Hittel, családdal, munkával…

97

Újvárosi Katalin unitárius lelkésznő 2005 óta él férjével Székelyderzsen. Ekkor szakadtak el a városi élettől, itt találtak otthonra, itt született lányuk és itt kerültek közel az állatokhoz, a természethez és a Természetfelettihez. Húsvétra készülve vele beszélgetett Nagyálmos Ildikó.

Újvárosi Katalin: Isten szeret minket

– Férjem Székelyudvarhelyen, én Sepsiszentgyörgyön születtem. 2005-ben költöztünk falura, találtunk otthonra, és ekkor született a lányunk is. Itt lettünk igazi család. Itt kerültünk közel az állatokhoz, a természethez, s ezáltal még közelebb a Természetfelettihez. A férjemmel, Demeter Sándor Lóránddal, aki szintén unitárius lelkész, három gyülekezetben szolgálunk: a székelyderzsi, a székelymuzsnai és a zetelaki unitárius közösségekben. Mindhárom gyülekezetnek más jellege van, ezért másféle formában végezzük a teendőinket: a derzsi nagy közösség, a muzsnai kicsi, a zetelaki pedig egy új alapítású leányegyházközség tele energiával.
Az utóbbi években a derzsi templom teljes felújításon esett át: hosszan elhúzódott, de az eredmény szép lett. A 600 éves freskók ragyognak, a szentély alatt megtaláltuk a régi templom alapjait, a padlózat új arculatot kapott, a templom tetőszerkezetét megerősítettük, újrafedtük, kívül meszeltük. A várkerítés és a bástyák is megújultak. A hambárok közötti részeket és az üres bástyaszobákat kiállításokkal töltöttük be, melyek a régi derzsi élet hétköznapjait tárják az idelátogatók elé. A lelki élet megélése is kiemelt szempont: az istentiszteletek mellett idősebb és ifjabb női csoportok működnek, huszárok tevékenykednek, gyermekek énekelnek kórusban, ifjak találkoznak rendszeresen, a keblitanács pedig fokozott odafigyeléssel működik. A gyülekezet jelszava: Hittel, családdal, munkával egy egészséges gyülekezetben.
Székelymuzsnán is felújítottuk a templomot: kívül-belül meszeltük, a padlót kicseréltük, a padok újítása folyamatban van. A gyülekezet kicsi, anyagi háttere szerény, ezért lassúbb léptékben haladunk a munkálatokkal. Tervek azonban vannak, s ezek mindig a jövőre, az élni akarásra mutatnak!
Zetelakán – ingatlan hiányában – a lelki élet kiteljesedése a cél. Minden egyes találkozás építő, előrevivő, erőt adó. A nagy többségű más felekezetű településen nehéz megmaradni a saját hit mellett, ezért itt folyamatosan szükséges a lelki táplálék. Csodás programokat álmodott meg ez a közösség, ahol felekezeti hovatartozás nélkül bárki részt vehetett ezeken jó lélekkel.

– Minden idők legrendhagyóbb húsvétjára készülünk. Mivel kijárási tilalom van és istentiszteletet sem lehet tartani, hogyan készülnek Székelyderzsben? Hogyan telik a várakozás időszaka és milyen lesz a húsvét?

– Valóban kijárási tilalom van, de azért istentisztelet van és lesz is. Minden lelkész azon gondolkodik, hogy milyen formában érje el híveit, és csodálatos látni, hogy ki mennyire kreatív. Mi is ezen ügyködünk: van, akivel hosszas telefonbeszélgetéseket folytatunk; van, akivel messengeren vagy különböző virtuális csoportokban „találkozgatunk”, van, akivel úgy, hogy egy imádság erejéig kiáll a kapuba vagy az ablakba, és megszületik a közös istentisztelet. És van az örökös „menedék”, a templom, ahová mindennap bejárok és ott imádkozom a közösségeinkért, népünkért.
A közösségek életében érezhető a megállás, de falusi emberek lévén, a munka megy tovább. Tavasz van, gyönyörű – a költővel szólva, és mindenki teszi a dolgát. A kezdeti letargia elmúlt, az emberek megrázták magukat és megy tovább az élet. És ez így van jól! Ebben a folyamatban mi ott vagyunk, ha kellünk, a Fennvalóval összekacsintunk, és az imádságban minden korlát ellenére együtt vagyunk mindannyian!

– Ezekben a nehéz napokban milyen üzenettel keltenek reményt, mivel bátorítják az időseket, fiatalokat?

