Homoródszentmárton község megközelítése

Bánja-e a székely? (7.1.)

72

A községközpont a Nagy-Homoródmentén fekszik, itt intézik tizenkét helység ügyes-bajos dolgait. Még felsorolni is nehéz olykor mindet, anélkül, hogy valamelyik kis települést kifelejtenénk. Kezdjük a déli végeken: Városfalva, Homoródszentpéter, Ho­mo­ródszentpál, aztán haladjunk északnak, Recsenyéd iránt, Bágy következik, nyugaton Ló­kod, Kénos, majd keletre fordulva, Ho­moródremete, Gyepes, Ho­mo­ródkeményfalva, Abásfalva, s a községközpont maga, de hirtelen előkerül az alig létező falu, Bükkfalva – amely Szentmárton egyik utcájaként szerepel ugyan a kimutatásokban –, különálló, ám egyre inkább „rendes” település jelleget ölt a helyi civilek hozzáállásának, illetve a Román Viktor szoborparknak köszönhetően. Tehát a tizenkettő máris tizenháromra bővült a mi „sajátos” nyilvántartásunkban.

Gyepes. Klasszikus formák

Terveink szerint négy nekifutással fogjuk „abszolválni” ebben a riportsorozatban ezt a községet. Ezzel a járással a keleti régióban kezdünk, amelyben négy falut találunk. Homoródremete viszonylag késői alapítású – római katolikus sziget –, látványosan ötvözik régi épületei a hegyaljai székely és a szászos jellegű építkezés formakincsét, Gyepes, Homoródkeményfalva, Abásfalva pedig úgyszintén hagyományos házai és gazdasági épületei sokaságáról, a kőből történő építkezés formáinak jellegzetes példáival szolgál, de olyan kimunkált stílusbeli sokoldalúság által, amelynek mindenképp magas szintű védettséget kellene élveznie.

Homoródremete. Friss beavatkozás

Ezekre az értékekre, az életmódra és az életvitelre mindenképp rávilágítunk a következőkben. A következő, Homoródszentmárton községhez kapcsolódó riportunkban Városfalva, Homoródszentpéter, Homoródszentpál és Recsenyéd következik, aztán Bágy és Bükkfalva, majd Lókod, Kénos és végül a községközpont bejárásával fejezzük be a mostani látlelet elkészítését. A sorrend egyébként változhat.
Ha sikerül, akkor menet közben Abásfalván egy, a népi kultúrához és az épített örökséghez kapcsolódó kerekasztalt is létrehoznánk, amelyen helyi és megyei vezetők, egyszerű lakosok és vállalkozók, valamint civil aktivisták tanácskoznának a hagyományos településkép védelmének konkrét feladatairól. Tesszük ezt annak reményében, hogy az Élő Székelyföld Munkacsoport kezdeményezése és a Hargita Népében meg egyebütt megjelenő publikációinkban foglaltak ne csak az írott malasztként maradjanak meg, hanem valahol a tudat és az épülő valóság szintjén is tovább hassanak.

Homoródkeményfalva. Pusztuló kőkert

A székely anyaváros végvára? Esetleg elővárosa?
Homoródremete keletkezéséről két legenda is fennmaradt. Helytállóbb, ha a kettőt együtt vizsgáljuk, és azt mondjuk, hogy a ma már ismeretlen remete által kedvelt, körben hegyektől védett völgyben levő, egy korábban elpusztult faluba a környéken jelentősebb birtokkal rendelkező Kornis és Bíró családok zselléreket telepítettek, és ebből jött létre a mai helység (első említése 1506-ból maradt fenn), amely egy ideig az unitárius vallást gyakorolta, hogy aztán a római katolikus hitben állapodjék meg Ágotha János (1755–1834) idejében. Bő százötven éven át helyben lakó plébánosa is volt az egyházközségnek (1984), utána Székelyudvarhelyről látják el, jelenleg a Kis Szent Teréz Plébánia filiája. Kétségtelen, hogy amennyiben a Kerekerdő felé rendbe teszik az utat, akkor a 8 kilométerre levő város hatása még inkább felerősödik.
Azt közölték a helyiek, hogy mind a 82 bennvalónak jó gazdája van, sok köztük a városi, és nem minden esetben elszármazottak, hanem olyan tulajdonosok – köztük külföldiek is –, akik a továbbiakban itt állandó lakhelyet, vagy legalább hétvégi pihenőhelyet hoznának létre maguk és családjuk számára. Ez a tendencia már látszik a településen, végül is nem olyan rossz a makadámút, a manapság igen gyakori és ilyen jellegű igénybevételre alkalmas városi terepjárókkal percek alatt megközelíthető. Amennyiben Felsőboldogfalva, illetve a községközpont felé megyünk, akkor ez a távolság rögvest 24 kilométerre gyarapodik, és Remete így gépkocsival mintegy fél óra alatt közelíthető meg.
Húsz évvel ezelőtt Sepsiszéki Nagy Balázs, amikor bejárta ezt a területet A székelyföld falvai a huszadik század végén című könyve írásakor – egyébként ő az egyetlen, aki Orbán Balázs után valóban eljutott minden székelyföldi településre – még egy összevont, négy tanulóból álló elemi iskolai tagozatot talált itt. Ma mindössze egy óvodáskorú és egy felső tagozatos gyermeket regisztrálnak. A népesség hosszú időn át stabil szintje sokáig háromszáz fő körüli volt (1850-ben 298, 1890-ben 319, 1910-ben 342, 1930-ban 319, 1941-ben 349, 1956-ban 308 lakosa volt, hogy aztán az 1962-es kollektivizálást követően rohamosan csökenni kezdjen, 1977-ben 194, 1992-ben 146, 2011-ben pedig 53 lelket írtak össze, pillanatnyilag [2019 augusztus] 44-et.
A háromszáz helyi lakos tartós ittléte azt feltételezte, hogy a környezetnek, a természeti erőforrá­soknak, a gazdasági potenciálnak, a hely adottságainak „békeidőben” ekkora a lakosságeltartó szintje. Ez a tény bizonyítja, hogy a természetes szaporulatot, az önfenntartást, a prosperálást akadályozó tényezők aztán a rendszerváltozást követő időkben sem szűntek meg, hanem még inkább felerősödtek vagy megsokszorozódtak, hiszen megnyíltak a munkavállalási lehetőségek Nyugat felé, amelynek jelentős az elszívó ereje, amely ma is tart. Ezt ellensúlyozza a Székelyudvarhely irányából mutatkozó ingatlan-befektetői érdeklődés, amely akár semlegesítheti a negatív hatásokat, és a falut egy másfajta (akár alvó- vagy elővárosi) pályára helyezheti.

Abásfalva. Kőlábas kapu Fotók: Simó Márton

A római katolikus plébánia és templom ma felújítva várja a híveket. Az évek során, azt követően, hogy tragikus hirtelenséggel elhunyt Botár Gábor (1964–2016) főtisztelendő, aki a szé­kely­udvarhelyi Kis Szent Teréz-templom plébánosaként vállalta el Remetét filiaként (1998), az egyházi kisugárzás továbbra is hat, hiszen időnként búcsús zarándoklatokat szerveztek és szerveznek, illetve a városi egyházközség ministránsai, gyermekei számára minden évben több ízben tartanak itt szabadidős programokat. Ez a pasztorációs gyakorlat kiegészíti a hagyományos hitéletet, korszerű és új formákat alkalmaz, amelyek végső soron megtermékenyítő hatással vannak a helyi közösségre, illetve azt rendszeresen frissítik, és gyarapítják a hely iránt elkötelezettek számát, élményeket nyújtanak azok számára is, akik csak ritka alkalmakkor juthatnak el ide.
A papi telken zajló munkálatokat, az épületek továbbgondolását Bogos Ernő csíkszeredai építészre bízták (a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja, az erdélyi Országépítő Kós Károly Egyesület igazgatója), akinek nagy jártassága van a falusi környezetben található épületek revitalizációs újragondolásában. Ennek a sikeres beavatkozásnak is lesz némi továbbsugárzása. Követhető akár, hiszen ma már olyan beavatkozásokat látni egy-egy magántulajdonban levő ingatlan felújításakor, amelyek kimerítik a giccs fogalmát. És ott, a templom felé vezető kis utca bejáratánál áll még Remete talán legrégebbi épülete, az 1768-ra datált Molnár Ferenc-féle ház. Talán az is felújítható lehetne. Létezik itt egy működésléptelen szélmalom is – egyetlen a környéken! –, amely szép látvány, érzékletes példája annak, hogy az ízlés a funkcionalitással eredménnyel ötvözhető.
(folytatjuk)
Simó Márton

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek