Irodalmi bölcsőink Hargita megyében 4.

88

Csíkszentdomokos, Szentdomokos
(Sândominic)

Márton Áron (1896–1980), hitszónok, egyházi és neveléstudományi író, Erdély római katolikus püspöke. Gyulafehérváron végezte a teológiát, udvari káplán, egyetemi lelkész Kolozsváron, 1939-ben szentelték püspökké a kolozsvári Szent Mihály-templomban. György Lajossal együtt szerkesztette az Erdélyi Iskola című oktatásügyi és népnevelő szakfolyóiratot. Pedagógiai elve a „kiszélesített iskola”, ahol a családi nevelésből kiindulva a gyakorlattal való ismerkedés módszerei is helyet kapnak. A Hitel hasábjain fellépett a fenyegető háborús törvények ellen, később szent beszédében elítélte a zsidók deportálását. Felemelte szavát a hatalmi túlkapások, a vak bosszú ellen. Egyháza és személye ellen hamis vádak alapján pert indítottak, és életfogytiglani kényszermunkára ítélték több társával együtt. Szabadulása után is házi őrizetben tartották, ezután következtek bérmaútjai, prédikációk, pásztorlevelek és pasztorális látogatások, melyek az emberi méltóság tiszteletének irodalomtörténeti jelentőségű dokumentumai. Életrajzírója, Domokos Pál Péter Rendületlenül című könyvében Erdély történelmi nagyjai közé sorolta: „Kivételesen nehéz időkben került magas méltóságába, megpróbáltatás, meghurcolás lett osztályrésze. Püspöksége idején tizenhat esztendőt töltött tömlöcben és házi őrizetben, s mégis, az elzártságból, elszigeteltségből is sugárzó erővel hatott szilárdsága, tántoríthatatlan hite. Nevével eggyévált emberi és egyházfői nagyság tartást és erőt adott és ad máig minden magyar embernek.”

Kurkó Gyárfás (1909–1983), regényíró, publicista, a MADOSZ országos elnöke, majd illegálisan folytatta tevékenységét, Népi Találkozót szervezett. 1944 után a szervezet Magyar Népi Szövetség (MNSZ) néven kiszélesült, újra országos elnökké választották. Gaál Gábor biztatására fogott hozzá önéletrajzi regényéhez: Nehéz kenyér (1949), amely a csíki falusi szegénység életének hiteles rajza, s melyet később Méliusz József bevezető tanulmányában Bözödi György Székely bánja című munkájának irodalmi vetületeként népi realizmusa miatt értékelt. Koholt vádak alapján és többekkel együtt tömlöcbe zárták, tizenöt év után szabadult, rehabilitálták. Mint MNSZ-politikus 1944 őszén alapítója volt a Népi Egység című brassói napilapnak, 1947-ig felelős szerkesztőjeként jegyzett. Közvetlen agitatorikus stílusán érezni a székely népnyelv ízeit.

Csíkszentgyörgy, Szentgyörgy
(Ciucsângeorgiu)

Illyés András (1637?–1712), katolikus egyházi író, a hazai barokk egyházi irodalom egyéni hangú, termékeny képviselője. A keresztényi életnek példája és tüköre 1–5 (1682–1683) című művét olasz forrásokból állította össze. Ez ihlette Móra Ferencet az Aranykoporsó megírására. Megrövidített ige (1691–96) címen egyházi beszédeit öt kötetben jelentette meg.

Illyés István (1650?–1714?), katolikus egyházi író, esztergomi kanonok, címzetes püspök. Jelentős alkotása a Soltári énekek és halottas énekek (1693) című egyházi énekeskönyve.

Csíkszentkirály, Szentkirály
(Sâncrăieni)

Boros János (XVII. sz. eleje?), krónikaszerző, az 1595–1619 évek közötti erdélyi eseményekről írt, mozaikszerű feljegyzéseihez 8 oklevelet fűzött.

Lestyán Mózes (1720–1774?), iskoladráma-fordító. Egyháztörténeti életrajzokat is fordított, többek között Loyolai Szent Ignác életét (1763).
Mártonffy József (1746–1815), író. Számos színdarabja maradt kéziratban. Verseket is írt.

Simon Jukundián (1813–1894), zenei író, 1869-ben adta ki először Énekesköny-
vét, melynek a Kájoni János-féle Cantionale volt az alapja. Ebben mintegy 97, a nép ajkáról gyűjtött éneket közölt.

 

 

 

 

 

Albert Vilmos (1886–1971), pedagógiai szakíró, latin–magyar szakos tanár, a csíkszeredai főgimnázium tanára. Munkatársa a Csíki Lapok, Erdélyi Tudósító című folyóiratoknak. A magyar nyelv és irodalom tanításának szempontjai című tanulmányát az Erdélyi Iskola 1939-ben közölte.

Csíkszentlélek, Szentlélek
(Leliceni)

Bocskor János, életrajzi adatai ismeretlenek, 170 levélből álló énekeskönyvében neve és az énekszövegek leírásának éve olvasható, az énekeket Csíkszentléleken írta 1716–1739 között.

Csíkszentmárton, Szentmárton
(Sânmartin)

Albert István (1893–?), újságíró, novellista, a csíkszeredai főgimnázium Tavasz című folyóiratának diákszerkesztője, közigazgatási diplomát szerzett. A Csíki Néplap belső munkatársa, cikkei, tudósításai a Szatmári Újság, Keleti Újság, Ellenzék hasábjain jelentek meg. Riportokat közölt a Székelyföld falvairól.

Csíkszereda
(Miercurea Ciuc, Szeklerburg)

A környék, bár zord éghajlatú, már a bronz- és vaskor óta lakott. A székely székek megállapításakor Csíkszék székhelye lett. A XV. században városi rangot kapott, 1879-től Csík megye, ma Hargita megye székhelye. Irodalmi-művészeti hagyományai a ma már közigazgatásilag bekebelezett Csíksomlyóhoz kapcsolódnak, ahol már a XVII. század közepén középfokú iskola, az 1670-es évektől pedig könyvnyomda is működött, ennek alapítója Johannes Caioni/Kájoni János, a ferences barátok évkönyvírója, itt nyomatta ki „Cassai András által, 1676-ban” Cantionale Catholicum című 535 magyar és 205 latin éneket tartalmazó egyházi énekgyűjteményét. Somlyó az erdélyi iskolai színjátszásnak is gócpontja volt, 1721-ből maradt ránk a legrégibb csíksomlyói iskoladráma-töredék. 1881-ben indult meg az első helyi lap, a Székelyföld, 1882-ben létesült az első világi nyomda, 1889–1944 között jelent meg a Csíki Lapok, társadalmi, politikai, társadalmi hetilap (Vákár Lajos tulajdonában, Élthes Gyula, Vékás Lajos, Részegh Viktor szerkesztésében). A 20-as években létesült a Magyar Ház, majd a Csíki Székely Múzeum és Kultúregyesület. 1926-ban Dacia néven román és magyar nyelvű „független kritikai, társadalmi és kulturális hetilap” indult, Viteliu Banutiu szerkesztésében román nyelvű tárca- és magyar irodalmi rovattal. 1944 után művelődési ház, könyvtár létesült, majd János Pál igazgatása alatt a Mikó-várban megyei múzeum rendezkedett be. 1968-ban Informația Harghitei és Hargita címen napilap indult, irodalmi atmoszférát teremtve. Rendszeresen megjelent a Hargita Kalendárium is. Nagy Imre festőművész lakóháza mellett megnyílt a galéria. A Művelődési Házban Tamási Áron Irodalmi Kör és román testvérszervezete, a Luceafărul működött. Csíkszeredában született:

Földes Zoltán (1884–?), költő, író. Ismertebb művei: Versek (1906), Harc és béke (1915), Gyermekek köszöntőkönyve (1923).

Nagy Borbála (1904–1994), író, történelmi témájú drámákat, regényeket írt.
Málnási Ferenc

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.