Huszonöt éves a gyülekezet

„Fától fáig” haladnak az unitáriusok Szentegyházán

130

A kisvárosban működő unitárius gyülekezet szeptember 2-án, vasárnap ünnepelte fennállásának negyedszázados évfordulóját. Ebből az alkalomból Dávid Ferenc-szobrot avattak, és ugyanakkor megemlékeztek a vallásszabadság erdélyi kihirdetésének 450. évfordulójáról is.

A két gondnok leleplezi a szobrot Fotó: Simó Márton

Kelemen Szabolcs helyi lelkész, a Székelyudvarhelyi Unitárius Egyházkör közügyigazgatója a rendezvény előtt feltett kérdésünkre elmondta: dacára annak, hogy mindössze 319 főből áll a gyülekezet, viszonylag erősnek mondható, amit jól példáz ez a mostani esemény, illetve az az elképzelés is, hogy a továbbiakban önálló templomot építsenek. A terv rendelkezésre áll, elképzelhető, hogy hamarosan a néhány éve elhunyt jeles építész, Makovecz Imre (1935–2011) koncepciója alapján készülhet el a megálmodott istenháza. Úgyhogy tennivaló bőven akad.
– Ezelőtt huszonöt évvel az egyházközség alapítói tisztában voltak azzal – mondta Kelemen tiszteletes –, hogy Szentegyháza ipara meggyengült, csökkenni kezdett a népesség, de tudták azt is, hogy a két Homoródmentéről sok unitárius hittestvérük telepedett le, akik beilleszkedtek, s jövőjüket itt képzelik el. Igaz, hogy túlnyomórészt katolikus a környezet, de sokan vegyes házasságban is gyakorolják azt a vallást, amelyben felnőttek, s amelyben megerősíttettek egyházközségi nagykorúsításuk alkalmával. Létjogosultsága volt a filiából teljes jogú egyházközséggé való minősítés.
Ennyi idő, a huszonöt esztendő – egy emberöltőt jelent a magyar nyelvben, s lám: évről évre egyre többen konfirmálnak itt, gyakorolják a vallásukat, de nemcsak a sátoros ünnepeken, hanem a különböző civil tevékenységeik során, nőegylet segítségével, kulturális és felnőttképzési programokkal is igyekeznek folyton bővíteni és gazdagítani tudásukat, erősíteni a közösséget. A tíz-, aztán a húszéves évfordulóra kopjafákat, a mostani alkalomra – amely egyben a tordai emlékezetes országgyűlés 450. éves jubileuma is – szobrot emeltek Dávid Ferencnek.
„Fától fáig” – ahogy Kányádi írja versében, nem lopakodva, hanem bátran, a város római katolikusainak és reformátusainak segítségével, vállvetve haladnak és építkeznek.
Dávid Ferenc szobra Bodó Levente szobrászművész alkotása. Az öntést Buzogány Mózes öntőmester végezte, aki emellett megtervezte és kivitelezte a szobor talapzatát, valamint vállalta a kőtalapzat kivitelezését, a szükséges tereprendezési munkálatokat is. Az önkéntességben részt vállaltak László Zoltán és Lőrincz László gondnokok, Lurcza István keblitanácsos, Vitus-Pálfi István tag és Kelemen Szabolcs tiszteletes.
A vasárnapi programra meglepően sokan jöttek el a megyei és helyi vezetők közül, s a közönség is népes volt és türelmes, nagy fegyelemben, figyelmesen hallgatta végig a beszédeket, majd lelkiekben is gazdagodva tért haza otthonaiba, hiszen ismét érzékelhetett egy kis biztatást, visszajelzést, hogy érdemes unitáriusnak lenni a kisvárosban, és van értelme az összefogásnak, amely így egyben üzenet is a jövőnek.

Simó Márton

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.