Helyhatósági szerepkör…

91

Már jó ideje hallani arról, hogy indokolt lenne a földgázszolgáltatást is besorolni a közműszolgáltatások jogszabályozásába. Ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy módosítani és kiegészíteni kellene a vonatkozó 2006/51-es törvényt. Most már minderről múlt időben beszélhetünk, ugyanis a Hivatalos Közlöny június 19-i számában megjelent ama 2018/131-es törvény, amely révén újólag módosították és kiegészítették a közműszolgáltatások törvényét, a már említett 2006/21-es törvényt.

A törvénymódosítási kezdeményezés az év elején született meg, s az a kormánypárti szenátor, Emanoil Savin nevéhez fűződik, de azt ugyanakkor 67 honatya támogatta, köztük lévén Cseke Attila, az RMDSZ szenátora is. Meglepő gyorsasággal ment át a törvényhozáson a törvényjavaslat, amelyet a képviselőházban egyébként május 16-án szavaztak meg és május 29-én küldték meg az államelnöknek kihirdetés végett. Nem térnénk ki a minap megjelent és hatályba is lépett törvény előírásainak a részletes ismertetésére, annak lényege az, hogy a már említett 2006/51-es törvény összes előírásai vonatkoznak a földgázszolgáltatásra is, s ugyanakkor a törvény egyes szakaszainak a módosítása révén rendeződött az is, hogy a gázelosztó és -szállító hálózatok számára miként lesz „hozzáférhető” egy adott terület, illetve az erdőalap, tekintettel a tulajdonjogra is. Azaz a hálózatépítés, -karbantartás, -korszerűsítés és másabb ilyen jellegű munkálatok esetén miként foglalhatta el ideiglenesen egy adott terület vagy erdő. Továbbá a törvény értelmében a gázszolgáltatási és a távhőszolgáltatási tevékenység szabályozása és ellenőrzése az Országos Energiaszabályozási Szakhatóság (ANRE) hatáskörébe tartozik. A most megjelent törvény a remények szerint elősegítheti a földgázellátási hálózatok kibővítését és megkönnyítheti az azzal kapcsolatos munkálatok kivitelezését. Közvetlenül ugyan nem tartozik a most megjelent 2018/131-es törvény tárgyköré­hez, de mindenképpen érdemes utalni egy másik, ugyancsak frissében megjelent jogszabályra is. Az Országos Energiaszabályozási Szakhatóság (ANRE) elnökének ama 2018/96-os rendeletéről van szó, amely a Hivatalos Közlöny június 21-i számában jelent meg, s amely révén azon szolgáltatási szerződéseknek a kötelező záradékait, amelyeket a földgázszállítási/elosztási rendszerre való rácsatlakozási munkálatok kivitelezése végett kötnek meg. Akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy jó órában született meg ez a szakhatósági rendelet.

Bővülhet a hálózat
A mostani törvénymódosítás kapcsán emlékeztetnénk arra, hogy a közösségi közműszolgáltatások lényegében felölelik mindazon tevékenységeket, amelyek arra hivatottak, hogy egy adott helyi közösség szociális jellegű általános érdekei biztosítottak lehessenek. Azok szabályozására pedig éppenséggel a közművi szolgáltatások törvénye előírásainak alapján kerülne sor, vagy különleges törvények előírása révén. A gázszolgáltatás esetében is ez utóbbiról van szó, ugyanis a minap megjelent 2018/131-es törvény egyik bekezdése értelmében „a felhasználók a közszolgálati gázszolgáltatásból a különleges törvény előírásainak megfelelően részesülnek, illetve részesülhetnek. Ez a törvény valószínű, hogy nem lehet más, mint a villamos energia és a földgáz törvénye, azaz az utólag módosított és kiegészített 2012/123-as törvény.
Az nem vitás viszont, hogy ezentúl a gázbekötések piacán új szereplőként jelenhetnek meg a helyhatóságok. És bizonyára azoknak lesz köszönhető a piacbővülés is. Igen, mert a jelenlegi gázszolgáltatók túlnyomó többsége nemigen lelkesedik a gáz bevezetéséért, a hálózat bővítéséért, főleg a kisvárosok, az elszigetelt vagy hegyvidéki települések esetében. Nem, mert a szükséges munkálatok sokba kerültek, ilyenképpen pedig a befektetés nemigen térülhet meg. Őket pedig a törvény nem kötelezte a hálózatbővítésre, sem pedig annak építésére. Most viszont törvényes lehetőség kínálkozik arra, hogy ezt a szerepet úgymond átvállalják a polgármesteri hivatalok. Az viszont más ügy, hogy miként kerülhet sor a majdani munkálatok megtervezésének és kivitelezésének a finanszírozására. E tekintetben a szakértői vélemények szerint nem lesz szükséges egy nehézkes és viszonylag költséges koncesszionálási eljárás, mert a helyi közigazgatási hatóságok, akárcsak a többi közművi szolgálatás esetében élhetnek az ügykezelésbe adás lehetőségével is, mint például a távfűtés, vagy a hulladékgazdálkodás esetében.

Igény lenne
Félhivatalos adatok szerint a háztartási, a lakossági gázfogyasztás arányai tekintetében Románia uniós viszonylatban is a sor végén áll. Ez azt jelenti, hogy az egy lakosra jutó átlagfogyasztás jóval az uniós átlag alatt van. A 2017-es esztendőre vonatkozóan még nem hoztak nyilvánosságra pontos adatokat, de azt tudni, hogy a 2016-os esztendő végén a romániai háztartásoknak körülbelül 44%-a volt rákapcsolva a gázhálózatra, s ugyanakkor a hazai lakásoknak 33%-át közvetlenül földgázzal fűtötték. Annak ellenére, hogy a szóban forgó esztendőben uniós viszonylatban Romániában volt a legalacsonyabb a háztartási földgázfogyasztás ára, a számla kifizetésével a lakosságnak több mint 10%-a adós maradt, s ugyanakkor városi környezetben a téli időszakokban a földgázzal együtt fával is fűtöttek. A már említett 2016-os esztendei adatok szerint több mint 250 000 háztartás esetében létezett ez a „vegyes tüzelés”. Vannak olyan számítások is, amelyek szerint az elkövetkező évek során amennyiben sikerül a hálózatokat bővíteni, a háztartási földgázfogyasztás akár 1–1,5 milliárd köbméterrel is gyarapodhat. A fogyasztók száma, mármint a háztartási fogyasztóké pedig újabb egymillióval növekedhet. Mindez viszont csak számítás, merthogy ténylegesen mit is eredményezhet a nemrégiben megjelent törvény előírásainak a gyakorlatba ültetése, arról egyelőre csak elmélkedni lehet.

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.