Igényesség és alázat

54

Mózes Attila Válogatt novellák című kötete a hetvenedik a Székely Könyvtár sorozatban. A nemzedékének egyik legkiválóbb írójának tekintett szerző kötetét György Attila ismerteti.

Sokan és sokszor mondták már: az olvasás tulajdonképpen utazás. Közhelynek számít, ezért igaz. De ugyanígy lehet utazás belső, egzotikus tájakra vagy éppen a szomszédos szoba gardróbszekrényébe, emlékeink kiszínezett mélyére egy kiadós beszélgetés is a megfelelő emberrel.
Mózes Attilát olvasva beszélgetünk, vitázunk közben, és utazunk – egy hullámhosszon. Mintha valami régivágású úriemberrel utaznánk, aki a maga rigolyáival, szigorával, a hétköznapi tragédiák között is fel-felcsillanó szelíd humorával elgondolkodtat, vitára késztet, társ, esendő és bölcs ember.
„Megboldogult úrfi­korom­ban” – kezdte gyakran meséit Mózes Attila egy pohár akármi mellett. És ő valóban úr volt, a maga szerény, bár néha szinte dzsentris-excentrikus módján: nemcsak életvitele, hanem írási által is. Másként nem is lehet.
Íróként is megmaradt benne a valamikori tőrvívó: novelláiban, kisregényeiben
a legváratlanabb pillanatokban és helyzetekben tud bevinni egy-egy elegáns szúrást, vágást, amitől egy pillanatig eláll a lélegzet, de utána alázattal köszönjük meg ezt a Mesternek.
Szigorú próza a Mózes Attiláé: elsősorban önmaga felé szigorú. Olvasóját szinte kötelezi a jóleső alázatra. Esendő emberekről ír, esendő városokról, esendő életekről: néha szigorúan, de mindig megértően.
Igényesség és alázat: talán így határoznám meg Mózes Attila mottóját. Lehet, ő ezzel nem értene egyet. Legyintene: hülyeség, fiam.
Az viszont valószínű, hogy Mózes Attilából sosem lesz a szó hagyományos értelmében vett klasszikus. Azért nem, mert ő a mindenkori kortárs, mindannyiunké. Megértjük egymást mi, bársonytalpú leopárdokként osonva az irodalmi prérin, néha elmosolyodunk, látjuk egymást a füstkorom mögött, megéltük a Gonosz színeváltozásait – és kis szerencsével megérjük a vénasszonyok nyarát is.
És mindig lesz ahová visszatérnie mívesen hullámzó, néha áradó történeteinek. Hiszem, nemcsak régi, hanem új medre is lesz mindenkor Mózes Attila írásainak.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.