Hullámzó alkalmazotti állomány

Egyik oldalon zsugorodás, másik oldalon bővülés

49

Hazai viszonylatban (de nem csupán) amolyan örökzöld témának kezd bizonyulni a munkaerő-foglalkoztatás helyzete, pontosabban az alkalmazottak számának alakulása. Egyes szektorok fejlődése okán, azaz az új munkahelyek teremtése nyomán megnőtt a munkaerő iránti kereslet, de ugyanakkor az utóbbi 25 esztendő során, s különösképpen 2007, az uniós csatlakozás után a migráció is iramosan felfokozódott, s csak az utóbbi egy-két esztendőben mutatkozik némi mérséklődési tendencia.

Az Országos Statisztikai Intézet (INS) egyik minap megjelent kiadványában arról szerezhettünk tudomást, hogy július 31-én 4 987 800 főt számlált a hazai alkalmazotti állomány
41 300-zal többet, mint a megelőző esztendő azonos időpontjában. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ez nem a teljes létszám, ugyanis a kiadvány szerkesztői külön utaltak arra, hogy abba a számba nincsenek belefoglaltatva azok a személyek, akiket a fegyveres testületek és az azokkal asszimilált intézmények (honvédelem, belügyminisztérium, Román Hírszerző Szolgálat stb.) foglalkoztatnak. (Félhivatalos értesüléseink szerint a teljes létszám meghaladja az 5,2 millió személyt.) Tehát a tendencia kedvezőnek bizonyult, bár időközben voltak megtorpanások, például míg 2018. július 31-én az alkalmazotti állomány
4 949 500 főt tett ki, az december 31-re 4 930 400-ra csökkent, majd 2019. január 31-ére ismét megemelkedett, nevezetesen 4 960 300-ra. Azt követően pedig fokozatosan gyarapodott elérve a fentebb már említett számot. Ennek ellenére továbbra is szép számmal akadt betöltetlen állás, az állásbörzék és a különböző ösztönző jellegű intézkedések (beleértve a munkába állás anyagi ösztönzését is) nem sok eredménnyel jártak, és kialakult, illetve állandósulni látszik egy furcsa és visszás helyzet: az amúgy alacsony munkanélküliségi arányszámot nem sikerült még alább szorítani, ugyanakkor nem csökkent a különböző szociális ellátásra szoruló, illetve igényt tartó személyek száma, továbbá a külföldi munkavállalási kedv csak némileg lanyhult, illetve csak némileg érződik a hazatérés, a visszatelepedés tendenciája (annak ellenére, hogy e tekintetben is bevezetésre került egy vállalkozást ösztönző program, valamint vonzóbbnak tűnhet a közszférai intézményrendszerben, illetve annak egyes szegmenseiben eszközölt igen jelentős béremelés). Nos, ilyen körülmények között – tetszik, nem tetszik – továbbra is szükség van a vendégmunkásokra, s ezt tartotta szem előtt a kormány is, amikor nemrégiben megemelte 10 000 fővel az Unión kívüliek számára a munkavállalási kvótát.

Az iparban kevesebben
Az alkalmazottak számának ágazati megoszlását tanulmányozva kedvezőnek és makrogazdasági szempontból szerencsésnek nem nevezhető állapotokkal szembesülhetünk. A szóban forgó időszakban például az iparban foglalkoztatottak száma 24 900-zal csökkent, azaz
1 387 500 főről 1 362 600 főre, s azon belül a feldolgozóiparban
25 000 fővel. Igaz, voltak olyan ágazatok is, mint például a papíripar, a gyógyszeripar, a számítógép- és az elektronikai termékek gyártása, amelyek esetében növekedés mutatkozott. Első látásra meglepő helyzettel szembesülhetünk a közúti járműgyártási iparág esetében, amely köztudott, hogy a hazai gazdaság egyik motorja, s amely esetében ez esztendő júliusában 14 700 fővel kevesebb alkalmazott szerepel a statisztikában, mint 2018 júliusában. Nincs szó leépítésről, csupán az történt, hogy egyes olyan gazdasági szereplők, amelyek tevékenységüket a járműgyártásban fejtették ki, „leválasztották” a másodlagos szolgáltatási tevékenységeiket, mindenekelőtt az információ-technológiai szolgáltatásokat, s ilyenképpen az azok terén foglalkoztatottak ma már nem az ipar „színterén” szerepelnek. Részben ezzel magyarázható egyébként az is, hogy az IT, valamint a műszaki-tudományos tevékenységekben foglalkoztatottak száma növekedett. Az előbbi esetében közel 10 000-rel, az utóbbi esetében pedig több mint 5000-rel. Tehát az autóiparban lényegében sor került egy profiltisztításra, amelynek az lett az eredménye, hogy egy adott gazdasági ágazatban csökkent az állomány, egy másikban pedig növekedett. Ennek ellenére is azonban nyomatékolandó, hogy az iparban, annak egyes ágazataiban tényleges, és nem relatív, létszámcsökkenés következett be, így például a ruhaiparban több mint 8500 fős, a bútoriparban 2000 fős, a bőriparban több mint 3500 fős.

Legtöbben a kereskedelemben
A múlt esztendő júliusához viszonyítva a legjelentősebb létszámgyarapodás, nevezetesen 28,4%-os a kereskedelemben következett be, ilyenképpen pedig július 30-án a szóban forgó szektorban nyilvántartott alkalmazottak száma elérte a
801 200-at. Ez azt is jelenti, hogy a gazdasági szektorokban foglalkoztatottak számában túlontúl nagy arányt képviselnek a kereskedelmi dolgozók, ami önmagában akár rendjén is lehetne, de sajnos egy olyan nemzetgazdasági struktúrát tükröz, amely nem nevezhető egészségesnek, már csak azért sem, mert a hozzáadott érték „megteremtésében” a főszerep a termelőtevékenységre kell, kellene háruljon. Ilyen körülmények között pedig a jelenlegi struktúrát kedvezőtlennek tartják a szakelemzők. Amúgy a kereskedelemben valószínű, hogy az év folyamán, akárcsak 2020-ban, tovább fog növekedni az alkalmazottak száma, hisz köztudott, hogy országszerte újabb nagyáruházak, bevásárlóközpontok épülnek, s azok közül jó néhány átadása a közeljövőben lesz esedékes. Az azokat majdan „feltöltő” áruk igen nagy hányada importból érkezik, tehát nem az kerül eladásra, legalább is részben nem, amit a hazai ipar állít elő, hanem amit máshol gyártottak le. Így pedig nem „emitt”, hanem „amott” csapódik le a hozzáadott érték „hozadéka”. De ez egy más ügy…
Az IT-szektort már említettük, amely esetében ugyancsak jelentős létszámgyarapodásról lehet beszélni, nevezetesen 25,5%-osról, de amint már arra utaltunk, az részben az autóiparból „kiszerelt” tevékenységek, illetve személyzet számlájára írható. Amúgy az informatikai és távközlési szektorban július végén 191 000 alkalmazott számláltatott meg, míg a múlt esztendő júliusában 165 500. 25,2%-kal gyarapodott az egészségügyi és a szociális gondozási alkalmazottak száma is, azaz 372 500 főről 397 700 főre. Ez egyrészt a vonzóerőt jelentő megemelt bérszinteknek, másrészt pedig az egykor befagyasztott állások felszabadításának köszönhető, és talán lemérhető az egészségügyi ellátás jobbulásában is. Ugyancsak dinamikus növekedést jegyzett a vendéglátóipari szektor is, amely alkalmazottainak száma július 31-én 222 000 volt, míg a múlt esztendő júliusában 198 400-at, ilyenképpen pedig 23,8%-os bővülésről beszélhetünk. A közigazgatásban és a honvédelemben foglalkoztatott alkalmazottak száma is tovább gyarapodott, nevezetesen 204 600-ról 211 500-ra, s ezt azért is tartjuk meglepőnek és furcsállandónak, mert már jó ideje hallani a kormányzati tisztségviselők szájából, hogy korlátozni kell a létszámkereteket, pontosabban csökkenteni. Továbbá a művelődési-művészeti intézményrendszerben is állandóan azt hallani, hogy nem elegendő a személyzet. Ennek ellenére egy év leforgása alatt országos viszonylatban több mint 6000 fővel többen szerepelnek a státusjegyzéken.

A fordulat éve volt?
Az építkezési és építőanyag ipari szektorban is egy igen kedvezőnek nevezhető fordulat következett be: míg 2018. július 31-én az alkalmazottak száma 387 200 volt az ez esztendő júliusának végére elérte a 397 500-at, azaz a bővülési arány meghaladta a 8%-ot. Ennek lehet örvendeni, de elméletileg akár többet is lehetne foglalkoztatni ebben a szektorban, amely a GDP növelése szempontjából igen fontos szerepet tölthetne be. Amúgy az építkezések volumene növekvő tendenciát mutat (két hónap viszonylatában 26%-ost a megelőző év azonos időszakához képest), de nem az infrastrukturális nagyberuházások eredményeként, hanem mindenekelőtt a lakás, az irodaházak és a kereskedelmi központok építése következtében.
A szóban forgó szektor viszontagságosnak bizonyuló sorsa okán az elmúlt évtizedekben a hazai építőipar majdhogynem kiürült, s ma már igen komoly gondokat okoz ebben a szektorban a szakképzett munkaerő hiánya. Köztudott az is, hogy vendégmunkások révén próbálkoznak kisebb-nagyobb sikerrel pótolni az űrt. A kormány is kénytelen-kelletlen lépett, s amint az már ismeretes, az év elején megemelte az építkezési szektor egyes szegmenseiben a garantált minimális bruttó bért 3000 lejre és bevezetett bizonyos fiskalitási kedvezményeket is. A jelek szerint az intézkedések ugyan biztatónak bizonyulnak, de egyelőre nem könyvelhetők el „bombasikerként”. Abban, hogy ebben a szektorban nőtt az alkalmazottak száma, lehet, hogy megvolt a maga szerepe a kormány szóban forgó intézkedéseinek is. Ez kiolvasható abból is, hogy a bevezetést követő hónap végére az építkezési szektor alkalmazottainak száma több mint 4000 fővel gyarapodott, s azt követően hónapról hónapra legalább 1000-1000 fővel. Amúgy ebben a szektorban a létszám az utóbbi 18 esztendő során igen hullámzónak bizonyult, s az összefügg, amint már arra utaltunk, a szektor akár viszontagságosnak is nevezhető sorsával, így például 2000-ben az alkalmazottak száma 313 000 körül volt, 2004-ben már meghaladta a
408 000-et, de 2005-ben visszaesett 381 300-ra, majd 2006-ban megugrott közel 437 700-ra, 2008-ban pedig megközelítette az 557 600-at. Attól arrafelé viszont „ugrabugrálva” visszaesett: 2012-ben például 392 000-re, majd 2014-ben közel 348 000-re, 2018-ban pedig
338 800-ra. (Ezek a számadatok az adott évek alkalmazottainak átlaglétszámára vonatkoznak, és kizárólag azokról a cégekről van szó, amelyek bejegyzési okiratában fő tevékenységként az építkezés van megjelölve.) Említettük a megemelt bérezés esetleges ösztönző hatását. Nos, az építkezési szektorban ez esztendő júliusában az átlagos nettó bér elérte a 3010 lejt, ami a megelőző esztendő azonos időszakához viszonyítva 50%-os gyarapodást jelent (akkor 2002 lej volt).

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek