Időzavar a startvonalnál

Egy hónapot szánnának az új köznyugdíjtörvényre

120

A múlt kedden igen magabiztosan jelentette be Liviu Dragnea, hogy az új köznyugdíjtörvény elfogadására legkésőbb október 2-ig sor kerül. Azt nem tudni, hogy kinek a nevében beszélt, de arra is utalt, hogy őt Viorica Dãncila arról biztosította: augusztus végéig a köznyugdíjtörvény tervezete „kikerül a kormánytól”, mindebben csak az furcsállandó, hogy a megyei nyugdíjpénztáraknak a törvénytervezettel kapcsolatos esetleges javaslataikat, észrevételeiket augusztus 31-gyel bezárólag kell eljuttatniuk a munkaügyi minisztériumba. Egyébként a törvénytervezet közzétételétől három hét telt el, de érdekes módon annak kapcsán nemigen érződött „közvita”, és ugyancsak kevés szakértői értékelés, vélemény látott napvilágot. Ezekből tallóznánk…

Bogdan Hossu, a Cartel Alfa Szakszervezeti Konföderáció elnöke már a törvénytervezet nyilvánosságra hozatala előtt azt rosszallotta, hogy a munkaügyi tárca arról velük nem egyeztetett, márpedig a szakszervezetek azok, amelyek a legtekintélyesebb képviselői a hozzájárulás-fizető személyeknek, azaz az alkalmazottaknak. Meglátása szerint ugyan örvendetesnek tűnik, hogy a három vagy annál több gyereket szülő és felnevelő munkavállaló anyák korkedvezményben részesülnek, de amennyiben azt igényelni fogják, akkor akár rosszul is járhatnak, mert nyugdíjuk kvantuma zsugorodhat. Ennek elkerülése végett indokoltnak látná bizonyos kompenzációs rendszer bevezetését ezen személyek számára. Továbbá nehezményezte azt is, hogy amennyiben ezentúl a nyugdíjpont értékének az indexálására csak az inflációs ráta függvényében kerül sor, akkor a bérek növekedése, illetve a nyugdíjak növekedése közötti arányeltolódás erőteljesen fokozódni fog. Ennek csakis úgy lehetne elejét venni, ha a törvényben továbbra is szerepelne mint kiigazítási tényező az országos átlagos bruttó bér átlagos növekedési aránya.
A fővárosi Gazdaságtudományi Akadémia (ASE) két egyetemi tanára és neves gazdasági elemzője, Adrian Mitroi és Cristian Păun (ez utóbbi egyébként a Román Gazdasági Társaság elnöke is) szerint a törvény majdani gyakorlatba ültetése során lehetnek problémák, gondok. Adrian Mitroi szerint egy korszerű társadalomnak vállalnia kell azt is, hogy megfelelő életszínvonalat biztosítson a nyugdíjasok számára is, s ez úgy értendő, hogy azok, akik hosszabb ideig és nagyobb összegekkel járultak hozzá a társadalombiztosítási költségvetéshez, nagyobb nyugdíjban részesülhessenek, s kisebben azok, akik kevesebbet tettek le a nyugdíjpénztár asztalára és rövidebb ideig. Szerinte nyugdíjazásukat követően a két különböző kategória között továbbra is meg kell mutatkozzon az életszínvonal közötti különbség, úgyszintén egy gazdaság normális növekedése közepette a nyugdíjaknak is növekedniük kell a bérek növekedésével egyidejűleg. Ez az álláspont tulajdonképpen nem jelent egyebet, mint annak a nyomatékolását, hogy a nyugdíjrendszer esetében a társadalmi szolidaritás elve nem kerekedhet a hozzájárulás „nagyságrendje” elve fölé.

Amit nemigen tudni…
Egyes szakértők szerint ami aggodalmasnak bizonyulhat, az az, hogy miképpen teremtődik elő az anyagi fedezet a megemelkedő nyugdíjak folyósítására. A törvénytervezet becslései szerint a 2022-es esztendőben az államnak pótlólagosan 15 milliárd lejjel kell hozzájárulnia a nyugdíjalaphoz, ez az érték azonos a 2016-os esztendei szubvencionálás volumenével (amúgy az idei előirányozott szubvenció, amint arra már tegnapi lapszámunkban is utaltunk, 7,4 milliárd lej, s a legfrissebb számítások szerint az állítólag nem lesz elégséges az esztendő végéig).
Ugyanakkor az erre az esztendőre beütemezett, a társadalombiztosítási hozzájárulásból származó 58,9 milliárd lejjel szemben 2022-ben 99,7 milliárd lejre számítanak. Ez a bevételgyarapodás egyrészt a bruttó bér megemelkedése számlájára írandó, lévén, hogy az előirányzatok szerint az idei 4527 lejes havi átlagos bruttó bérrel szemben annak értéke 2022-ben eléri az 5737 lejt. Arra is számítanak, hogy ugyanabban az esztendőben az alkalmazottak száma akár 5,9 millió is lehet a jelenlegi mintegy 5,1 millió lejjel szemben.
Ezek hozzávetőleges számadatok, s tulajdonképpen nem is szerepelnek a törvénytervezetben, lévén, hogy annak 67 oldala egyikén sincs utalás a társadalombiztosítási költségvetés szükségleteire a 2021-es vagy 2022-es esztendőkben. Egyes becslések szerint a társadalombiztosítási költségvetés elérheti a 140 milliárd lejt, holott a munkaügyi minisztérium előirányzatai szerint az 115 milliárd lejt fog kitenni. (Minden félreértés elkerülése végett megemlítenénk, hogy a társadalombiztosítási költségvetésnek csak egy bizonyos hányadát képezi az úgynevezett nyugdíjköltségvetés.) Ugyancsak a becslések szerint a szóban forgó költségvetés hiánya akár a 40 milliárd lejt is elérheti, míg Olga Vasilescu munkaügyi miniszter előzetes számításai szerint az csak 15 milliárd lej lesz. „A nyugdíjak megduplázódása nem lehetséges a strukturális költségvetési hiány megemelkedése nélkül. Máris túlléptük az Európai Unió által megengedett GDP-arányos egy százalékot” – vélekedik Cristian Păun (a felvételen). Utaltunk arra, hogy az alkalmazottak, tehát a hozzájárulás-fizetők számának a megemelkedését is szem előtt tartja a szaktárca, illetve a kormány. E tekintetben azonban továbbra is zűrzavaros a kép, illetve nincsenek pontos számadatok arra vonatkozóan, hogy hányan is fizetnek társadalombiztosítási hozzájárulást a társadalombiztosítási költségvetés „javára”. A munkaügy nyilvántartásai szerint például a múlt esztendő végén 6,28 millió munkaszerződés volt bejegyeztetve, abból 5,8 millió meghatározatlan időre, és mintegy 470 ezer meghatározott időre. A szóban forgó szerződésekből 5,52 millió vonatkozott aktivitásban lévő alkalmazottakra. Azonban a munkaügy adatbázisában (Revisal) nincsenek belefoglaltatva a köztisztviselők és egyes fegyveres, illetve nemzetbiztonsági szervek személyzetei. (Amúgy ez utóbbiaknak saját nyugdíjrendszerük van, s következésképpen rájuk nem is vonatkoznak sem a jelenlegi, sem a majdani munkaügyi törvény előírásai.)
Az egyik legilletékesebb, Ionuț Dumitru, a Költségvetési Tanács elnöke szerint alig három év leforgása alatt a nyugdíjakkal kapcsolatos költségek megkétszerezése gazdasági szempontból nem fenntartható. „Papíron nőhetnek a jövedelmek, a bérek, a nyugdíjak és bármi más, de arra nem jelent fedezetet a gazdasági teljesítmény, tehát csak névleges értéken lesz növekedés” – így Dumitru. Megjegyezte azt is, hogy jelenlegi szinten számolva a GDP-nek 13%-a fizetendő majd nyugdíjra, ami azt is jelenti, hogy az állami bevételek közel 50%-a. Bár tévedne a neves szakértő, és meglátásai ne igazolódnának be…

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.