Hullanak a fejek…

245

…de a lányok életét már semmi nem hozza vissza. A caracali tragédia, és annak kezelése, helyesebben nem kezelése súlyos látleletet nyújt társadalmunkról. A rendőrségről és egyéb hatóságokról most végképp lehullott a lepel, s – bármilyen morbidnak is hangzik éppen most – bárhová is nézünk, csak úgy bukkannak elő a csontvázak.
Népszerűnek nem mondható tanügyminiszterünket is elkapta a forgószél, a fiatal lányok meggyilkolása kapcsán tett szerencsétlen megjegyzése miatt menesztette pénteken a miniszterelnök az oktatási tárca igencsak agilis vezetőjét. Pedig nem mondott éppen akkora hülyeséget, mert lányos anyaként én is megtettem mindent azért, hogy ne kelljen idegen autókba beülnie a gyerekemnek, és igen, arról is beszéltünk, hogy mi lehet ennek a veszélye. Nem, nemcsak a zaklatás vagy az erőszak, hanem a baleset is. És a halál. Csak most éppen nem erről kéne szólniuk a vezetőknek. Hanem esetleg arról, hogy még mindig miért kényszerülnek fiatalok (és nemcsak) ezrei kiállni az út szélére, és várni az alkalmit, ami hazaviszi őket…
De legfőképp arról kellene beszélni, hogy Románia a kiszolgáltatott nők országa, akiket senki nem véd meg az erőszaktól. Fiatal lányok váltak áldozattá ismét ott, ahol az áldozathibáztatás még az új generációk nevelését irányító miniszternek is természetes. Ahol a hatóságok részéről egyszer a kétellyel, lekezeléssel találkozik az a nő, akit bántalmaztak. Akiről nem hiszik el, hogy ő tényleg nem olyan, hogy csak úgy eltűnik otthonról, akiről nem hiszik el, hogy tényleg bajban van, akiről nem hiszik el, hogy valóban akkorát kapott az urától, akiről nem hiszik el, hogy nem hibás és nem volt úgy öltözve…
Mikor, mitől lesz ennek vége? Tudom, van, volt törvényi előrelépés. De lent, a hétköznapokban, az utak szélén, a szórakozóhelyeken, az iskolákban, munkahelyeken és családi otthonokban mégis ki védi meg a nőket? Ki tanítja meg őket megvédeni magukat? És ki hiteti el már végre az „erősebb” nemmel, hogy NEM lehet, hogy semmi NEM jogosít fel senkit a nők bántalmazására, és ha mégis, a tett gyors és kemény büntetést von maga után.
Szombaton, a belügyminisztérium elé gyermekcipőket sorakoztattak fel a tüntetők. Több százat. Mert a hivatalos adatok szerint tavaly 4000 kiskorú tűnt el. 3600-at közülük megtaláltak. Hol a többi 400?
Nagyon itt van az ideje a valós tetteknek. Legyen már vége annak, hogy a legkiszolgáltatottabbak a legvédtelenebbek ebben az országban!

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek