Indiai kultúrsokk 61. – Gandhi, lépésről lépésre

42

Mahatma Gandhi önéletrajza érdekes, és sok szempontból meglepő írás. Alcíme: Az igazsággal való próbálkozásaim története, és szerzője meg is valósítja az ezzel bejelentett elképzelését. Nagyon őszintén, aprólékosan követi életének meghatározó momentumait, gondolkodása fejlődésének fontos lépéseit és eszméinek valós történetét. Mindez, azaz egy ember lelki fejlődése és a mindennapjainak megismerése, különösen, ha ez az ember egy híres, nemzetközi tekintélyt szerzett egyéniség, aki egy gondolkodási rendszert is megalkotott, ráadásul népe életét és történelmét is jelentősen befolyásolta, már önmagában izgalmas lehetőség. És Gandhi személyiségének alakulása valóban nem közönséges történet nem kevés mazsolával. A nagy meglepetést azonban számomra személyisége naivitása és végtelen egyszerűsége jelentette. Be kell vallanom, hogy egy nagyon magas szintű, filozofikus, esetleg unalmas, sok-sok eszmefuttatást és oktatást tartalmazó műre vártam. Ehelyett kiderült, hogy alapjában véve egy nagyon egyszerű, bár motivációiban néha eléggé körmönfont ember könyvét tartom a kezemben, aki úgy jutott el oda, ahova, hogy közben megőrizte magában a gyermeki rácsodálkozás képességét a világra. Az önéletrajz megírásának indoklásában ott van, hogy „szándéka” elbeszélni ama számtalan alkalmat, midőn próbát tett az Igazsággal. Mert: „amit szeretnék elérni, amire e harminc év alatt törekedtem és vágyakoztam, az nem egyéb, mint az önmegismerés, mint az, hogy szemtől szembe láthassam Istent, hogy eljussak a móksa állapotába”. Tulajdonképpen ez minden hindu vágya, a móksa lévén, mint már máshol kifejtettem, a karmától és egyáltalán a tárgyi világ vonzalmától megszabadult emberi állapot. Amire ellenben külön szeretném felhívni a figyelmet, az az egyenlőségjel, amelyet az önmegismerés és az Istenhez való eljutás közé tesz. Elgondolkodtató megállapítás.
Gandhi ugyanakkor – mint már előbb említettem – nagy pedagógus is volt, amit másképp ugyan, de eléggé egyértelműen maga is megfogalmazott: „mivel mindig is úgy hittem, hogy ami egy ember számára lehetséges, az mindenki számára lehetséges, ezért tapasztalataimat soha nem titkoltam, hanem mindig feltártam mások előtt, s nem hiszem, hogy ez a tény levonna szellemi értékükből”. Tulajdonképpen ez az alapállás motiválja önéletrajzának megírásakor is.
A Mahatma 1869-ben született Porbandarban egy banija kasztbeli – azaz kereskedő – családban, a dzsaina vallás követőjeként. Vallásos, mélyen vallásos édesanyja volt, aki mindennap elment a hávélibe, a Visnu-hívők templomába, mint ez rendszerint lenni szokott arrafele, és talán mifelénk is.
Az apja bár iskolázatlan kereskedő volt, meg a vallási tanokban is járatlan, mégis a miniszter tanácsadójaként működött, ami sok mindent elmond az ország állapotáról. Illetve ez a jelenség a magyarázata India számtalan problémájának.
Nem jó tanuló, gyakran írja le, hogy ezt vagy azt nem értett meg az iskolában. Nagyon félénk gyerek volt, és ebből sokat sokféleképp megőrzött később is. Már iskoláskorában felfedezte, illetve gyökeret vert benne az a meggyőződés, hogy a dolgok alapja az erkölcs, és minden erkölcs lényege az igazság.
Tizenhárom évesen nősítik meg, bátyjával és unokafivérével együtt, hogy kevesebb legyen a költség, mert egy házassági ceremónia igen nagy anyagi teher, néha tönkreteszi a szülőket, hisz felélik tartalékaikat a pompás szertartás érdekében. Felesége vele egyidős, analfabéta, zárkózott, aki sosem akart tanulni semmit. De mellette állt 66 éven keresztül, mert ez is a házasság alaptörvénye arrafelé: a feltétlen hűség. Házasságában – saját bevallása szerint – már első pillanattól igen lelkesen kezdte űzni a szexet.
Tizennyolc évesen érettségizett, utána Londonba ment egyetemre, ahol még egyszer leérettségizett, és ahol bátyja támogatta, az indiai családi hagyományoknak megfelelően. Az apjuk ugyanis közben meghalt. Ügyvéd lett, ellenben gyakorlati tudás nélkül, és közben felismerte azt is, milyen iszonyúan műveletlen! És kapcsolatteremtésre sem alkalmas: „én mindig kudarcot vallottam, ha bensőséges barátságot akartam teremteni valakivel”.

Albert Ildikó

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.