Hovatovább bizonytalanná válik a kőolaj világpiaca

A geopolitikai feszültségek „ára”

19

Köztudott, hogy szeptember végére a Brent olaj világpiaci ára meghaladta a hordónkénti 80 dollárt, majd e hónap elején a 83 dollárt, majd a 84 dollárt, s néhány nap múltán a 85 dollárt is. Ez utóbbi az elmúlt négy esztendő csúcsszintjét jelentette. Vannak olyan elemzők, akik szerint a kőolaj olyannyira megdrágult, hogy az a fogyasztók számára már veszélyes szintnek minősíthető. Hazai viszonylatban is vannak olyan vészjósló előrejelzések, miszerint a prémium kategóriába tartozók kiskereskedelmi árai a literenkénti 7 lejt is meghaladhatják…

OPEC – szeptemberben nem volt terítéken a termelés visszafogása…

Nehéz tisztán látni a kőolaj világpiaci ára alakulásának az ügyében. Egyébként mindig is ellentmondásos tendenciák érződtek, mutatkoztak: hol felmenő ágon volt (akárcsak most), hol pedig mélyrepülés tanúi voltunk. Belátható időn belül ez utóbbira nemigen lehet számítani, s ebben egyetértenek a szakelemzők, az olajpiaci szakértők, a különböző kutatóintézetek is. Ilyen összefüggésben megemlíthető az is, hogy egyes neves szakértők, piackutatók szerint még az is megtörténhet, hogy a kőolaj hordónkénti világpiaci ára súrolni fogja a 100 dollárt. Igen, mert viszonylag rövid idő alatt merőben megváltozott a helyzet, s míg a múlt esztendő elején az elemzők valósággal versenyeztek az előrejelzések pozitív irányú kiigazításában, most ellenkezőleg, az egykori pozitív előjelzésüket értékelik át, tekintettel arra, hogy ez esztendő elejétől errefelé 30%-kal drágábban jegyzik a kőolaj hordónkénti árát. Mindennek hátterében ott állnak a geopolitikai bizonytalanságok. Ugyanakkor, ami a „100 dolláros” becslést illeti, az elmúlt napokban, amikor is a Nemzetközi Valutaalap (IMF) nyilvánosságra hozta ama aktualizált előrejelzését, miszerint a világgazdaság növekedési aránya mérséklődni fog, ismét módosították becsléseiket. Így például az egyik legtekintélyesebb energetikai elemző cég, az S&P Global Plats, a múlt héten nyilvánosságra hozott becslése szerint az év végére bekövetkezhet egy mérséklődés, amely nyomán a kőolaj hordónkénti világpiaci ára valahol 80 dollár tőszomszédságában fog megállapodni.

Kiszorul-e Irán?
A geopolitikai feszültségek tárgykörében talán első helyre kívánkoznak azok az Irán elleni szankciók, amelyek révén az amerikaiak teljesen kiszorítanák Iránt a kőolaj piacáról. Mi több, ennek érdekében a potenciális vásárlók nyílt fenyegetésétől sem riadtak vissza. Ezt állította legalábbis az iráni olajipari miniszter, aki a blokádot olyan amerikai vágyálomnak minősítette, amely egyszerűen kivitelezhetetlen. (Ettől függetlenül Irán megszorongatásának máris érződnek a hatásai.) A november elején hatályossá váló Irán elleni szankciók csökkenthetik az elmúlt hónapokban realizált napi 2 millió hordó iráni exportot és gerjeszthetik az árakat. Ezen talán az sem változtathat sokat, hogy Kína, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia és Oroszország Donald Trumppal dacolva állítólag folytatni kívánja a kereskedést Iránnal.
Körülményes, s talán kockázatos is lenne mérlegelni azt, hogy miként alakul(hat) az ár az elkövetkező hónapok (s esetleg évek) során, hogyan változtatja időről időre az OPEC (a Kőolaj Exportáló Országok Szervezete) a termelés mérsékelését vagy ellenkezőleg annak fokozását. Ilyen vonatkozásban megemlíthető, hogy június végén napi 1 millió hordós rápótlást eszközöltek, de ugyanakkor az OPEC szeptemberi monito-
ring bizottságának a tanácskozása nemigen vetítette elő, hogy jelentős csökkentést fontolgatnának. Az elemzők szerint változás akkor következhetne be, ha az iráni és a venezuelai export további erőteljes csökkenését mindenképpen kompenzálni kellene. Idetartozik az is, hogy az orosz energetikai miniszter bizonytalanságának adta tanújelét annak megítélése vonatkozásában, hogy országa mennyire lenne képes fokozni az olajkitermelését, már amennyiben arra szüksége lenne. A The Wall Street Journal amerikai napilap szerint Szaúd-Arábia sem leledzik olyan helyzetben, hogy képes legyen az esetleges kompenzációra. Nem így a szaúdi energetikai miniszter, aki szerint erre van lehetőségük…

Valamit valamiért
A piaci versenybe, illetve a kínálat fokozásába az Egyesült Államok kőolaj-kitermelésének számottevő gyarapításával és a palaolajjal száll(t) be. Félhivatalos értesülések szerint a palaolaj-termelés fél évszázados csúcsot döntöget néhány éven belül. Az olajkitermelés egésze tekintetében pedig úgy tűnik, hogy az Amerikai Egyesült Államok az élre tör(het), maga mögé utasítva Oroszországot és Szaúd-Arábiát. Ugyanakkor Donald Trump miközben arra hívta fel a figyelmet, hogy országa mennyit is tesz a Közel-Kelet megvédése érdekében, arra is célzott: elvárja, hogy az OPEC csökkentse az árakat. Az érintettek azonban erre az igényre nemigen reagáltak. Az viszont valószínűsíthető, hogy amennyiben az amerikai elnök a közel-keleti országok katonai támogatását valóban összeköti az olajárak alakulásával, változhat a helyzet. Oroszországi sajtóorgánumok olyan értesülésekről is beszámoltak egyrészt, hogy az amerikai olaj nem túl jó minősége okán az az iránti kereslet mindig is mérsékelt volt, meg arra, hogy a jelenlegi kiélezett helyzetben Kína nem szívesen importálna olajt az Amerikai Egyesült Államoktól. Amúgy egyes értesülések szerint az Egyesült Államok teljesen leállította Kínába irányuló olajszállításait, ezt állítólag az amerikai érdekeltségű Kína Merchants Energy Shipping elnöke jelentette be. Ez a cég az egyik legjelentősebb olajszállítóként a megelőző időszakok során igen nagy bevételt könyvelhetett el a kínai üzlettel. A szóban forgó olajszállítás-leállítás annak a kereskedelmi háborúnak a része egyébként, amit Trump elnök folytat Kína ellen.

Van, akinek jó
Nemzetközi piaci elemzők szerint Oroszország számára a kőolaj árának a megemelkedése a legjobbkor következett be. Igen, mert a szankciók szorításában, a rubel „elerőtlenedése” mellett a kőolaj termelése és annak exportja már-már létkérdéssé vált. A gond viszont az, hogy egyes elemzők szerint Oroszország közeledik ahhoz a momentumhoz, amikor is az olaj feltárása úgymond beszűkül(het). Sajtóértesülések szerint egy nemrégiben lezajlott tanácskozáson Aleksandr Novak orosz energetikai miniszter jelentést terjesztett elő Dmitrij Medvegyev kormányfőnek, s abban többek között az szerepel, hogy az idén a kitermelés 553 millió tonna körül lesz, a csúcsot pedig 2021-re érné el, amikor is 570 millió tonnára számítanak. A kitermelési iparág, s azon belül a feltárási tevékenység fejlesztése ösztönzése hiányában fokozatos visszaesés következhet be, 2035-re már csak 310 millió tonnát prognosztizálnak. Ezzel kapcsolatosan említésre méltó, hogy orosz kőolajkutak hozama az utóbbi 10 év során csökkenést mutatott, s ez főleg a legfontosabb kitermelési régióban, Nyugat-Szibériában mutatkozott meg. Az sem mellékes, hogy világviszonylatban is igen magas adót vetnek ki az orosz olajiparra. Ezért is tartaná az energetikai minisztérium fontosnak, hogy kedvezményeket biztosítsanak az új feltárások esetében. Az orosz illetékesek is számolnak azzal, hogy a jelenlegi magas kőolajár aligha marad mindig ilyen magas. E tekintetben érdemes megemlíteni, hogy az orosz költségvetés nyilvánosságra hozott adatai között olyan becslés is szerepel, amely szerint 2024-re az olaj hordónkénti ára 54 dollárra csökkenhet.

Ki így látja, ki úgy
A fentebb vázoltak tükrében térjünk vissza az előrejelzésekre. Az egyik legjelentősebb ásvány- és kőolaj-szállítmányozó, a holland érdekeltségű Trafigura legfrissebb számításai szerint a hordónkénti ár elérheti a 100 dollárt. Az elmúlt hét elején közölt becslései szerint a Bank of America 95 dollárt vár a jövő esztendő második évnegyedére. Az ugyancsak amerikai Commerce Bank elemzői szerint fennáll az a kockázat, hogy a kőolajpiac a jelenlegi évnegyedben ellátási deficittel szembesüljön. Meglepő módon sokkal mértéktartóbb a Nemzetközi Valutaalap: az őszi gazdasági prognózisában ez év viszonylatában hordónkénti 69,8 dolláros átlagjegyzéssel számol, míg az év elején ez az értékszint 62,3 dollár volt. A jövő év tekintetében is optimistának mutatkozik az IMF: várakozásai szerint fokozatosan növekedni fog az ajánlat, s ilyenképpen 2019-ben a hordónkénti ár 68,7 dollár körül lehet, 2023-ban pedig 60 dollár körüli árszintet jósolnak. Utalhatnánk arra is, hogy az amerikai Fox Business hírcsatorna szerint jelenleg az árakat felfelé taszítja a kínálat perturbációja, amit olyan feltételek között, amikor Dél-Korea és India elejébe menve a küszöbön álló washingtoni szankcióknak, hatalmas mennyiségű iráni olajt vásárol fel. Érdekesnek tűnhet az is, hogy az utóbbi napokban bekövetkezett újabb drágulás olyan körülmények között jelentkezett, amikor is az OPEC vezetője a kitermelés tekintetében csúcsjáratra „állított”. Egyébként egyes értesülések szerint szeptemberben Szaúd-Arábia és Oroszország állítólag megegyeztek abban, hogy az árak alászorítása érdekében megemelik termelésüket, s erről tájékoztatták az Amerikai Egyesült Államokat is. Másabb értesülések szerint kétséges, hogy ezzel egyetértettek volna az OPEC tagállamai. Amúgy a hivatalos információk szerint a már említett szeptemberi tanácskozáson nem volt terítéken a kitermelés csökkentése, de annak növelése sem.

Üzemanyagok új jelölése
Az Európai Parlament és Tanács 2014/94-es irányelve alapján október 12-től Unió-szerte egységes üzemanyagcímkével kellett ellátni a benzinkutak töltőoszlopait és töltőpisztolyait. A benzint a kör, a gázolajat a négyzet, az üzemanyaggázokat pedig a rombusz formájú matrica jelöli.
A benzin esetében az E betű az etanol rövidítése, az E5 pedig azt jelzi, hogy az üzemanyag legfeljebb 5% etanolt tartalmaz, az E10 pedig azt, hogy 10%-ot.
A dízelt a B matrica jelöli, a számjegy pedig a biokomponens tartalomra utal (7% vagy 10%).
A benzinkutakon ugyanakkor megmaradnak az üzemanyagok megszokott helyi jelölései is.

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.