„Idegtépő” kormányrendeletek

68

A múlt hétfőn, s majd csütörtökön újabb köve(ke)t dobott az államelnök a közte és a kormánypárt, illetve a kormány közti vita/viszály ugyancsak hullámzó vizébe. Azzal pedig újabb hullámokat vert, lévén, hogy viszonylag kényes és hosszú évek óta vitatott ügyet vett újólag célba, nevezetesen a kormány jogalkotási lehetőségét, amelyet egyébként az Alkotmány is biztosít a kormány számára. Ugyanakkor azonban ezzel az Alkotmány adta lehetőséggel az elmúlt több mint két évtized során majd’ mindegyik kormány úgymond visszaélt, akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy mindennapos gyakorlattá tette azt, ami elméletileg nemigen lehetne az.
Igen, mert ami sok, az sok… Ez esetben mit is „sokallt” meg Klaus Johannis? A szóban forgó éles hangú sajtónyilatkozatában a Szociáldemokrata Párt kormányzásának hatalmas problémáját jelentik a sürgősségi kormányrendeletek, „azok a sürgősségi kormányrendeletek, amelyeket rendszerint nem átlátható módon, az előzetes konzultálás nélkül hoznak meg, anélkül, hogy világos lenne, miért is kell sürgősségi kormányrendeletet hozniuk. Hozzáfűzte azt is, hogy feltétlenül szabályozni kellene ezeknek a sürgősségi kormányrendeleteknek a használatát, és az is világos, hogy be kell vezetni azok megtámadásának lehetőségét az Alkotmánybíróságnál.
Az államelnök igen vehemens sajtónyilatkozata még jóformán el sem hangzott, máris megfogalmazódtak pro és kontra vélemények. Mondanunk sem kell, hogy az előbbiek jobbára az ellenzéki parlamenti pártok részéről (de szép számmal akadtak pártsemleges szakjogászok és politológusok is, akik mindenekelőtt a jelenlegi kormánynak ama gyakorlatát bírálták, miszerint már-már átvette a parlament szerepkörét).
A bírálók talán okkal és joggal hangoztatják, hogy alkotmányos lehetőséggel, illetve joggal való visszaélésszerű gyakorlattal állunk szemben, amely akár alkotmányossági aggályokat is felvethet(ne).
Maradjuk az Alkotmánynál, annak 115-ös cikkelyének (4)-es bekezdése értelmében a kormány elfogadhat törvényerejű sürgősségi kormányrendeleteket, de „csak olyan különleges helyzetekben, amelyek szabályozását nem lehetséges elhalasztani, kötelezve lévén annak tartalmában megindokolni a sürgősséget”. Országunk égtáján már-már a rendkívüli vált rendszeressé, mindennapossá, legalábbis ez olvasható ki a mindenkori kormányok, de különösképpen a szociáldemokrata kormányok gyakorlatából.
A Dăncilă-kormány például az elmúlt esztendő során összesen 114 olyan sürgősségi kormányrendeletet fogadott el, amelyek meg is jelentek és hatályba is léptek (egy kivételével) a múlt esztendő végéig. Az idei évkezdet sem „lebecsülendő” az ilyen irányú szorgoskodás tekintetében. Az első három hónap során 21 sürgősségi kormányrendeletet fogadtak el, azaz havonta hétre, s ezek szerint minden egyes kormányülésre úgy átlagban jutott több mint egy. Ami pedig a megindokolást illeti, kis túlzással azt is állíthatjuk, hogy a sürgősségi kormányrendeletek arra vonatkozó szövegrészét majdhogynem egy kaptafára húzták.
A sürgősséget esetenként megkérdőjelezi az, hogy azoknak a fránya kormányrendeleteknek a megjelentetése és a hatályba léptetése esetenként nem is olyan sürgős. Így például a március 29-én elfogadott sürgősségi kormányrendeletek között van olyan, amelyik mindmáig (azaz április 8-ig) még nem jelent meg a Hivatalos Közlönyben. És olyan is, amelyek számos előírását nem lehetett gyakorlatba ültetni, mert nem születtek meg az azok alkalmazásának módszertani normáit jóváhagyó kormányhatározatok. Ez történt a már elhíresült és igen viszontagságos három hónapot megélt 2018/114-es sürgősségi kormányrendelettel is, amelyet igen átgondolatlan, sőt mondhatni fejetlen módon hozott meg a kormány, s amelyet utólag „ki kellett pofozni” a március 29-én elfogadott, illetve megjelentetett 2019/19-es sürgősségi kormányrendelettel.
Apropó „114-es”: Dăncilă kormányfő március 4-én a parlamentben elhangzott előterjesztésében többek között azt hangoztatta a szóban forgó sürgősségi kormányrendeletnek a Fejlesztési és Beruházási Alap létrehozására vonatkozó fejezete kapcsán, hogy „az elkövetkező napokban kibocsátásra kerülnek az alkalmazás módszertani normái, amelyek tartalmazni fogják azon dokumentációt is, amely szükségeltetik az alapból történő finanszírozás végett – ilyenképpen pedig a területi-közigazgatási egységek és az egyetemek a legrövidebb időn belül benyújthatják a projekteket”. A 2018/114-es sürgősségi kormányrendelet értelmében akkortájt ez a határidő már rég lejárt, nevezetesen február 14-én. (Amúgy az a mai napig sem látott napvilágot.)
A kormánypárti vezető politikusok szerint az Alkotmány szóban forgó cikkelyét nem lehet úgy értelmezni, hogy az valamilyen korlátot is szabna a sürgősségi kormányrendeletek meghozatalának az útjába, azaz a kormány szíve joga, hogy hány ilyen típusú jogszabályt fogad el.
Mi azt mondanánk, hogy igenis „túllicitálják” a szóban forgó lehetőséget. Úgyszintén emlékeztetnénk arra is, amit 2016-ban a választásokat megnyerően hangoztatott Liviu Dragnea pártelnök, amikor azt állította, hogy lemondanak majd a „sürgősségi kormányrendeletek révén történő kormányzásról”…

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.