Indiai kultúrsokk 63. – Vezeklés és vigasz

48

Gandhi életének egyik sokat emlegetett vonása, hogy a vallása parancsainak és életfilozófiája szellemében 1906-ban, már négy gyermek apjaként önmegtartóztatási fogadalmat tett. Az önmegtartóztató életmód egyrészt energiatakarékosság – mert a szex energiát von el! –, másrészt az önfegyelem fejlesztése. A brahmacsarja (önmegtartóztatás) betartásával ráeszmél ugyanakkor a brahman mibenlétére, mely eszerint a test, az értelem és a lélek oltalmazója. Így lesz lassacskán nemcsak vezeklés, hanem vigasz és öröm forrása is. Az étrendjét is megváltoztatta, vegetáriánussá lett, hisz az önmegtartóztatás a mindenféle étvágy megzabolázását jelenti.
1915-ben visszatért családjával együtt Indiába. Rövidesen abbahagyta az ügyvédi praktizálást, és teljes egészében a függetlenségi mozgalom szolgálatába állt. Röviddel ezután az Indiai Nemzeti Kongresszus élére került (miután Tilak, a nagy kaliberű politikus meghalt). Ez máig a legnagyobb indiai párt. 1920 augusztusában saját képviselettel megalkotta Egész India Nemzeti Kongresszusát, az államot az államban, és a passzív ellenállás első megnyilvánulásaként egyszerűen mindenhonnan kivonultak, illetve munkahelyükön nem jelentek meg a hinduk, és bojkottálták az angol árukat. Megfogalmazták a követeléseiket. Az angolok ellenben nem tárgyaltak, hanem megtorolták az akciót, mire zavargások és harcok kezdődtek. Ezt Gandhi már elítélte, nem fogadta el a tömeg erőszakját. Ő „csak” engedetlenségre buzdított. Többször elítélték, börtönbe került, majd éhségsztrájkot folytatott a hindu-muzulmán egység helyreállításáért, vezette népét a sokat vitatott békés úton egészen 1947-ig, az ország felszabadulásáig, amelyet csak néhány hónappal élt túl, mert 1948. január 30-án meggyilkolták.
Gandhi életének és világfelfogásának egyik megfogalmazása, melyre ő maga hivatkozik az önéletírásában, a Bhagavad-Gítából, a legszentebb szanszkrit védikus írásból való:

„Jobb tenned a saját dolgod
rosszul, mint jól a másokét.
S jobb halnod a magad harcán –
Mások törvénye rád veszély.”

Úgy gondolom, legalább ennyit el kellett mondanom Gandhi életéről és személyiségéről egy útirajz keretén belül is, ugyanis India nem lenne olyan, amilyen az ő léte és egykori tevékenysége nélkül.
Delhi tömény élményei után még egy finom és bőséges vacsora várt ránk, majd a csomagjaink ellenőrzése, következő műsorszámunk már a hazarepülés volt.
Élmények, meglepetések azonban még vártak ránk. Akkor derült ki, hogy Münchenben, ahova éreznünk kellett volna, sztrájkolnak a reptéri alkalmazottak. Az iroda azonban rendkívül operatívan és szerencsésen más megoldást talált, és szerencsére helyek is voltak egy másik járatra, így a jegyeket is megvásárolta és elküldte őket Delhibe – íme, az internetes világ áldásai! Az új menetrendű, kissé kalandosra sikeredett hazatérésünk első állomása Frankfurt volt, ahol volt időnk megtalálni a megfelelő beszállókaput, ahonnan aztán Bécsbe repültünk. Onnan, miután megtaláltuk csomagjainkat, a Lufthansa társaság – az ő emberei sztrájkoltak – biztosította autóbusszal vittek minket Budapestre, a Liszt Ferenc repülőtérre.
Delhiben a változás következtében még a várakozási időnk is lerövidült vagy másfél órával. A szokásos beszállási procedúrán estünk át, kissé fáradtan már, telítődve a különlegesség és idegenség, a nyomor és szokatlan színek, meg a túlzott csillogás furcsa keverékével, amely időnként vonzott, de lényegében elriasztott.
A hosszú repülőúton volt időm valamiféle mérleget is megvonni, az elsőt, amely az idő múlásával nem sokat, de valamicskét mégis módosult.
A társammal tízes listát állítottunk össze arról, hogyan jellemeznénk Indiát a több mint kéthetes, még teljesen friss tapasztalatok alapján. Az én felsorolásom így nézett ki: nyomor; piszok; színes szári; a kenotáfiumok különleges, a többi épületet felülmúló szépsége; egyforma templomok; lerázhatatlan, agresszív árusok; az intimitás hiánya; más, a miénktől eltérő időérzékelés; tőlünk idegen életritmus; túldíszítettség, amely valószínűleg a szinte csak elemi ösztönökre redukált életet hivatott kompenzálni.

Albert Ildikó

Indiai utcakép
Indiai utcakép
Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.