Húzd meg, ereszd meg…

33

Aki folyamatosan és behatóan nyomon követi a kormány, a pénzügyminisztérium költségvetési- fiskalitási jogszabályozási ténykedését, olyan ellentmondásos helyzettel szembesül, amit nemigen lehet megmagyarázni, illetve megérteni. (Esetenként ez vonatkoztatható a parlament által elfogadott egyes ilyen jellegű szóban forgó vonatkozású törvényekre is.) Túl azon, hogy lépten-nyomon tetten érhető a kiszámíthatatlanság, a következetlenség megmutatkozik az ellentmondásos gyakorlatban is, nevezetesen az, hogy hol megszorítások kerülnek napirendre, hol pedig a „fellazítások”. A jelek szerint a „húzd meg, ereszd meg”-elv látszik érvényesülni. Próbáljuk meg alátámasztani meglátásunkat. Számos területi-közigazgatási egység folyamatosan arról panaszkodik, hogy a kormány a költségvetési alapok elosztása, illetve visszaosztása tekintetében túlontúl szűkmarkú, méltánytalanul jár el, s ezt az álláspontot osztja a közintézmények jelentős hányada is (legutóbb, és nem először, a megyei gyermekvédelmi és szociális gondozási vezérigazgatóságok, valamint az iskolás sportklubok). A kormány pedig úgymond magukra hagyta azokat (legalábbis jó néhány esetben), s különböző jogszabályozások révén arra ösztönzi/készteti őket, hogy kölcsönfelvétel révén oldják meg anyagi gondjaikat. Ez is egy megoldás, de kockázatosnak bizonyulhat, s a törlesztés a későbbiek során újabb és még nagyobb problémákat is okozhat. Ugyanakkor azonban szinte érthetetlen módon menet közben a szorosra húzott nadrágszíjat fellazítja, ahogy az történt a minap egyes központi közigazgatási intézmények esetében, a 2018/93-as sürgősségi kormányrendelet révén bizonyos költségek eszközlését számukra engedélyezték. A hivatalos adatok szerint is a költségvetésnek az áfából származó bevételei mérséklődtek, ennek ellenére a kormány úgy döntött, hogy november 1-től a vendéglátóipar (de nem csak) egyes szegmenseiben az áfakulcsot 19%-ról 9%-ra csökkentik. Ezzel nem is lenne semmi baj, de akkor miért volt szükség annak idején megszigorító intézkedésekre, olyanokra, amelyek révén vagy növekedhetnének a költségvetés bevételei vagy csökkenhetnének annak kiadásai. Más: a pénzügyminiszter nemrégiben bizonyos amnesztia jellegű fiskalitási intézkedések bevezetését helyezte kilátásba, ugyanakkor az ANAF-ot elmarasztalta, hogy nem tesz meg mindent egyes adótartozások behajtása érdekében. Ez utóbbi, amikor lépett a szórakoztatóiparban az adóelkerülés ellen, még a kormánykoalíció részéről is bizonyos értelemben rosszallást váltott ki. Lehet, hogy kicsinyes ügynek tartják ezt a „bizniszt”, de óvatos becslések szerint is több mint 1 milliárd lejes „üzletről” van szó, s az is bebizonyosodott, hogy számos showman előszeretettel és nagy ívben szokta kikerülni adóbevallási kötelezettségét. De ha már az áfáról esett szó, hadd utaljunk arra is, hogy az Európai Bizottságnak egy minapi jelentése szerint Romániában az áfabegyűjtési hiány növekvő tendenciát mutat, elérve a 35,88%-ot. (Ez a deficit az a különbség, ami az inkasszálási lehetőség és a tényleges inkasszó közti.) E tekintetben uniós viszonylatban is Románia találtatik a legrosszabb helyzetben. Amúgy a szóban forgó deficit uniós átlaga 12% körül van, s annak a tendenciája kedvező irányú, azaz csökkenő. A Világbank még 2013-ban 90 millió dollárt biztosított az ANAF rendszerének a digitalizálására, azaz a romániai fiskalitási rendszer korszerűsítésére, de abból eddigelé 19,8 millió dollárt sikerült felhasználni. Márpedig a szóban forgó korszerűsítésnek meg lehet a maga szerepe az áfából származó költségvetési bevételek gyarapításában. Ilyen összefüggésben utalhatunk arra is, hogy az új típusú fiskális pénztárgépek bevezetése ugyancsak elnapolódott, s ebben mindenekelőtt a pénzügyminisztérium és az ANAF a ludas. Más országokban a digitalizálás igen látványos eredményekkel járt: Lengyelországban egyetlen év leforgása alatt 30%-kal növekedtek az áfából származó bevételek, Magyarországon pedig mintegy 270 ezer cég van rákapcsolva az adóhatóság (a NAV) online rendszerére, s ez meg is látszik a költségvetési bevételek alakulásán, illetve az áfacsalások csökkenésében. Európa-szerte kifinomult és széleskörű módszerek révén veszik elejét az ilyen-olyan trükköknek, szinte ellehetetlenítve a számlázás nélküli árukibocsátást. Magyarországon például gyakran élnek a próbavásárlás „módszerével”, nyomon követik a gyanúsnak tűnő hirdetéseket, ajánlatokat, rendszeresen ellenőrzik a különböző rendezvények (fesztiválok, vásárok, kiállítások stb.) során a kereskedelmi és szolgáltatási tevékenységeket. Mifelénk csak kampányszerűen, hébe-hóba, sokszor „lagymatagon”, máskor pedig ugyancsak „túlbuzgóan”…

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.