Így is lehet, úgy is lehet

24

Szeptember elején végre megjelent az új magyar helyesírási szabályzat. Az első szabályzat, amelyet „a’ magyar tudós Társaság” megbízásából Toldy Ferenc és Vörösmarty Mihály készítettek, 1832-ben látott napvilágot. Azóta ez év szeptemberéig 11 kiadást ért meg szabályzatunk, most pedig a 12.-et vehetjük kézbe. Az 1884-es szabályzat felülvizsgálatára, módosítására természetesen szükség volt, hiszen – ahogy az ELŐSZÓ-ban olvassuk – „folyton változik maga a nyelv és részben a nyelvről való felfogásunk. Időről időre (húsz-harminc évenként) szükség van a mindenkori szabályzat módosítására, a nyelv változásaihoz való hozzáigazítására.”
Természetesen a módosítás nem lehet olyan nagymérvű, hogy az átlagos műveltségű ember korábbi helyesírási ismereteit megzavarja. Azt mondhatjuk, hogy ez a szabályzat nem tér el alapjaiban az előzőtől. A legfontosabb szabályok ma is érvényesek. Vannak persze lényeges változások is. Ezekre most nem térek ki részletesen. Szólok azonban arról, hogy elég sok azoknak a szavaknak a száma, amelyekben a két-, sőt a háromféle írásmód is szabályos. Ezek legtöbbje az idegen eredetű és néhány régi szavunkra vonatkozik Mindenekelőtt érdemes idézni a szabályzatok idevonatkozó pontjait. Nézzük előbb a 11. kiadásból a 203.-at. Íme: „A latin betűs írású nyelvekből átvett és közkeletűvé vált köznyelvi és szakmai idegen szavakat általában magyarosan írjuk, azaz szokásos kiejtésüket a magyar hangjelölés szabályai szerint tükröztetjük”. Bár a példák között nem szerepel a dzsessz, a szótári részben a szó után a 203. szabálypont szerepel. Szó szerint ugyanígy találjuk meg a 12. kiadás ugyancsak 203. pontjában. Ennek ellenére az új kiadásban az első helyen szereplő dzsessz mellett a ma már nemigen használatos jazz is megtalálható. Tehát írhatjuk így is, úgy is. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a szótári részben e-mail mellett szerepel a kiejtésnek megfelelő ímél is. Megvallom, én már régen ez utóbbit használom. E szóval kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy már évekkel ezelőtt megszülettek magyar megfelelői, a drótposta és a villámposta, ezek azonban nem váltak közkeletűvé. Az ímél „szentesítésével” ha már a szó nem is magyar, legalább a kiejtés szerinti helyesírással egyszerűsödött a nyelvhasználat.
Jónak tartom, hogy a pészméker és a pecameker korrelációban az előbbi áll az első helyen. Kár, hogy a spartakiád megelőzi a szpartakiádot, jelezve, hogy az utóbbi szóalak egyelőre még ritkább. Én inkább az ellenkezőjét tapasztaltam.
Azzal meg végképp nem értek egyet, hogy a spray, spré meg a szpré szóalakokat egyaránt helyesnek tartja a új szabályzat. Talán a második szóalak lenne ajánlatos. mert a nyelvhasználók többsége így ejti.
Szándékosan nem szólok a h végű szavak és a keltezéssel kapcsolatos újdonságról, hiszen erről már kifejtettem véleményemet.
A szótár öt oldalon mutatja be azokat a szavakat, amelyeknek megváltozott a helyesírása. Felsorolásukra természetesen itt nincs hely, de nem is tartom szükségesnek, hiszen mindenki hozzáférhet. Ezúttal csupán a „vagy-vagy helyesírás”-sal kapcsolatban tettem néhány – lehet, hogy szubjektív – megjegyzést.

Dóra Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.