– Az egyházközségek vezetősége első perctől felajánlotta fizikai és lelki segítségét is. Öröm van bennem, mert a fizikai segítség nem kellett: ez azt jelenti, hogy mindenkinek van valakije, aki odafigyel rá, aki gondját viseli. Bevallom, engem ez elérzékenyített: nem kellett külső erőforrás, megmozdult a belső: az unoka, a szomszéd, az unokatestvér, a jó barát. Az emberi jóság mindig könnyeket csal a szemembe, most is ez történt. A lelki segítség elkelt, többnyire telefonon kerestek ez ügyben. Persze vannak negatív esetek is, rosszaság is – ezt nem akarom leseperni az asztalról, többségében mégis a jót láttam feltűnni a közösségeinkben.
A legerősebb biztatás az, hogy Isten velünk van, Ő szeret minket és a javunkat akarja! Nagyon sokszor eszembe jutott Noé története az elmúlt időszakban, amikor egyedül, Istenre hallgatva, ragyogó napsütésben hozzálát bárkát építeni. Teszi ezt úgy, hogy kikacagják és bolondnak tartják. A családja kitartóan ott áll mellette és támogatja, holott ők nem annyira bizonyosak az isteni üzenetben. Aztán negyven nap és negyven éjszaka esik az eső, és még százötven nap telik el, amíg megfeneklik a bárka. Ma már értem, miért volt fontos szám szerint megörökíteni a bent eltöltött napok számát. Amikor mi is számoljuk a napokat, gondoljunk arra, hogy nekünk mégiscsak ki szabad menni, mert nem víz ölel körül. Noé, amikor a bent eltöltött napok után kiszáll a hajóból, először hálát ad Istennek. Akkor ígéretet tesz a jó Isten, hogy többet soha nem pusztítja el az emberiséget. Isten szeret minket, Isten jót akar, Isten velünk van!

– Hogyan teltek az eddigi ünnepek és miben lesz más az idei? Szűk családi körben ünnepelnek?

– Szeretjük, tiszteljük és igyekszünk megélni a hagyományokat, ezért azokra alapozva teltek az ünnepek: nagyheti elcsendesedés, takarítás kívül-belül, bárány, piros tojás, kalács, locsolás. A szolgálatok miatt rohanósak voltak mindig az ünnepek, mert három helyen végzünk úrvacsorával egybekötött istentiszteletet. Idén másként lesz az ünnep: a közösségekhez viszont ugyanúgy eljuttatjuk a húsvéti örömhírt, ugyanúgy hívjuk őket a lélekbeni közös imádkozásra és a megváltozott helyzetben való úrvacsoravételre. Egyházunk ebben nagy segítségünkre van: a püspök úr szolgálatát fogja a televízió közvetíteni, rádiókban is istentiszteletek hangzanak el, az internet segítségével pedig szintén kapcsolódhatunk egymáshoz. Mi is élünk ezekkel az eszközökkel, kiegészítve a magunk elképzeléseivel. Ugyan más formában, de Istenhez fordulva szép ünnepünk lesz idén is – remélem.

– Milyen hagyományos ételek kerülnek az asztalra húsvétkor?

– Bárány, házikenyér, húsleves, töltött káposzta, kalács vagy lepény, piros tojás, finom sütemények, diópálinka. Szerencsés vagyok, mert édesanyám velünk él, ezért sokat segít a mindenkori ünnepi finomságok előállításában. A visszavonultabb életmód időt hagyott számomra is, hogy kipróbáljam a kovászos kenyérsütést vagy a bonyolultabb sütemények elkészítését. Idén ezekkel bővül az ünnepi asztal, amiért én nagyon hálás vagyok!

– Hogyan, milyen technikával készülnek Derzsben a húsvéti tojások?

– A tojásokra kisebb leveleket, növényeket tesznek, azt harisnyába teszik és rögzítik, majd vörös hagyma héjában főzik ki. Ez a hagyományos módszer. Persze ahány ház, annyi szokás, annyiféle kísérletezés, szebbnél szebb alkotások születnek minden esztendőben. Azt hiszem, az idén kivételesen szép tojások fognak – saját örömünkre – az asztalokra kerülni.

– Mi az idei ünnep üzenete?

– „A legfőbb ez: Halljad Izráél, az Úr, a mi Istenünk egy Úr, és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.” (Mk 12,29-31)
Most, amikor újratanuljuk a szavak valódi értelmét, nem tudok más üzenetet elképzelni, mint a jézusi parancsolatot: szeressünk! Aki szeret, az olyat tesz, ami a világot felemeli. Aki szeret, olyat tesz, ami a másik embernek javára válik. Aki szeret, az megbecsüli önmagát. Aki szeret, az Istenre tekint. A szeretet megélése reményében kívánok mindenkinek lélekben felemelő ünnepet, kitartást és egészséget!

 

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek