Hugó

85

Két csíkszeredai Hugó az idősebb korosztály számára elég sok emléket tartogat, nem baj, ha a fiatalok is megismerik. Különösen az első, dr. Hirsch Hugó híres, nevezetes orvosa volt szűkebb hazánknak 1912-től. Gyógyította székelyek ezreit, de a hegyen túlról is ide zarándokoltak gyógyulást keresni. Ha kellett, műtött (azt hiszem, ez volt a specialitása), de szanatóriumában más betegségeket is sikerrel gyógyított. A röntgenezést, a laboratóriumi vizsgálatokat, s még ki tudja, mi mindent ő vezetett be Csíkszeredába.

Feleségével, a tündéri szépségű Judit nénivel aktívan részt vettek a város kulturális életében. Szoros baráti viszonyban éltek Benedek Elek apóékkal. Tavasszal jött a távirat: „Fák lombjai virágoznak, tireátok várakoznak”. Ment is a válasz Kisbaconba: „Ha jó lesz a masinánk, bizton számíthattok ránk”. (Hirschék autója többet állt a javítóban…!) Vlad főtisztelendővel is versben kommunikáltak, többnyire vadászat közben: „Piroslik a, vereslik a seggvakaró bogyója / Vadászni megy Böjti András, mert tele van a zacskója” stb. stb.
1938-ban, négy és fél éves koromban együtt hallgattuk a szarvasbőgést a Hargitán. Édesapámat valamiért nagyon kedvelte és lelkére kötötte, ha majd megszületek, kereszteljenek Hugónak, legyen bár még egy a városban. Jó apám bólintott, dehogyis ellenkezett volna a főorvos úrral, de gondolta, magyar gyermeknek magyar név dukál. Mikor a doktor bácsi megtudta, hogy Zoltánnak kereszteltek, egy évig nem állt szóba apámmal. Az egész város ezen derült, hiszen akkor mindenki mindenkit ismert. Mikor kibékültek, az volt a feltétel, hogy a következő Hugó lesz. – De az kislány lesz, főorvos úr – szabódott édesapám. – Ne beszéljen szamárságot, fiú lesz, Hugó lesz, punktum! ’38 őszén az említett szarvasbőgéskor öcsém már ott volt a Hargitán babakocsiban. Mindhárman szamárköhögés miatt levegőváltozásra ítéltettünk nyolc hétig. Öcsém mindnyájunkkal áprilist járatott, 1-jén, Hugó napján született, a többit már gondolhatják… Igaz, Hugónak nemigen szólítottuk, otthon Öcsi, máshol Laci volt.
Hirsch főorvos úr nem érte meg a 60 évet, meghalt 1941-ben. 1944-ben kész volt barátai akasztófahumora: „Hugó, te megéltél, téged nem hurcolnak haláltáborba a németek!” Zsidó létére jól megvan a csíksomlyói templom kriptájában a katolikus papok között. Azt hiszem, szobrot is érdemelne, vagy legalább egy emléktáblát, mint Pál Gábor.
Hugó öcsémmel viselt kalandjaim már csak rám tartoznak, nem érdemelnek publicitást. Ő sem érte meg a 61-et, ott nyugszik majdnem húsz éve a Kalász negyedi temetőben. Most elsején töltötte volna a 80. életévét. Nyugodjanak békességben!

Kopacz Zoltán, Csíkszereda

A cikk a Hargita Népe március 28-i számában jelent meg.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.