. Jelentős alkotása: Gondos atyafiság (1955–61), hiteles faluképpel, epikus gazdagsággal, nyelvének és stílusának eredetiségével. A regény egy 635 oldalas végleges szövegváltozatban is megjelent 1964-ben, benne az erőszakolt kollektivizálás küszöbére juttatott székely falu, négy fiatal harca a tisztességért, a boldogságért, emberi arculatuk megőrzéséért. Az író hatásosan fordult szembe azokkal a törekvésekkel, amelyek a falusi élet egészséges rendjét oly végzetesen felforgatták és megsemmisítették. A szerző elmélyült lélekelemző készségét dicsérik novellái is: Sárgaszemű Jovánki, Mátyuska macskája, Gyertya a hordón (a Szerelmünk havában, 1967) kötetből. Több kötetre tervezett dokumentumregénye: A sátán labdái (1978), A romlás útján (1979), Óriás fejedelem (1980), Rozsda a kardon (1981), de a cenzúra betiltotta.

Homoródszentmárton, Szentmárton
(Mărtiniş, Sankt-Marten)

Kelemenné Zathu­recz­ky Berta (1855–1924), író, zeneszerző, az EIT tagja, irányítója Sepsiszentgyörgy kulturális életének, hozzájárult a Székely Nemzeti Múzeum felépítéséhez. Kapcsolatban állt Mikszáth Kálmánnal, megrendezte Jókai Mór 50 éves jubileumi ünnepségét. Népszerűek voltak megzenésített költeményei: Szovátai búcsúdal, Kék nefelejcs, Hajnal uram stb. Emlékezzünk régiekről (1910) című kötetében a székely rege- és mondavilág legszebb darabjait szedte csokorba. Regényei közül kiemelkedik a kétkötetes Asszony átka az asszony (1922) és főműve: a Simonyi óbesterné (1925).

Molnár Jakab (1926–1991), közíró, szerkesztő, magyar szakos tanár. Első írása Az eszmék és a valóság címen a Tábortűz mellett (1947) című, baptista kézikönyvben jelent meg. Nyelvművelő és pedagógiai írásokat közölt.

Kászonújfalu, Kászonyújfalu
(Casinu Nou)

Debreczy Sándor (1907–1978), pedagógiai író. A Székely Mikó Kollégium után tanulmányait a kolozsvári Ferdinánd Egyetemen, majd a Sorbonne-on végezte, bölcsészdoktor, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen a magyar tanszék módszertanának előadótanára: Egyetemi didaktikai jegyzete (1955), A magyar nyelv és irodalom tanításának módszertana (1970) című könyvei mellett módszertani útmutatót írt (Szabó Hajnallal) A helyesírás tanítása címen (1973).

Kőrispatak, Kőröspatak
(Crişeni)

Köröspataki Bedő János (1620 körül–?), históriás énekszerző. A Lupuj vajdáról szóló írása az 1653-iki, Az havasalföldi harcról való história (1656), pedig az 1655-ik évi hadjáratot verselte meg.

Küsmöd
(Cuşmed)

Kovács György (1911–1990), író, publicista, Állami díjas. Nagyenyeden, a Bethlen Kollégium diákjaként az Enyedi Újságban és az Ellenzékben jelentek meg cikkei, tárcái, beiratkozott a kolozsvári egyetem román szakára, de anyagiak miatt elvégezni már nem tudta. Újságíró az Ellenzéknél és a Brassói Lapoknál, csatlakozott az Erdélyi Fiatalok valóságkutató mozgalmához (1930), novellával szerepelt az Új Arcvonal (1932) című antológiában. A küküllő-, a nyárád- és a nyikómenti falvak társadalmi valóságát tárta fel számos novellában, cikkben, riportban, ezek az Erdélyi Helikon, Korunk, Kelet Népe, Láthatár, Jövendő és más lapok hasábjain jelentek meg. Később a Szabad Szó, Népújság, Utunk, Korunk és az Igaz Szó szerkesztőbizottságának tagja, közéleti megbízatást is elvállalt. Írói pályája főleg Móricz Zsigmond ösztönző művészi példája nyomán bontakozott ki, falujáró útjainak élményeiből születtek regényei: Varjuk a falu felett (1934), Erdélyi tél (1938), Aranymező (1942), Boszorkány (1946), Foggal és körömmel (1949). A székely falu átfogóbb, összesítő jellegű képet az Erdélyi télben és az Aranymező című műveiben sikerült megrajzolnia. 1945 után riportkönyvében (Békülő Erdély,1947) a román–magyar testvériség gondolata mellett állt ki. Legérettebb alkotása: Kristófék kincse (1943), melyet egyik méltatója jellemzett így: „ballada ezer oldalon elbeszélve”.

Lengyelfalva, Székelylengyelfalva
(Poloniţa)

Orbán Balázs (1829–1890), író, néprajzi gyűjtő, az MTA levelező tagja, politikus, történetíró, akit az utókor a „legnagyobb székely”-ként tart számon. A székelyudvarhelyi református kollégiumban tanult, nem fejezhette be, mert szüleivel Konstantinápolyba indult görög származású édesanyja örökségét átvenni. Az idős hölgy halála után az örökségből, pereskedés után, nekik alig jutott. A fiatal Orbán Balázs Odüsszeusz nyomán bejárta az ókori világ klasszikus tájait, Jeruzsálem, Alexandria könyvtáraiban kutatott, könnyeket hullatott Marathon mezején és a Thermopülai-szorosban, de amikor szülőföldje lángban állt, az 1848-as szabadságharc hírére szabadcsapatot szervezett, a Világos hírére visszafordult, és az emigránsokat támogatta. Victor Hugo társaságában töltött el néhány évet, akinek az volt a véleménye róla, hogy 200 Orbán Balázzsal meg tudta volna dönteni a császárságot. 1859-ben tért csak haza, s 1862–1868 között felkutatott 520 falut és várost, felkutatott 80 várromot, templomokat százával, barlangokat, forrásokat, 110 régi harangot, 24 kegyhelyet. Gyalog, szekéren, lóháton, falusi házakban éjszakázott, ette, amit éppen adtak, írt mindenről, amit csak említésre méltónak látott, rengeteg rajzot készített, sokat fényképezett, lemásolta a régi írásokat, így készült el hat kötetben történelmi, régészeti, természetrajzi, népismereti, de irodalmi szempontból is értékes alkotása, A Székelyföld leírása (1886–1873). Akárcsak Dimitrie Cantemir Descriptio Moldaviae című műve, a történelmi és földrajzi ismeretközlés igényével készült. Mérhetetlen szolgálatot tett a székely mondák és regék, a népszokások, szállóigék leírásával. „Orbán Balács múlhatatlan érdeme, hogy egyszerre mutatta föl a székelység földrajzát, történelmét, néprajzát, fölmutatta a szabadságszeretet hagyományát és az együvétartozás érzését.” (Markó Béla). Orbán Balázs már műve előszavában kimondta: „… minden e hazában lakó nemzetiség iránt tisztelet és testvériség tölti el lelkemet.” Jókai Mór A Székelyföld leírását öt legbecsesebb könyve közé sorolta, s forrásként használta föl több regényéhez, többek között a Bálványosvár címűhöz. Orbán Balázs 1888-ban A székelyek származásáról és intézményeiről című munkáját jelentette meg. Orbán Balázs Budapesten halt meg, kívánságára hamvait Erdélyben temették el, Udvarhely mellett, a Szejke-fürdői domboldalon van a síremléke, 1969-ben leplezték le. A hozzá vezető úton székely kapuk állnak őrt, ezek egyikét még maga Orbán Balázs készítette 1888-ben.

Málnási Ferenc

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.