Idejétmúlt

220

Az írországi „papfiókával” készült New York Times-cikk nyomán újabb fejezetéhez érkezett a katolikus papok által nemzett gyermekek kálváriája. A Vatikán szóvivője, Alessandro Gisotti megerősítette, hogy léteznek nem nyilvános irányelvek arra vonatkozóan, hogy mit kell tenni, ha egy cölibátust fogadott papnak gyermeke születik. A mérvadó újság szerint ilyen beismerés először történik, és a lapnak nyilatkozó Vincent Doyle szerint ez lesz a katolikus egyház következő nagy botránya. Doyle-nak az apja pap, éveken át tartó nyomásgyakorlása során tudta meg, hogy egyházi szakszóval „felszenteltek gyermekeiként” emlegetik őket, és azóta már az általa működtetett támogató csoport weboldalának 50 ezer felhasználója van 175 országból – ennyit a száraz tényekről. Felekezetileg vegyes család gyermekeként istentiszteleteken és szentmiséken is részt vettem kisebb-nagyobb rendszerességgel, és gyermekkorom óta szembesülök azzal, hogy az „ünnepnapi” papnak a felesége és a gyermekei ott ülnek jól látható helyen, az „ünnep másodnapján prédikáló papnak” viszont felesége biztos nincs, és a hívek tudomása szerint gyermeke sem. De mindig van egy környékbeli falu, ahol a plébános „büntetésből” szolgál, mert az előző szolgálati helyén valakinek gyermeket nemzett.
A cölibátust elvileg a Biblia ihleti, ugyanaz a Biblia viszont annak ellenkezőjéről is ír. Kétezer éves hagyományt talán nem találó gyerekesnek nevezni, mégis ezt a jelzőt érzem a legközelebbinek ahhoz, amit mondani akarok. Mert gyermetegen hisz benne, hogy ezeket el lehet hallgatni. Szembe megy az emberi természettel, szembe megy a nemiséggel, kicsúfolja az ember lényegét. Egyeseknek lehet bűn, ami másoknak nem az? Akkor mégsem vagyunk egyenlők Isten színe előtt?
Egyszerűen nem látom azt a minőségbeli vagy bármiféle különbséget, ami a római katolikus egyház javára szólna a protestánsokkal szemben, és kiindulópontja a cölibátus lenne. Nem akarom annak a látszatát kelteni, hogy „drukkolok” ennek a Doyle által vizionált botránynak, de katolikus berkekből is egyre többször hallom, hogy a cölibátussal lábon lövi magát az egyház. Talán egy botrány közelebb viszi a Vatikánt egy olyan előírás hatályon kívül helyezéséhez, amelyet emberileg nincs, amiért betartani.

Kovács Hont Imre

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.